Mindenbe beleszól az anyós? Mindig rátok telepszik? Mondjuk a megoldást!

Pszichológus szakemberek szerint általában nem is a párkapcsolat elején merül fel a legtöbb probléma az anyósokkal, hanem inkább később. Hányszor hallani baráti-ismerettségi körből, hogy a párkapcsolat kezdetén a meny és anyósjelölt még nagyszerűen kijöttek egymással, majd mire megszületett a baba, "valamiért" elromlott a viszony. A helyzet az, hogy ez nem véletlen egybeesés. A baba megszületése egy kifijezetten kényes, konfliktusokra okot adó családi fordulópont, amikor az anyós a legnagyobb örömmel osztaná meg a tapasztalatait az újdonsült szülőkkel, és merő jóindulatból beleszólna a fiatal család életébe. A gondot az okozza, ha az anyós ilyenkor a kéretlen tanácsaival, amit ő csak segítségnek szán, túlzottan is belefolyik a fiatalok életébe. Nos, a legtöbb helyen általában innen indulnak a családi konfliktusok, és extrém esetben akár odáig is fajulnak, hogy az anyós átveszi a teljes irányítást a fiatalok felett.

- Amikor megszületett a kisbabánk anyósom felajánlkozott, hogy segít nekünk mindenben, csakhogy ő a segítséget teljesen másképpen értelmezte, mint mi. Nálunk a konfliktus abból indult, hogy párom édesanyja a saját tapasztaltaihoz nyúlt vissza, amikor a saját gyerekágyas időszakára emlékezett. Annak idején ugyanis az ő anyósa odaköltözött hozzájuk egy teljes hónapra miután megszült, és bár nekem nehéz volt elhinni, de állítólag számára ez jelentette a legnagyobb segítséget. Szegényem anyósom pedig azt hitte, hogy újszülött babával nekem is ez lesz majd a legjobb megoldás. De engem még a gondolatától is kirázott a hideg, hogy anyósom egy óránál többet legyen a közelemben az első hetekben... - meséli el a harmincas évei végén járó Emese az anyósával való viszonyuk kezdetéről.

Ám hiába próbáljuk meg másra hárítania felelősséget, ujjal lendületesen másra mutogatni, pszichológusok szerint kapcsolataink alakítója mégiscsak mi magunk vagyunk, hiszen egy anyós is csak annyira tud beleszólni az életünkbe, vagy annyira tud bántóan viselkedni, mint amennyire mi hagyjuk azt, kvázi, a kontroll is a mi kezünkben van.
Az alábbiakban álljunk itt 5 tanács arra, hogy lehet békés viszonyt kialakítani az anyósunkkal.

#1. Önálló család megszületése - elhatárolódás

Kezdjük azzal, hogy önmagunkat, mint új családot mielőbb definiáljuk, legkésőbb akkor, amikor megszületik a közös a gyerek. Tegyük világossá a szülők, rokonok számára, hogy: "Ez a mi kis családunk, akikért mostantól mi vagyunk a felelősek", "Ezek a mi saját módszereink, saját nevelési elképzeléseink", "Ezt és ezt a dolgot szeretnénk megvalósítani úgy, ahogyan azt mi előre eldöntöttük", stb. De azt is tegyük hozzá, hogy "Minden tanácsot szívesen veszünk, amit majd mindenképpen megfontolunk. A végső döntés azonban a miénk".

EZ IS ÉRDEKELHET: A nagyszülők túlságosan beleszólnak a gyereknevelésbe? - 10 tipp, hogyan kezeld diplomatikusan a helyzetet

#2 Húzd meg a saját határaidat

Könnyű mondani, annál nehezebb kiállni önmagunkért (és most már a családunkért is). Készüljünk rá, hogy eleinte az anyós vagy após még gyakorta át fogja lépni a frissen meghúzott határainkat, amiből természetesen majd sok konfliktus kerekedik. A fontos ilyenkor, hogy a fiatal anyukák és apukák ne hagyják magukat megzsarolni vagy megfélemlíteni. A saját határaink meghúzása bizony nehéz életlecke tud lenni, de mint minden, ez is sok gyakorlással sikerülni fog. Minél inkább kiáll az új család a saját igényei mellett, annál gyorsabban tud rendeződni a konfliktusos kapcsolat. Például, amikor anyósod azt mondja, hogy a babát nem szabad annyiszor felvenni a kiságyból, mert "elkapatod", akkor ez egy olyan tipikus helyzet, amikor bátran kiállhatsz azért, hogy te ezt nem így gondolod, és szeretnéd a saját elképzeléseid szerint gondozni a kisbabádat.

Arról, hogy hogyan tudsz diplomatikusan kommunikálni az anyósoddal, és hogyan lehet mihamarabb megteremteni a családi békét - ebben a cikkünkben olvashatsz részletesebben.

#3 Légy nyitott, elismerő és világos

Szintén gyakori eset, amikor hónapokig, évekig nem beszélünk egymással, mert azt gondoljuk, hogy anyósunk vagy apósunk nem kedvel bennünket, mire kiderül, hogy csak félreértésről, egymás meg nem értéséről van szó. Éppen ezért mindig törekedjünk a nyitottságra, a nagyon pontos kommunikációra, egymás meghallgatására. Nem elég azt közölnünk, hogy "Ne öltöztesd túl lengén a gyereket", hanem azt is mondjuk meg, hogy az anyós pontosan mit adjon a gyerekre ilyen-olyan időjárási esetben. Fél siker, ha szót értünk egymással, másik fele pedig már csak azon múlik, hogy mennyire zárkózzunk el új dolgokat kipróbálni, hiszen nem minden ördögtől való, amit anyósunk javasol.

A pszichológusok emellett azt is tanácsolják, hogy azt tegyük, amihez őszintén kedvünk van, és ne a megfelelési kényszer vezéreljen minket. Ne feledjük, a rendszeres találkozások a párunk szüleivel valóban nagyon alkalmasak a látszatbéke fenntartására, de egyáltalán nem kötelezők. Akkor látogassuk meg a párunk szüleit, amikor valóban szeretnénk őket látni, és ne akkor, amikor elvárják tőlünk, különben a negatív érzések tudat alatt működésbe lépnek.

EZ IS ÉRDEKELHET: Családkonzultáció vagy családterápia - mi a különbség? Kinek van rá szüksége?

#4 "Vagy én, vagy ők!" - ezt kerüld

Előfordult már veled, hogy a párod szüleivel egyáltalán nem tudtál kijönni, viszont a párodnak semmi gondja nem volt velük? Ilyenkor a nárcisztikusabb egyének elvárják partnereiktől, hogy "Ha nekem nem jó a szüleiddel a viszonyom, akkor te se találkozz velük"... Itt szólunk: sajnos ez nem opció.
Ezzel csak azt érjük el, hogy a partnerünket hozzuk kínos és idegőrlő családi satuba, olyanba, ahol választania kell a feleség/férj és a szeretett szülei között. Ez olyan lelki zsarolásnak számít, mint amikor az ember fejéhez pisztolyt tartanak. A megalázó "Vagy én, vagy ők" helyzetig tehát el sem szabad jutni.
Egyetlen megoldás lehet ilyen esetekben, ha nyíltan kommunikálunk a szerelmünkkel, és addig is, amíg elsimulnak az ellentétek, hagyjuk, hogy partnerünk szabadon látogassa a szüleit.

Tovább árnyalja a képet, ha már a baba is megérkezett a családba, ugyanis ilyenkor a férjnek már inkább a felesége irányába kellene húznia, illetve a párját kellene támogatnia. Ha az anyós már nem az irányítandó gyerekeket, hanem valóban egy önálló családot lát a fiatalokban, akkor ő is könnyebben el tudja fogadni az új és számára szokatlan felállást.

EZ IS ÉRDEKELHET: Híd a generációk között - Együttműködés a családban

#5 Értsd meg az anyósod - akkor is, ha nem könnyű

A konfliktusok rendezéséhez idő és sok-sok türelem kell, de ki mondta azt, hogy könnyen fog menni? Az anyósok általában köszönik, de nem kérnek a nyílt kommunikációból, sem a konstruktív hozzáállásból, legkevésbé a barátságos erőfeszítéseinkből. Szakemberek szerint ennek az az oka, hogy az anyós aggódik valami miatt, vagy valamit nehezen enged el. Ne feledjük, az elengedés egy folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra, és néha időbe telik, tehát az anyós helyzetébe is érdemes időnként belegondolni, és ha megértjük az ő aggodalmait, máris könnyeben elnézzük a hibáit is. Ha ez is nehezen megy, akkor csak arra gondoljunk, egyszer mi is leszünk anyósok, apósok.

Fotó: Getty Images