Ne hívd fel a másik anyukát, ha a gyerekeitek összevesztek! - dolgok, amiket tehetsz, és amit inkább kerülj el
“Nekem nincs az osztályban legjobb barátnőm, mert mindenkit egyformán szeretek.” - mondta el sokszor a lányom az alsó tagozat első éveiben. Talán valóban így is érezte, de a gyakorlatban tudtuk, hogy ez nem igaz, hiszen a szívének a legkedvesebb a szomszéd kislány volt. Egész nap együtt voltak, az iskolában és délután is, hétvégén pedig gyakran aludtak egymásnál.
Aztán ez egy szép napon - nyilván nem előzmények nélkül, de nekünk úgy tűnt, egy pillanat alatt - megváltozott. A szomszéd kislány új barátnőt talált. Vele öltözött össze farsangkor, mellé ült az ebédlőben, és vele tárgyalta ki péntekenként, hogy melyikük fog a másiknál aludni. Levette a lányomtól kapott barátságkarkötőt, és újat kezdett hordani, ami ezzel a kislánnyal kötötte össze. Az osztályfőnöknek nagyon tetszett a két barátnő, rendszeresen kiemelte őket, hogy milyen szépen ragaszkodnak egymáshoz, és volt, hogy az osztálynak meg kellett tapsolnia a különleges kapcsolatot.
Az én lányom szíve pedig, életében először, darabokra tört.
A mindennapos történet, ami mégis annyira tud fájni
A történetben nincs semmi rendkívüli. Kivétel nélkül mindenkivel előfordul gyerekkorában, hogy az addig sziklaszilárdnak hitt barátsága véget ér. A gyerekek változnak, fejlődnek, kinövik egymást, és az lenne a természetellenes, ha mindenki élete végéig kitartana az óvodában megismert barátok mellett. Viszont ritkán válnak le egyenlő ütemben egymásról, és amíg az egyik már nyitna mások felé, addig a másik még ragaszkodna a megszokott kapcsolathoz, ami sajnos nagy fájdalommal jár.
És nem csak a gyereknek, a szülőnek is. Nem tagadom, bennem is erős indulatok dúltak azokban a hónapokban, ordítani szerettem volna a két kislánnyal és a szüleikkel. Utólag visszanézve úgy látom, dühösebb voltam, mint maga a gyerek. Hiszen ha elhagynak, az fáj, de ha a gyerekemet hagyják el - az még jobban fáj.
A történet lecsengett, azóta megint új a leosztás, a lányom visszakerült a pixisbe, új barátokat is szerzett közben, szóval mondhatjuk, hogy itt a happy end, az eset mégis sok tanulsággal szolgált.
Így segíthetsz
Biztos, hogy te is fogsz hasonló helyzetbe kerülni. Egyetlen gyerek sem ússza meg anélkül a kis- és nagykamaszkort, hogy néha ne rekesztenék ki, ne ejtené a barátja, vagy ne vesznének össze. A következő módokon tudsz okosan segíteni neki:
Első és legfontosabb, hogy ítélkezés nélkül hallgasd meg. Ha elmeséli, hogy kihagyták valamiből, vagy a legjobb barátnője inkább más másokkal lóg, ne az legyen az első reakciód, hogy szemére veted, mit kellett volna máshogy csinálnia. Az érzései akkor is jogosak, ha objektíven nézve talán nincs igaza. Hiszen attól még, hogy a barátnője nem a tulajdona, és joga van másokkal is barátkozni, neki még eshet mindez nagyon rosszul.
Viszont amellett, hogy meghallgatod, próbáld meg nem túlzottan bevonni magad érzelmileg a történetbe. Legyél a biztos támasz, ne az, aki versenyt sír a gyerekkel a gonosz kortársak miatt. A barátnőre ne haragudj, hiszen egyrészt nem tudhatod, mi történt pontosan - könnyen lehet, hogy a te gyereked a maga javára ferdít a történteken -, másrészt pedig nem szerencsés, ha te még javában haragszol, amikor a gyerekek már kibékültek, és újra a legjobb barátok.
Amennyire megoldható, maradj ki a történetből. Semmiképp ne hívd fel a másik anyukát, és kérd rajta dühösen számon mondjuk azt, hogy a gyereke miért nem hívta el a tiédet a bulijába. Ezzel legfeljebb azt érnéd el, hogy parancsszóra mégis elhívják, pedig nem az a cél, hogy benyomjuk a gyerekünket olyanok közé, akik nem látják szívesen, hanem az, hogy megtalálja azt a közeget, ahol szeretettel fogadják.
Ez utóbbiban fiatalabb korban még te is segíthetsz neki. Erőltetni nem tudod a barátságokat, de teremthetsz olyan helyzeteket, ahol másokkal is megismerkedik az iskolán kívül, vagy felajánlhatod, hogy hívjon át magához valakit az osztályból, akit ugyan kedvel, de eddig nem voltak különösebben jóban. A fő szabály itt is az, hogy erőltetni tilos: kérdezd meg, van-e kedve valakit például moziba hívni, de ha nincs, de emlegesd tovább a témát.
Végül pedig beszélgess vele sokat. Rengeteg erőt ad az épp magányos kiskamasznak, ha elmeséled neki, milyen volt, amikor te éltél át hasonló időszakot. Ha látja, hogy ami történik vele, az sajnos a világ leghétköznapibb dolga, hogy nem defektes, nem selejtes azért, mert éppen egy nehezebb időszakot él át a társas kapcsolataiban, könnyebben fogja venni, és ahogy az évek telnek, egyre ügyesebben lesz képes kezelni a barátkozásból fakadó elmaradhatatlan nehézségeket.
Forrás: Scarymommy.com
