Pszichológusok tippje arra, ha a gyerek unatkozna a nyári szünetben!
Sokan szülők belső kényszert érzünk arra, hogy a gyerek nyári szünetét percről-percre megtervezzük és betáblázzuk a szerintünk "értelmes" programokkal. Azt gondoljuk, hogy a gyereknek kirándulásra, nyári táborra, sportra, intenzív nyelvtanfolyamra, mindenre szüksége van, csak nehogy lemaradjon valamiről.
Pedig a szakértők folyamatosan hangsúlyozzák, hogy nem kell a gyereket állandóan foglalkoztatni, ahogy tanév közben hétvégenként nem, úgy a nyári vakáció ideje alatt sem.
A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a cselekvés megöli az önkifejezést és a képzeletet. A nyári szünet túlterheltsége megakadályozhatja a gyereket abban, hogy felfedezze önmagát, azt, hogy mi érdekli őt valójában.
Lyn Fry londoni gyermekpszichológus így nyilatkozott erről: "A szülő szerepe felkészíteni a gyermeket arra, hogy megtalálja a helyét a társadalomban. Ha állandóan a szülő akarja betáblázni a gyermeke szabadidejét, akkor ő ezt soha nem lesz képes megtanulni, és magának megtenni".
Dr. Teresa Belton a Kelet-Angliai Egyetem pszichológusa, az unalom és a képzelőerő közötti kapcsolatot kutatja. Egy interjúban külön hangsúlyozza, hogy az unalom mennyire kulcsfontosságú az agy fejlődése szempontjából. Csak így tudnak ugyanis "belső ingerek" keletkezni, amelyek a kreativitást is létrehozzák. A semmittevés elengedhetetlen ehhez, különösen az állandó közösségi médiajelenlét idején.
Adam Phillips pszichoanalitikus már 1993-ban azt írta, hogy "az unatkozás lehetősége sikeres lépés a gyermekek pszichológiai fejlődésében". On Kissing, Tickling and Being Bored (A csókolózásról, csiklandozásról és az unatkozásról) című könyvében azt állítja:
"A felnőttek legnyomasztóbb igényei közé tartozik, hogy a gyereket "érdekeltté tegye...", ahelyett, hogy engedné neki, hogy felfedezze saját érdeklődési területét. Az unatkozás az énidő és az önmotiváció elsajátításának lényeges része".
Gyerek által kigondolt szünidei TO DO lista
A pszichológusok javaslata szerint jó ötlet lehet, ha
a szülők a nyári szünidő kezdetén leülnek (az 5 évnél idősebb) gyermekükkel, és közösen írnak egy listát azokról a tevékenységekről, amelyekkel a gyerek szívesen foglalkozna a szünidőben.
Ebbe beletartoznak az olyan apró, hétköznapi dolgok, mint a kártyázás, rollerezés, kerékpározás, kavicsgyűjtés, de ugyanígy a szokatlanabb dolgok is, például fagyi készítése a szülővel közösen, vagy a fotózás megtanulása.
Ha a gyermek a szünidőben unalomra panaszkodik, a szülők elővehetik ezt a listát, és megkérdezhetik a gyereket, hogy a felsoroltak közül melyikkel szeretne foglalkozni. Ennek az egésznek nem más a lényege, mint hogy a gyerek megtanulja, hogy a saját idejéért maga felel, és magának kell kitalálnia, hogy mik a saját igényei.
Fry szerint a szülők folyamatosan emlékeztethetik magukat arra, hogy az unalom se nem időpocsékolás, se nem bűn, tehát semmiképpen sem olyasvalami, amit mindenáron ki kell űzni az életünkből. Az unalommal tulajdonképpen nincs más baj, csak az, hogy mi magunk csinálunk belőle problémát.
Nyitókép: 123RF
