“Nem lehet megszokni, hogy 14-15 évesek sehova sem kellenek” - a War Mária iskola vezetőivel beszélgettünk a felvételiről és a zenéről
A középiskolai felvételi a legtöbb nyolcadikos számára olyan megterhelést jelent, amelyet korábban soha nem kellett átélnie. Mit tehet a szülő, hogy megkönnyítse ezt az időszakot, és merre indulhatunk, ha a gyermekünket sehova nem vették fel? És hogy jön mindehhez a zenetanulás?
Ezekről a nehéz kérdésekről beszélgettünk Kalmanovits Zoltánnal, a Budapesti Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnázium igazgatójával, és Bánhegyi Andreával, az iskola igazgatóhelyettesével.
Stressz és kudarcok
A középiskolai felvételi hatalmas megterhelés minden családnak. Erre a szülőket is alaposan fel kell készíteni, hiszen hacsak nem szakmabeliek, nem ismerik a rendszert.
A jelenlegi szabályozás szerint a gyerekek először egy központi felvételit írnak magyarból és matematikából. Ennek a pontozása minden intézményben egységes, és a családok az itt elért eredmény alapján dönthetik el, melyik iskolába jelentkeznek, és ezek között milyen sorrendet állítanak fel. Idén ennek a határideje február 18.
Az iskolai jelentkezések során az álmokat sem muszáj feladni, ugyanakkor fontos, hogy a szülők a realitásokkal is tisztában legyenek. Rengetegen szeretnének például két tannyelvű iskolákba bekerülni, ami nagyon jó cél, viszont ezekre a helyekre óriási a túljelentkezés, keveseket vesznek fel. Kell, hogy legyen a listán olyan intézmény is, ahova a gyerek a képességei alapján valószínűsíthető, hogy akkor is bekerül, ha a leginkább vágyott helyről kimarad. Már csak azért is, mert az elutasítás rendkívül megterheli a gyerekeket.
“Szerintem soha nem fogunk hozzászokni, hogy ezek a 14-15 éves gyerekek abszolút kudarcot kell, hogy megéljenek, mert hiába jelentkeztek öt helyre, egyikre se vették fel őket. Elkeserednek, hogy mi lesz akkor velük? Éppen ezért kell nekünk, felnőtteknek úgy terelgetnünk őket, hogy reális elképzeléseik legyenek arról, hova juthatnak be.” - mondta el Andrea. Zoltán még hozzátette, hogy ugyan az írásbeli felvételi, és annak pontozása mindenhol egységes, a hozott pontok számítása már intézményenként eltér, illetve az sem mindegy, hogy csak az írásbeli eredményét nézik-e, vagy van szóbeli is. Ezekkel mind tisztában kell lenni ahhoz, hogy józanul tudjunk a jelentkezéskor mérlegelni.
Sajnos azonban így gyakran előfordul, hogy a gyereket egyetlen megjelölt intézménybe sem veszik fel. Ez nem csak óriási csalódás, hanem egy rendkívül ijesztő helyzet is: ott áll a tanköteles korú diák, akiről nem tudni, néhány hónap múlva hol folytathatja majd a tanulmányait. Ilyenkor sincs veszve minden. Aki így járt, annak érdemes az Oktatási Hivatal honlapját figyelni, ugyanis ott hirdetik meg azon intézmények listáját, amelyek nem töltötték fel az összes helyüket, ezért pótfelvételit írnak ki. Ezen kívül a szimpatikus iskoláknál e-mailben is érdemes érdeklődni: a tanév megkezdéséig mindenhol nagy a mozgás, és sok intézmény üresedés esetén automatikusan az e-mailben érdeklődőknek szól először.
A felvételi is lehet jó élmény!
Hogy csökkentsék a gyereket érő nyomást, a Ward Máriában egy különleges felvételi eljárást honosítottak meg. Bár a központi írásbelit az ide jelentkezőknek is meg kell írniuk, a szóbelin már inkább a gyerek megismerésére helyezik a hangsúlyt. Ennek érdekében egy öt állomásból álló sorozaton vesznek részt a jelentkezők, amelyet nem egyedül, hanem kiscsoportban, néhány társukkal együtt teljesítenek. Az állomások neve szövegértés, logika (játékos matematika) lelkiség (mivel egyházi iskoláról van szó, szükséges valamilyen alapszintű bibliaismeret, legalább annyira, hogy az ünnepköröket el tudják helyezni), egy kimondott játszószoba, az ötödik állomásra pedig már a szülők és a testvérek is bekapcsolódnak.
Ez a rendszer sok szempontból előnyös. Több pedagógus látja így a gyerekeket, képet kaphatnak arról, hogy mennyire kreatívak, hogyan viselkednek társas helyzetekben, ki vezéregyéniség, ki visszahúzódó. Mivel pedig az iskola kiemelt célja a szülőkkel való partneri viszony kialakítása, velük is célszerű a döntés meghozatala előtt kötetlen formában megismerkedni.
A zene és a tanulmányok összefüggése
Bár a Ward Máriában általános iskolai tagozat is működik, és a későbbi gimnazisták jelentős részét is ők adják, a zenei szakgimnáziumba az egész országból érkeznek diákok. A zenetanulás pedig egy csodálatos dolog. Az erre irányuló tehetség már nagyon korán, óvodás korban megnyilvánul, és a későbbi tanulmányok során is sokat segít. Zenélni ráadásul közösségben szokás, ezért a személyiségfejlesztő hatása sem elhanyagolható.
Mégis sokan ódzkodnak a hivatalos keretek között történő zenetanulástól, mégpedig a kötelező szolfézs miatt. A szolfézsóra tényleg valódi mumus, a gyerekek nagy része fél tőle, nem szereti. Pedig Zoltán szerint nagyon fontos: olyan, mint az írás-olvasás tanulása. Itt szerzik meg a gyerekek a zenéléshez szükséges alapképességeket, megtanulnak kottát olvasni, szolmizálni, fejlődik a hallásuk, a ritmusérzékük - csupa olyan terület, ami nélkül a hangszeren való játék elképzelhetetlen.
Aki pedig hangszeren játszik, az az élet más területén is előnyhöz juthat. A zeneszerető, de ezen a területen nem szakember, nyelvtanár Andrea például megfigyelte, hogy a gyerekeknek már az egész fellépésükön látszik, ha zenélnek: “Azok a gyerekek, akik a zenében ki tudnak bontakozni, sokkal bátrabban az idegen nyelvi kommunikáció során. A szóbeli megnyilvánulás azért szokott nehezebben menni a gyerekeknek, mert ott szerepelniük kell. Az a gyerek, aki már egészen kiskorától kezdve hozzászokott, hogy kiáll a színpadra, sokkal könnyebben meg fog szólalni. A gimnazistákon is látni, hogy a ki zenél, az szorgalmas, megszokta ugyanis a fegyelmet.”
Az interjút itt tudjátok megnézni:
