NEM KÖSZÖN, NEM AD HELYET: TÉNYLEG EGYRE TISZTELETLENEBBEK A MAI GYEREKEK?
A régi illemszabályok szerint még magázni kellett a szülőket, nagyszülőket, és nem lehetett hangoskodni a gyerekszobában sem. Ezek a dolgok persze mára már elavultak, de mintha velük együtt eltűnt volna a tisztelettudás is.
People photo created by freepik - www.freepik.com
A mi szüleinknek gyerekként – a mai gyerekek szemével nézve – kemény viselkedési szabályoknak kellett megfelelniük. Az ő idejükben természetes volt, hogy magázták a szüleiket, ez volt talán az egyik legfontosabb eszköz a tisztelet kifejezésére. A házban tilos volt hangoskodni és szaladgálni. Ha a gyerekek egy szobában játszottak és egy felnőtt lépett a helyiségbe, akkor a játékot abbahagyva felálltak, üdvözölték a felnőttet és tiszteletüket kifejezve beszélgettek vele. Ma már ez elképzelhetetlen. Tényleg annyival vadabbak és tiszteletlenebbek a mai gyerekek? Egyikük sem tudja, „hol a helye”? Miért nem adják át a helyüket a buszon, köszönnek legalább vissza vagy veszik ki a rágót a szájukból? Miért üvöltenek a szüleikkel, gúnyolnak másokat? Ennyire megváltozott a világ? Surányi Tímea, a Tinillem című könyv írója izgalmas beszélgetésre invitál: utánajárunk, hogyan változtak az illemszabályok és azok megítélése, és mi történik a fiatalsággal. 
A régi szabályok nagyrészt eltűntek, közvetlenebb a viszony. Sokkal kisebb a távolság a gyerek és a felnőtt között, így könnyedebb a beszélgetés, a gyerekek pedig nem élnek félelemben. Ez abszolút pozitív változás, még ha sokan inkább a veszteségeket számolják is. Mi volt az oka a régi szigorúságnak?
Amikor még több generáció együtt lakott, akkor a nagyszülők sokat voltak a gyerekekkel, hiszen a szülők dolgoztak. Volt idejük besegíteni a gyereknevelésbe, példát mutatni, illemtudó gyerekké nevelni az unokájukat. Ma már nagy többségben csak a szűk család él egy háztartásban. Ezért a szülő az, aki a saját mintájával tudná a legjobban megteremteni az alapokat az illedelmes viselkedés területén is. Sajnos azonban az együtt töltött minőségi idő nagyon kevés, valamint nem is tartják olyan fontosnak az ezzel a témával való foglalkozást. Sokszor a szülők nem veszik észre azt, ami a nagyszülőknek már rég szúrná a szemét… ami nem más, mint hogy az unokájuk tiszteletlen. Az idősebbek nem többet szeretnének, csak hogy tisztelettel köszönjenek, odafigyeléssel beszélgessenek, ne káromkodjanak (legalább a felnőtt jelenlétében ne), ne legyenek durvák egymással, legyenek tekintettel a körülöttük lévőkre. És igazuk van. Annak ellenére, hogy a viselkedési szabályok lazultak, sok helyen családon belül sem természetes a betartásuk. Akkor hogyan várhatnánk, hogy a gyerekek egy közösségben tekintettel legyenek a körülöttük lévőkre, figyeljenek egymásra, tudjanak uralkodni a saját indulataikon?
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
A fotó forrása: Freepik
