Nem alvó gyerekek szülei, most figyeljenek

Védőnőnél, gyermekorvosnál, gyermekpszichológusnál, vagy az óvodai anamnézis lapnál szembe találja a szülő magát a kérdéssel, hogy mióta alussza át gyermeke az éjszakát. Mert, hogy az lenne a természetes, a normális, és a cél.

 Gyermekpszichológusként több száz családdal beszélve, azt látom, hogy a válaszok nagyon szórnak:

“Egyből átaludta az éjszakát, mióta hazahoztuk a kórházból.”

“Két hetesen már átaludta az éjszakát, azóta is úgy alszik, hogy ágyút lehet sütögetni a füle mellett.”

“3 hónapos korában még 1-szer, 2-szer megébredt szopizni, de azóta átalussza.”

 És a másik véglet:

“19 hónaposan még 6-szor kelt egy éjjel.”

“Fél óránál többet nem alszik egyben nappal se.”

“Ha másfél órát ülünk 4 éves kisfiúnk az ágyánál, akkor talán elalszik, de utána fél-egy órával sírva ébred.”

 Tendencia

 Mindenki azzal szokta biztatni a szülőket, hogy  a gyerekek alvása idővel javul. Mikor megszületik a pici, előfordul, hogy nem tudja még megkülönböztetni a nappalt az éjszakától, időbe telik, míg kialakul a napirendje. Vannak fordulópontok, sokszor a 3, 6 vagy 12 hónapos kor, vagy éppen az éjszakai etetés kihagyása jelent mérföldkövet, amikortól kezdve minőségileg javul a gyermek alvása. Lehet azonban nem egyértelműen javuló, hanem hullámzó a tendencia, hiszen sok kisgyermek érzékeny a frontokra, a teliholdra, a növekedési ugrásokra, vagy a fogzásra, ami képes szétzilálni a nyugodt éjszakát.

 Ki hol alszik?

 Sokféle elmélet létezik arról, hogy hol kéne altatni egy gyermeket. A saját szobájában, rácsos kiságyban az első perctől kezdve. Kiságyban a szülők szobájában. Bébi öbölben a szülők ágya mellett közvetlenül. Egy nagy ágyban a szülőkkel. Ezeknek összes kombinációja előfordul, és változatai, pl. az anya a földön, matracon alszik a gyermek szobájában a kiságy mellett. Általában komoly elvek, és eltökélt meggyőződések kísérik ezeket a tanácsokat, mindenki meg van győződve arról, hogy ő tudja a tutit. Aztán van egy adag szülő, aki pompásan eltervezi, hogy hogyan fogja csinálni, aztán másképp alakul.

 Mert a gyermek alvása nem feltétlenül tartozik a kontrollálható, befolyásolható dolgok közé.

 Alvásmódszerek

 Komplett szakirodalmak látnak napvilágot, melyek különböző altatási trükkökre tanítják a szülőket. Hagyják sírni a gyermeket x percig, majd megtanul egyedül elaludni. Altassák maguk közt, hogy érezze biztonságban magát a gyermek.

 Mindent és mindennek az ellenkezőjét lehet olvasni az interneten is.

 Siker sztorikat, ahol a rosszul alvó gyermekből jó alvó lett. Az egész megközelítés azt sugallja, hogy ez csak módszer kérdése, és a szülő ügyességén múlik, hogy, könnyen elaludva, jól átalussza-e a gyermeke az éjszakát.

 Hát nem. Vannak rossz alvó gyerekek.

 Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy a szülőnek elég kevés befolyása van arra vonatkozóan, hogy milyen alvó lesz a gyermeke. Jobb, ügyesebb szülő az, akinek 2 hetesen a babája már átalussza az éjszakát? Elítélendő az a szülő, aki a 4 éves gyermekével együtt alszik, mert különben órákig kell altatni a gyermeket és 10-szer is megébred egy éjjel, a szüleit sírva keresve? Akkor miért van az, hogy ugyanabban a családban van ilyen-meg olyan alvó gyermek is? Talán őket másra szoktatták a szülők? Sokkal inkább azt látom, hogy a gyermek rendelkezik valamilyen alvásritmussal és alvásigénnyel és ez saját magához képest tud fejlődni és javulni.  

 Kinek a hibája?

 Vannak alapvető elvek, amikről jó, ha tud a szülő. Pl. ne nézzen órákig tv-t lefekvés előtt a gyermek. Ne össze-vissza időpontokba rakják le aludni. Legyen kialakult szertartása az esti lefektetésnek. Legyen biztonságos alvóhelye a gyermeknek. Ne érjék éjszakai félelmet okozó ingerek a gyermeket. Ezek azonban olyan elvek, amikkel a legtöbb szülő tisztában van.

Tapasztalatom szerint a nem jól alvó gyerekek szülei is mindent megtesznek azért, hogy biztonságot, szeretetet, stabil napi rutint adjanak gyermeküknek, ők maguk nagyon szeretnének végre egy jót pihenni és általában nem ők ragaszkodnak hozzá, hogy egy ágyban aludjanak az éjjel végig forgolódó-rugdosódó gyermek mellett, hanem a gyermek.

 Okok

 Szimplán fogalmazva: ilyen a gyerek. “Ezt dobta  a gép.”- ahogy egy apuka fogalmazott egyszer nálam. Az ok, valószínűleg a gyermek idegrendszeri sajátosságaiban rejlik, mely meghatározza, hogy hogyan képes pihenni, és, hogy mennyire felületes az alvása. Ebből a szempontból első a biológia, hiszen, ha fázik, éhes, szomjas, fáj valamije, akkor is megébred éjszaka. Pszichológiai szempontok is közrejátszhatnak, mert vannak olyan gyerekek, akik éjjel-nappal ragaszkodnak szüleik fizikai közelségéhez, nem képesek magukat megnyugtatni, csak a szülőkkel érzik magukat biztonságban. Olyan összefüggés nincs azonban, hogy biztosan fél egy kisgyermek és azért ébred meg éjszaka, így nem lehet szeparációs szorongással vagy rémálmokkal, vagy más kizárólag pszichés tényezővel magyarázni ezt a jelenséget.

Fáradt, kimerült szülők

A nem jól alvó gyerekhez minden esetben a végletekig kimerült, lestrapált, magát tehetetlennek érző szülő társul. Aki már retteg az éjszakától, tudva, hogy lehet, hogy  a legédesebb álmából ébreszti majd a gyermek. Házasságok mentek azon tönkre, hogy az egyik szülő évekre kénytelen volt átköltözni a gyermek ágyába, vagy, mert maguk közé vették a picit, kiirtva ezzel minden felnőtt intimitást a kapcsolatukból. A szülők memóriája, munkabírása és türelme pedig az át nem aludt (és már években mérhető) éjszakák miatt döbbenetes hanyatlást mutat.

 Nyűgösebb gyerek

 A saját felületesebb, nyugtalanabb alvása miatt, és az elhúzódó lefektetés idő okán elképzelhető, hogy  a gyermek is megsínyli a helyzetet. Ha nem aludt eleget, akkor előfordulhat, hogy nyűgösebb, sírósabb, kezelhetetlenebb. A gyerekekre azonban jellemző, hogy másnap vagy  a délutáni alvással sikerül bepótolni az alváshiányt. A szülő is tud ebben segíteni a helyes napi rutin kialakításával, például az esti lefektetés előrehozásával.

 Mit lehet tenni

 Fontos, hogy a bevált praktikákat továbbra is alkalmazzák: sötét, csendes szoba, külön fekhely lehetősége a gyermeknek, éjszakai lefektetési rutin esti mesével, kiszámítható napirend, feszültségmentes érzelmi légkör a családban, ezek jó dolgok, attól függetlenül, hogy nem feltétlenül használnak látványosan a gyerek alvásának.

 El kell fogadni, hogy vannak nem jól alvó gyerekek, a szülő minden erőfeszítése ellenére.

Ne okolják magukat, ne ezzel mérjék szülői kompetenciájukat.

Biztosítsanak elég időt és lehetőséget, hogy a gyermek kipihenhesse magát.

Segíthet, ha a gyermek nem csak agyilag, hanem fizikailag is elfárad, így a sok mozgás, sportolás, szabad levegőn levés különösen ajánlott.

Ne legyen bűntudatuk amiatt, mert fel kellett adni az elveiket, vagy mert nem sikerül megvalósítani azt, amit a gyermeknevelési könyvekben tanácsolnak.

Akármilyen konstellációban is, de próbálják meg maximalizálni saját pihenésre, alvásra szánt idejüket.

Reménykedni lehet, hogy majd egyszer lassan, magától javulni fog a helyzet.

Fordítsanak időt a saját regenerálódásra.

Ápolja kapcsolatát partnerével, ne hagyják, hogy a gyermek alvási szokásai szétzilálják a kapcsolatot.

Kérjenek segítséget, ha úgy érzik elfogytak energia tartalékaik. Egyszer-egyszer aludhat a gyermek a nagyszülőknél, hogy Önök is végre pihenni tudjanak.

Elmúlik, egyszer ezen is túl lesznek! 

A cikk forrása: https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/