Ötletek, hogyan segítsünk a kisgyermekednek kezelni a haragot és a frusztrációt
Körülbelül 2 éves koruk körül a gyerekek már jó kommunikációs készségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy elkezdjék érvényesíteni saját elképzeléseiket, óhajaikat, kinyilvánítsák tetszésüket és nemtetszésüket. Ugyanakkor ebben a korban még nem fejlődött ki a türelmük, nem értik a várakozást, és még nem tudnak uralkodni érzelmeiken.
A kisgyermekek általában akkor cselekednek, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ők szeretnék, vagy nem elégítik ki igényeiket. Ilyenkor sírhatnak, dobálhatnak dolgokat, kiabálhatnak vagy üthetnek, verekedhetnek.
Szülőként számos módon segíthetsz gyermekednek megtanulni, hogy hogyan kezelje frusztrációját és a haragját.
Fontos, hogy pontosítsátok, mit érez. Amikor gyermeked frusztrált vagy dühös, mondd például, hogy „ugye feldühít, ha meg kell osztanod”.
Engedd, hogy beszéljen érzéseiről és ötleteljetek azok lehetséges kezeléséről. Az érzésekre való reagálás különböző módjainak szemléltetésére jó módszer, ha képeskönyvet olvastok, amelyekben a szereplők különböző helyzetek megoldásával szembesülnek. Beszéltesd gyermeked, hogy szerinte a történet szereplői hogyan érzik magukat, és mit tesznek a problémák megoldása érdekében. Kérdezd meg, szerinte mit tehetnek még a szereplők ezekben a helyzetekben. Egy másik lehetőség, hogy elmondod gyermekednek, mit érzel te, amikor dühös vagy frusztrált vagy, és vázolj fel egy lehetséges stratégiát az érzéseidnek a kezelésére is. Például: „Feszült vagyok az autóban ülve, amikor nagy a forgalom és nem haladunk. Énekeljünk el közösen egy dalt, amíg várunk."
Mondj neki tippeket erős érzelmei kezelésére. Amikor nemet mondasz, és gyermeked dühös, adj neki néhány ötletet haragjának csillapítására. Javasold neki, hogy fusson vagy ugráljon párat, tartson egy kis szünetet, vagy töltsön el egyedül néhány percet, esetleg firkáljon vagy fessen egy képet. Biztosíts csendes helyet számára, hogy lecsillapodjon, ha látod, hogy robbanna és szünetre van szüksége.
Egy másik stratégia, hogy segítsd gyermeked abban is, hogy bizonyos döntéshelyzetekben érezze, hogy ő kontrollálja az adott szituáció kimenetelét. Kínálj számára választási lehetőségeket. Például, hogy válassza ki ő, melyik inget szeretné felvenni, melyik harapnivalót nassolhassa vagy milyen játékot játsszon.
A kisgyermekek nehezen várakoznak vagy váltanak egyik tevékenységről a másikra. Próbálj meg az időzítésre odafigyelni, hogy legyen idő a kedvenc játékra, legyen egy kis nyugalmad is, de tudjátok mindketten, hogy mikor jön el az ideje az indulásnak. Előre magyarázd el gyermekednek, hogy mi fog történni és mikor: „Először játszunk, aztán majd elmegyünk vásárolni. Beállíthatjuk az időzítőt, hogy tudjuk, mikor kell majd indulnunk.”
Minden kisgyermeknél előfordulnak időnként kirohanások, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan általában – dührohamok vásárlás közben, ha nem kapják meg az új játékot vagy egy édességet, sírnak, ha túl fáradtak vagy túlzottan stimulálják őket, ha elrángatják kedvenc játékuk vagy egy kis barátjuk mellől. Ha gyermeked rendszeresen van bármilyen gyermekfelügyeletben vagy más környezetben, fontos, hogy beszélj gondozójával, hogy hasonló módon kezelje a kihívást jelentő viselkedéseket, ahogyan te.
Ha gyermeked minden segítséged és igyekezeted ellenére csak zsigerből cselekszik, és nem fejlődik abban, hogyan kezelje a haragját és a frusztrációját, valamint a kihívást jelentő viselkedése miatt nem szívesen hagyod más gyerekekkel, beszélj szakemberrel aggodalmaidról.
Forrás: helpmegrowmn.org
