MINEK MEGTANULNI ÍRNI, HA MINDENT BEPÖTYÖGHETÜNK A SZÁMÍTÓGÉPBE?
A kézírás gyakorlati szempontból ma már szinte feleslegessé vált, oktatásához mégis érdemes ragaszkodnunk. A gyerekek fejlődésére ugyanis olyan átfogó pozitív hatást gyakorol, ami nem nélkülözhető.
Az utóbbi években világszerte egyre nagyobb egyet nem értések vannak abban a kérdésben, hogy szükséges-e a kézírás tanítása az iskolákban, vagy sem. 2014-ben az Egyesült Államokban 41 államban tették fakultatívvá az írásoktatást, tekintve, hogy az elektronikai eszközöknek köszönhetően a gyerekek sokkal könnyebben képesek elsajátítani a gépelés képességét, és általa sokkal gyorsabbak is a jegyzetelésben. Magyarországon is egyre több családban okoz konfliktust a gyerekek írástanulás iránt mutatott demotiváltsága. A kézírás elsajátítása, megtanulása bonyolultabbnak és hosszadalmasabbnak bizonyul a gyerekeink számára, fölöslegességének érzete pedig teljesen érthetetlenné teszi a felnőtt világ bizonytalan lábakon álló ragaszkodását.
Az elmúlt évek vitái következtében viszont egyre több tanulmány, tudományos előadás és könyv kutatta és dolgozta fel az írásoktatás szükségtelenségének felvetését. A munkák eredménye abban is meglátszik, hogy a 2014-es évhez képest napjainkban az Egyesült Államokban már 9 helyett 21 államban tették újra kötelezővé a kézírás iskolai tanítását. De vajon mit mutattak ki a kutatások, és ha valóban olyan fontos szerepe van a kézírásnak, hogyan kezelhetnénk a gyerekeinkben kialakuló ellenszenvet?
A kütyü a minden
Napjainkban olyan aktív szerepet töltenek be ezek az elektronikai eszközök, és olyan szinten könnyítik meg az életünket, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni őket bármilyen feladatnál. Hiszen gondoljunk csak bele, ha más éppen nem is, de az okostelefon mindig velünk van, azon pedig minden rajta van, amire szükségünk lehet. Ott nézzük a naptárunkat, az útvonaltervet, a bevásárlólistát, a felmerülő kérdéseinkre a válaszokat, de a telefonunk segítségével is kommunikálunk, tartunk megbeszéléseket, szkennelünk be dokumentumokat, végezzük el a banki átutalásokat, rendelünk online, hallgatunk zenét vagy hangoskönyvet, és nézünk filmeket, sorozatokat. Ez pedig a gyerekeinknél sem sokkal különb, hiszen ezt látják, ehhez idomulnak. Ők is online játszanak, kommunikálnak és ügyintéznek (lásd otthonról tanulás a karantén idején). Folyamatosan használják az ujjaikat gépelésre, miközben a kézírás érthető módon egyre értéktelenebbé válik a szemükben. Időigényes, sok gyakorlást igényel, ráadásul gyakran az erőfeszítések ellenére olvashatatlan, mások számára minősíthetetlen marad. Egyszerűen nem éri meg a belefektetett energiát. Vagy mégis?
A cikk teljes terjedelmében a divany.hu oldalán olvasható.
Nyitókép: StockSnap képe a Pixabay
