NE ESS KÉTSÉGBE: NEM BETEG VAGY BUTA AZ A GYEREK, AKI LASSABBAN FEJLŐDIK
Szülőként már a terhesség alatt árgus szemekkel figyeljük, megfelelően fejlődik-e a gyerek. Ez persze egy bizonyos szintig természetes, hiszen azt szeretnénk, hogy egészséges legyen. Ám ma már kétségbeesünk azon is, ha a magzat nem teljesíti a heti normát, miközben más gyereke már jóval előtte jár.
Ez a fajta szülői szorongás végigkísérheti az egész gyerekkort. Eleget eszik-e, megfelelő pózban alszik-e, miért nem emeli a fejét, ha más babák már igen? Ma 4 hetes, akkor a szakirodalom szerint a súlyának ennyinek kéne lennie, a látásának meg úgy kéne működnie. Hat hónapos korára meg kell kétszereznie a testsúlyát. Miért nem fordult még át? Miért nem mondta ki az első szavát az első születésnapján? Soha nem lesz szobatiszta, csak mert 2,5 évesen pelenkás? Mi van, ha nem óvoda- , később meg nem iskolaérett? Rengeteg a kell, a kellene, egy egész elváráshalmaz várja azt a gyereket, aki a mai modern korban világra mer jönni.
Szögezzük le, az egészséges mértékű szülői aggodalom és odafigyelés igenis szükséges a gyereknevelésben. Vegyük észre, ha valami nem úgy működik, ahogy az ennyi idős babáknál, gyerekeknél szokott, ne féljünk kérdezni az orvostól, s ha kell, szakemberhez fordulni. Ugyanakkor sokkal több aggódó és versengő szülő létezik, mint ahány ténylegesen beteg vagy fejlesztésre szoruló gyerek. Ez egyrészt annak tudható be, hogy mindannyian ahhoz ragaszkodunk, hogy a csemete úgy fejlődjön, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, s ha nem így tesz, abban saját szülői kudarcunkat látjuk, és szégyenkezünk. Pedig ez egyáltalán nincs jó hatással sem a gyerekre, sem ránk.
Lassan fejlődik a gyerek. Na és?
Tudomásul kéne vennünk, hogy az élet sokszínű, mindannyian egyediek vagyunk, és a természet nem olvassa a szakkönyveket. Tehát bizonyos eltérések teljesen normálisak azonos korú gyerekek között. S igen, előfordul, hogy a baba nem abban az ütemben fejlődik. Lassabb a tempója, mint a többieké, de ha az orvos nem lát okot arra, hogy kivizsgáltassuk, akkor egyszerűen hagyhatunk a kicsinek több időt és lehetünk türelmesek. A nagyobbacskáknál előfordul, hogy lassú a feldolgozási képességük. Ezt főleg egy folyton időhiánnyal küzdő, teendőkkel zsonglőrködő, kapkodós típusú szülőnek lehet nehéz elviselni. Suzie Glassman ilyen anyuka, így nagyon nehéz volt megbirkóznia azzal, hogy a lánya tempója miatt mindenhonnan elkésnek.
A gyerek lassú fejlődése nem biztos, hogy bajt jelez
Mindannyian ismerünk olyan gyerekeket, akik pár perc alatt felöltöznek, maguktól cipőt-kabátot húznak, és már mehetünk is. Nos ők vannak kevesebben. A legtöbb gyerek mélázik, gondolkodik, minden mással foglalkozik, csak azzal nem, hányra és hova kéne odaérnünk. Suzie Glassman lányával még tízéves korában is küzdelem volt elindulni, az anyuka úgy fogalmaz, hogy sikítani tudott volna, amikor ő kapkodott, lánya meg közben olyan sebességgel készülődött, mint egy napozgató lajhár. Ugyanez a probléma áll fenn akkor is, ha a testvérek egyike gyors, idővel versengő típusú, a másikuk viszont lassú. Iszonyú stressz tud így felhalmozódni, ha nem értjük meg, hogy nem vagyunk egyformák.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
