Önző, hisztis, agresszív? 5 viselkedési probléma, ami jelzi, ha gond van a gyerekkel
Ha az alábbi öt jelet észreveszed a gyerekeden, el kezdhetsz aggódni, hogy talán tényleg baj van a viselkedésével vagy a hozzáállásával. Szerencsére a felismerés már fél siker.
Más gyerekén mindig nagyon könnyű felismerni a viselkedési problémákat és a jellembeli hiányosságokat, a sajátunkkal kapcsolatban viszont általában elnézőek vagyunk. Nem csoda: senki nem szereti belátni, hogy elrontotta a gyereke nevelését, vagy hogy szeme fénye sajnos objektíven nézve elviselhetetlen.
Szerencsére ezek a dolgok nem feketék vagy fehérek. Bár vannak könnyebben és nehezebben kezelhető esetek, egyetlen gyerek sem születik tökéletesen a világra. A nevelés maga is egy hosszadalmas folyamat, és aki azt állítja, hogy neki 18 évig olyan simán ment minden, mint kés a vajban, az egyszerűen hazudik. (Vagy tényleg elhiszi, ami még nagyobb probléma). Nem tragédia tehát, ha a most felsorolt jellembeli hiányosságok egyikét-másikát felfedezed a gyerekeden, viszont ha belátod, hogy probléma van, el is kezdhetsz dolgozni a megoldáson.
Nem nőtt ki a hisztikorszakból
Két-három éves kor körül teljesen természetes, hogy hisztis egy gyerek. Ez nem nevelési probléma, és nem jellemhiba. Ilyenkor még szegényes a szókincse, nem tudja az érzéseit, vágyait rendesen kifejezni, alacsony a frusztrációtűrése, és életkoránál fogva arra sem képes, hogy mások szempontjait figyelembe vegye. Ha tehát úgy érzed, hogy az ennyi idős gyereked szinte terrorban tart, még nem kell aggódnod: bízhatsz benne, hogy el fog múlni.
Az esetek nagy részében valóban el is múlik. Néha azonban nem. Ha a gyerek már nagy óvodás, iskolás, de még mindig jelenetet rendez a nyílt utcán, mindent azonnal magának akar, a legkisebb csalódásra is kiborul, sejtheted, hogy valami komolyabb van a háttérben.
Nem érez együtt másokkal
Ha nevet azon, hogy más gyereket vernek, vagy rosszabb esetben ő az, aki rászáll a gyengébbekre, tudnod kell, hogy nincs rendben. Ezek a gyerekek nem feltétlenül rosszak, csak hiányosságaik vannak az érzelmek felismerésével, nem veszik észre a másik arckifejezéséből, testbeszédéből, hogy mennyire fáj neki, ami történik. Ilyenkor sincs veszve semmi véglegesen, de tenni kell ellene. Ahogy a beszédhibás gyereknek logopédusra van szüksége, úgy annak, aki érzelmileg fejletlen, szakszerű terápia kell, hogy meg tudjon nála jelenni ez a képesség.
Folyamatosan ellentmond
Bár a folyamatos ellenkezést szeretjük az önálló személyiség jelének tekinteni, valójában problémát jelez, ha a gyerek azonnal, csípőből ellentmond, bármilyen banális témáról van is szó. Ez egyfajta játszma, ahol a gyerek a kezébe akarja venni az irányítást.
Az egyetlen, amit tehetsz, hogy ezt nem adod meg neki. Legyél nyugodt, csendes, de határozott. Kérdések helyett (“Elmész fogat mosni?”) használj felszólító mondatokat (“Mosd meg a fogad, légy szíves.”) És ne veszítsd el a türelmedet. Ha azt látja, hogy sikerült kihoznia a sodrodból, ő győzött. Hiszen ez az egész messze nem a fogmosásról szól, hanem arról, hogy kinek van nagyobb hatása a másikra.
Szörnyű barátai vannak
Igaz, hogy a szelíd, csendes gyerekek néha hajlamosak olyan barátokat választani, akik a nagy hangjukkal elnyomják őket, de ha a gyereked társasága jórészt kizárólag az iskolai rendbontókból áll, esetleg olyanokból, akik a törvénnyel is szembekerülnek olykor, kezdhetsz gondolkodni a “madarat tolláról…” közmondás jogosságán. Nagyon gyakran azok a gyerekek kerülnek ezekbe a helyzetekbe, akiknek alacsony az érzelmi intelligenciájuk (lásd fentebb), ezért a “rendes” osztálytársakkal nem tudnak kapcsolatot kialakítani. Fiatalabb korban te is segíthetsz nekik úgy, ha van olyan normális gyerek az osztályában, akivel szimpatikusak egymásnak, áthívod őt magatokhoz, vagy közös programot szervezel vele.
Önző
Nagyjából hatéves korig természetes, ha önző egy gyerek. Ilyenkor még nem alakul ki benne az a képesség, hogy a másik helyébe képzelje magát, nem szívesen osztozkodik. Kisiskolás korra viszont egészséges esetben kialakul az adni-kapni egyensúlya. Folyamatos példamutatásal te is sokat tehetsz azért, hogy ez megjelenjen a gyerekben. Állítsatok össze például karácsonykor cipősdoboz-ajándékot, vagy küldjetek együtt segélycsomagot a menekülteknek. Nem kell arra kényszeríteni, hogy a saját régi játékait adja oda, hiszen ezekhez még nagyon sokáig ragaszkodnak érzelmileg, de egyéb módokon is van lehetőségük megtapasztalni, hogy adni igenis jó dolog.
Forrás: Scarymommy.com
