Mindenszentek, halottak napja - sokan keverik a két ünnepet, melyik miről szól?
A mindenszentek vagy mindenszentek napja a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként.
Nem tévesztendő össze a halottak napjával, egyháztanilag a szenvedő Egyház ünnepével, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívekért. Estéjét a halottak estéjének is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
Mindenszentek - november 1-jén
A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt, hogy a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett. Így ez a keresztény mindenszentek ünnepe is pogány szokásokon nyugszik - a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét Samhain ünnep jelentette. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.
A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep mindenszentek ünnepeként élt tovább.
A reformástusoknál egyik ünnep sem egyházi ünnep
Bár a római katolikusoknál november 1-jén tartják a mindenszenteket, a görögkatolikusoknál a húsvét utáni 8. és a pünkösdöt követő 1. vasárnap ünneplik.
Míg a mindenszentek ünnepe a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a reformátusoknál nem egyházi ünnep sem a halottak napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt, és a katolikus szenteket sem ismerik el. Az evangélikusok megtartják a Halottak napját, de a mindenszentek ünnepét nem, bár elismerik a szentek létezését. A reformátusoknál a halottak napi szokások a gyertyagyújtás és sírgondozás új keletű és katolikus hatásra kialakult szokás.
Az ünnep a katolikusok számára 2013-tól nem tanácsolt, hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek kötelező a szentmisén való részvétel.
Szokások Magyarországon
Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a „temetők nagy keresztjénél, a mindenki keresztjénél” elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein régebben harangoztattak is a család halottaiért. Nálunk a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra.
Az Ipoly menti falvakban, ha valaki nem tudott elmenni a temetőbe, az otthon gyújtott gyertyát a halottja tiszteletére. Régebben azt figyelték, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban, akié előbb elalszik. Vannak, akik a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket.
Halottak napja - november 2-án
A halottak napját az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért tartja meg az egyház. Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.
Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben, s a 14. században vált hivatalossá. A halottak napján mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítótűz)-beli szenvedéseik enyhítésére katolikus hittételen alapul. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
A népi hiedelmek szerint a sírokat azért kell megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak nyughelyükben – amellett pedig azért is, hogy az élőknek és az újabb generációknak fennmaradjanak az emlékezetében.
Forrás: A Wikipédia cikkei nyomán
Fotó: Getty Images
