Ne büntesd a gyereket, ha tanulási gondjai vannak, ez nem megoldás ebben a helyzetben!
A hölgy aki erről a problémáról ír ma nekünk, elsősorban egy háromgyerekes anya, másodsorban pedig pszichológus.
Sok olyan gyerekkel dolgozom, diákokkal és fiatalokkal (és a családjukkal) akik ADHD-ban, depresszióban vagy valamilyen tanulási nehézségben szenvednek. Az iskola szülői tanácsában is tag vagyok, ott ahol a gyerekeim tanulnak.
A hosszú évek alatt több szülőt is hallottam panaszkodni arról, hogy sokan nem értik meg a gyermekeik problémáját.
Mit jelent a problémás viselkedés, tanulási zavar?
A különböző tanulással járó problémák minden gyereknél másként jelentkeznek. Egy kisfiú aki ADHD-s volt, meg akart nézni egy könyvet a “Kíváncsi George” kötetekből, a mentora mellette ült, egy órával a kezében és egyre csak azt ismételgette, hogy:
– Válassz ki egy könyvet, van rá 3 perced. Kiválasztottad a könyvet?
Szegény gyerek még gondolkodni sem tudott, láttam rajta, hogy egyre idegesebbé vált, a fenyegetést pedig egy olyan specialistától kapta, akinek az lett volna a dolga, hogy segítsen neki kiválasztani egy könyvet.
Megmondom őszintén ez a szituáció nagyon feldühített, mert a mentor tudta, hogy mi a gyerek problémája és mégsem adott neki esélyt arra, hogy gondolkozzon, ezért lett a gyerek egyre idegesebb.
Sajnáltam a gyereket és aggódtam érte, ezért leültem mellé és megkérdeztem tőle:
– Nehéz választanod?
Ő azt mondta, hogy igen.
– Hogyan tudnék segíteni? – kérdeztem.
Erre ő azt válaszolta:- elolvastam már az összes kötetet a Kíváncsi George-ból, nincs mit választanom.
– Akarsz egy másik könyvet olvasni?
A gyerek azt felelte, hogy nem.
Ő tulajdonképen leblokkolt, senki nem kérdezte meg tőle azt, hogy miért nem tud kiválasztani egy könyvet, még az idejét is megszabták, ami nem csak a gyereket, de engem is idegesített.
A gyerek az iskolapszichológusához kellett menjen a problémái miatt. A kisfiú egyre jobban elveszítette az önuralmát, elkezdte dobálni a könyveket a polcról. Mondtam a mentornak, hogy legyen szíves megállítani az órát és próbáljunk meg beszélni a gyerekkel. Szinte leblokkolt!
A mentor azt válaszolta: ki kell választania egy könyvet.
Nem tudtam, hogy mit válaszoljak, ránéztem a fiúra és megkérdeztem: – hogy fogjuk megoldani ezt a problémát?
A gyerek pedig ezt mondta: – választhatok egy olyan könyvet amit már olvastam?
Nagyon jó ötlet!- válaszoltam.
Ahogy ezt az esetet vizsgáltam, rájöttem, hogy a kisfiú meg volt büntetve, a problémája miatt. Olyan mentora volt aki mellette állt amikor a gyereknek viselkedési problémái voltak, de az is evidenssé vált számomra, hogy a mentora úgy könyvelte el őt, hogy manipuláló viselkedése van.
Magától értetődő, hogy téves hozzáállás. Az is téves, hogy megtiltsuk egy gyereknek azt, hogy szünetet tartson mikor ő minden erejével megpróbálná azt. Helytelen azt elvárni tőle, hogy úgy viselkedjen ahogy elvárják tőle, mert már eltelt az iskola megkezdése óta 3 hónap.
Segíteni kell neki nem büntetni!
Ha egy szülő úgy gondolja, hogy az ilyen problémával küszködő gyereke nincs megértve, akkor beszélnie kell a gyerek tanárával a problémák megoldásáról. A tanár megengedheti a gyereknek, hogy pihenjen leckeírása vagy tanulása közben. Lényeges, hogy adjon neki minden nap feladatokat mert az is növeli a gyerek önbecsülését.
Egyik gyerek sem akar azért iskolába menni, hogy kínlódjon és ne kapjon egy bátorító szót. Segítsünk a gyerekeinknek, hogy jobban tudjanak tanulni.
A cikk forrása: ketkes.com
