Nem akarunk instant gyermekkort! – Táplálkozás, testmozgás és lélek – a covid hatásai a gyermekekre – a védőnő, az olimpikon-gyógypedagógus és a közérzet specialista szemszögéből
Számtalan rossz szokás alakult ki bennünk és a gyerekekben az elmúlt évek karanténidőszaka alatt, mint például a monitor előtt való evés, nassolás, vagy épp a hosszú órákig való online játékfüggőség, amikor akár pizsamából át sem öltözve a virtuális térben ugráltak a történelemóra és a matek képletek között. Persze számtalanszor felugrott egy-egy chatablak, megoszlott a figyelmük és már be is rántotta Őket a virtuális tér. Sokan keveset jártak óvodába, iskolába, de még játszótérre is. Nem, vagy csak rendszertelenül járhattak edzésre, elmaradtak olyan sportversenyek, szalagavatók, de akár kamasz csókok is, amik az életük része kellett volna, hogy legyen. Alkalom, ünnep, pillanat, ami nem megismételhető egy applikációval.
MINDEN 7 GYEREKBŐL MENTÁLISAN 1 BETEG
Nem csoda hát, hogy az UNICEF világszerte készített felmérése alapján a COVID – közvetlen és közvetett – hatására minden 7 kamaszból 1 mentális betegséggel küzd. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a kis és nagy gyerekek, kamaszok mentális, pszichés biztonságérzetét és fizikai, testi egészségét visszaállítsuk a normális körforgásba? Egyáltalán mi most a normális? Ilyen és hasonló kérdéseket jár körbe a Zöld Követ Egyesület és a Felelős Szülők Iskolája szakmai partnerségével létrejövő esemény Táplálkozás, testmozgás és lélek – avagy a COVID hatásai a gyermekekre címmel március 2-án 18 órakor, ahol Nagy Tímea olimpikonunk, Hérák Anita, védőnő és Aznar-Martinez Izabella közérzet specialista is elmondja saját javaslatait. Az esemény házigazdája Tibenszky Moni Lisa, újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője. Az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött, ezért érdemes mielőbb jelentkezni ITT.
Alább néhány gondolat, szempont a szakértők megkérdezése alapján.
Járványhelyzet hatása a gyerekekre – UNICEF felmérés 2021
„A szülők fele érzi úgy, hogy gyermeke mentális egészsége romlott a járvány alatt. A legtöbben azt vették észre, hogy gyermekük nyugtalanabb, figyelmetlenebb lett a szokásosnál, elvonult a világ elől, vagy szorongott a pandémia idején. Leginkább a kamaszokat érintette negatívan a helyzet: a
11-18 évesek szüleinek 55%-a tapasztalta valamilyen mértékben az alvászavar és a „befele fordulás” felbukkanását. Ebben a korosztályban a szülők 26%-a szerint gyermekük figyelme könnyebben elterelődött, 25% úgy tapasztalta, hogy a gyermek könnyen dühbe gurult, 23% pedig a kamasz motiválatlanságára panaszkodott. A 7-11 éveseknél a szülők 54%-a tapasztalta negatív tünetek felbukkanását az otthon töltött idő alatt – a szülők harmada emelte ki, hogy a gyermek nyughatatlan, túlságosan mozgékony, de ezen korúak negyedénél is felütötte a fejét az alvászavar. A legkisebbeknél 49%-os az arány, vagyis a 3-7 éves gyermeket nevelő szülők fele tapasztalta a fenti negatív hatásokat.” forrás: UNICEF 2021
A VÉDŐNŐ SZEMPONTJAI ALAPJÁN
Milyen mentális és egészségügyi problémákkal találkozol a családoknál és ezekre milyen megoldási alternatívákat tudsz ajánlani?
„A tapasztalatom az, hogy jócskán megviselte a kisgyermekes családokat (is) a pandémia és annak járulékos hatásai. A kezdeti nagyfokú félelem az ismeretlentől párosult a helyzet bizonytalanságával. Gyakorlatilag nem tudtunk semmit a betegségről, és a védekezési módokról. Azóta már ugyan jobb a helyzet ezen a fronton, de sajnos a világjárvány még nem múlt el és egy úgynevezett krónikus stressz állapotában vagyunk közel 2 éve. Egy állandósult stresszhelyzet a szervezetre sosincs jó hatással és mintegy katalizátorként számos betegséget idézhet elő. Egy kisgyermek esetében ez különösen nagy rizikót jelent, hiszen nem olyan széles az eszköztára a stressz oldására, mint egy felnőttnek. Egy felnőtt számára adott a sportolás lehetősége, a különböző relaxációs technikák, vagy akár pszichológus segítségének igénybevétele. Egy kisgyermek számára a szülei által megteremtett stabilitás ad biztonságos közeget arra, hogy egészségesen tudjon fejlődni, gondolok itt a testi, illetve lelki fejlődésre. Védőnőként többek között ennek segítése a célom a kisgyermekes családok esetében.” – foglalja össze tapasztalatait Hérák Anita, védőnő, a beszélgetés vendége.
A gyerekeknél – óvodában, iskolában – mennyire jellemző a motiválatlanság, túlevés vagy akár más poszt covid tünetek?
A gyerekeknél előforduló poszt-covid szindróma tünetei a mai napig feltérképezés alatt állnak. Azokat a tüneteket sorolhatjuk ebbe a csoportba, amelyek a covid-19 fertőzés után 12 hétnél tovább tartanak és nem magyarázhatóak más diagnózissal. A poszt-covid szindrómát long-covidnak, vagy magyarul hosszú covidnak is hívhatjuk. Ezek a tünetek általában rontják az érintett életminőségét és az iskolai teljesítőképességét. A tünetek általában szindrómaként jelentkeznek, tehát tünetegyüttesek jelennek meg, amelyek idővel változhatnak és a szervezet bármely rendszerére hatással lehetnek. Annak érdekében, hogy minél személyre szabottabb lehessen a kezelés úgynevezett poszt-covid ambulanciákat (PCA-kat) hoztak létre, amelyek kifejezetten ezzel a jelenséggel foglalkoznak.
Az említett motiválatlanság, túlevés a krónikus stresszhelyzet következménye, tehát lelki háttere van.
„Azt hiszem, hogy ha jobban belegondolunk kimondhatjuk, hogy a gyerekek a legnagyobb vesztesei a járvány helyzetnek. A fent említett UNICEF 2021-es kutatásából is kiderül, hogy a magyar szülők kétharmada érzi úgy, hogy nem kapott érdemi segítséget, amikor a gyermek mentális állapota a járványidőszakban azt megkívánta volna.
A munkámon keresztül én is látom a nagyfokú érintettséget, legyen szó akár étkezési zavarokról, tikkelésről, dadogásról, fejlődésben történő visszalépésről, de talán ide sorolhatjuk még a szociális érintkezéstől való félelmet is.” – fogalmaz Hérák Anita, védőnő, az edukációs kerekasztal beszélgetés szakértője.
AZ OLIMPIKON, GYÓGYPEDAGÓGUS SZEMÉVEL
Pontosan tudjuk, hogy a bizonytalanságot, a motiválatlanságot ellensúlyozni kell valamivel, hiszen számtalanszor halljuk a szülőktől, tanároktól:
„Nincs motivációja, nincs kedve tanulni.”
„Semmi nem érdekli csak a TV/számítógép előtt ül vagy kütyüzik.”
„Nem kitartó, minden sportot abbahagy szinte még mielőtt elkezdené.
„Mindent tökéletesen akar csinálni és a legkisebb hibánál magát okolja, saját magát bántja ezért…”
„Minden lelki problémát evéssel, nassolással kendőz és egyre kevésbé van önbizalma, hisz a többiek cikizik, hogy milyen kövér…Ördögi kör, hogy segítsek neki ebből kijönni?”
A beszélgetés folyamán szeretnénk a problémák mögé nézni, mi a folyamatok elindítója vagy épp megakadályozója. Hogyan módosított a COVID ezeken a folyamatokon? Miként lehet a sport, a mozgás az egyik motivációs forrás, boldogsághormon serkentő és hogyan alkalmazzuk megfelelően ezt a gyerekeknél, kamaszoknál egyaránt?
Mitől függ, hogy kitart-e a motiváció és ad-e örömöt a sport?
„Az a fő kérdés, hogy az elvárást saját magával szemben támasztja a sportoló gyerek, vagy mindez szülői ráhatásra éri őt, vagyis, hogy miért akar a gyerek tulajdonképpen jól szerepelni. A szülőknek fontos tudatában lenniük, hogy mennyi terhet tesznek az elvárásaikkal pluszban a gyerekre az edzőn, a versenytársakon túl. Mert ez gyakran túl sok lehet egy fiatalnak.” – mondja Nagy Timi, háromszoros olimpikonunk, aki nem mellesleg gyógypedagógus és édesanya.
Mennyire fontos a biztonságos és szeretetteljes otthoni háttér?
„Az otthon legyen a béke szigete pozitív visszacsatolásokkal, megerősítésekkel. A szakma majd odateszi mellé, mit kell javítani. De, amikor a szülő lereagálja a gyerek teljesítményét, az építő jellegű és támogató legyen. Nagy Tímea elmesélte, hogy az ő anyukája a 127. helyre is biztosan azt mondta volna, hogy milyen jó, hogy legalább 1 embert megelőzött a versenyen.” – hangzik az idézet egy sport általi nevelésről szóló beszélgetésünk beszámolójában, melyben olimpikonunk is részt vett.
A cikk teljes egészében a felelosszulokiskolaja.hu oldalán olvasható.
