MILYEN IGAZÁBÓL A VALÓDI PEDAGÓGUS? A KÖZÉPSZERŰ TANÁR MAGYARÁZ, A NAGYSZERŰ INSPIRÁL
Ahogy a diákokkal szemben megnövekedtek az elvárások, úgy kell ezekkel lépést tartania a tanárnak is. A nehéznek tűnő akadály leküzdésében segítséget nyújt a gyerekek és a pálya iránti szeretet, a témában való felkészültség és a pedagógus saját tanári egyéniségének megtalálása, amelyben jól érzi magát, hitelessé válik és csodákra lesz képes: „A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.” (William Arthur Ward)
A pályakezdő pedagógus emlékei és kora miatt még közelebb áll diákjaihoz, mint tapasztaltabb tanár kollégáihoz, így nehezen találja identitását. Ilyenkor könnyen válik, tévesen, diákjai haverjává, vagy éppen túlzott szigorral próbálja magát megfelelően pozicionálni. Egyik sem a legjobb út, de a tanári egyéniség megtalálása, a keretek, elvárások, tanítási stílus és határok kialakítása éveket vehet igénybe. Nem baj, jó munkához idő kell. És különben is:
„A TANÁR SZEMÉLYE FONTOSABB, MINT AZ, AMIT TANÍT.” (KARL AUGUSTUS MENNINGER)
Másfél évtizedes tanári tapasztalattal (középiskolai, főiskolai és egyetemi katedra, nonformális oktatás és némi általános iskolai kitekintés után), pedagógusként úgy tartom, a személyiség valóban meggyőző erejű. Lehet valaki egyszerre nyílt, őszinte ember, bizonyos távolságot és kereteket megtartó, elvárásokat támasztó, nem túl engedékeny és következetes tanár, ugyanakkor lelkesítő agitátor tantárgya iránt, és mellette tehetséges színész, esetleg szellemes stand-upos.
„A LEGJOBB TANÁROK AZOK, AKIK INSPIRÁLNI TUDJÁK A TANÍTVÁNYAIKAT A TANANYAG IRÁNT ÉRZETT SZENVEDÉLYÜKKEL.” (NEIL DEGRASSE TYSON)
A tanulók sokszor fogalmazzák meg pozitívumként, ha a tanár elkötelezett és lelkes az általa tanított témával kapcsolatban. Szeretik, ha tanáruk, ahogy ők mondják: „élményből tanít”. Ha egy pedagógus szeretetre és tiszteletre méltó személyisége találkozik a tantárgya iránti őszinte lelkesedéssel, hiteles lesz a téma iránt a diákok figyelmének felkeltésében, hiszen minden tanórán demonstrálhatja, hogy az ő figyelmét is mennyire elragadta tantárgya.
Ha van tisztelet, fegyelem is vanTom Werner / Getty Images Hungary
Amikor ez a légkör ki tud alakulni egy tanórán, a tanár pedig összeszedett és következetes, fegyelmezési gondjai sem lesznek. A szakirodalom szerint is, a legjobb és legeredményesebb tanár nem a túl szigorú, autoriter szemléletű, de nem is a nagyon megengedő, „laissez-faire” mentalitású, hanem az arany középúton lévő, kellően határozott, de demokratikus pedagógus. Amikor a tanár nem összpontosít, vagy nem eléggé felkészült, nem látja át pontosan, honnan indult el, és hova is akar megérkezni, a diákok könnyen észreveszik ezt, és a rés a pajzson a figyelem megbomlásához vezet. Ez egy ördögi kör, mert a fegyelmezési kényszerben a tanár csak még feszültebb lesz, és a gondok eszkalálódnak.
Ha viszont összeszedett és következetes, barátságos, de fenntartja a kereteket, és személyiségével már megnyerte magának hallgatóságát, akkor fegyelmezésre sincs nagyon szükség. A tanulók nem „kóstolgatják”, mert jobban szeretik és becsülik emberként annál, mint hogy bántsák, vagy nehézség elé állítsák.
„A TEKINTÉLY ÉS A SZERETET JOBBAN BIZTOSÍTJA A FEGYELMET, MINT AKÁRMILYEN SZIGORÚ ESZKÖZÖK.” (JOHANN FRIEDRICH HERBART)
Jó esetben ráadásul a diákok figyelme sem lankad, követik az óra menetét.
„A TANÍTÓ ÜGYESSÉGE ABBAN ÁLL, HOGY MEG TUDJA NYERNI ÉS LEKÖTNI TANÍTVÁNYÁNAK FIGYELMÉT; HA EZT ELÉRTE, OLY GYORSAN FOG HALADNI, AMENNYIRE CSAK ENGEDIK TANÍTVÁNYÁNAK KÉPESSÉGEI; FIGYELEM NÉLKÜL MINDEN SÜRGÉSE-FORGÁSA, FELINDULÁSA KÁRBA VÉSZ, VAGY LEGALÁBBIS IGEN KEVÉS EREDMÉNNYEL FOG JÁRNI.” (JOHN LOCKE)
Ha nehezebb tananyaghoz érkeznek, vagy fennáll a monotonitás veszélye, a jó tanár felismeri a veszélyt, és jó előadóként egy megfelelő poénnal vagy váratlan megnyilvánulással megtöri az egyhangúság felé tartó órát, és visszacsábítja közönségét vagy „csapattársait” a témához. Mert igaz:
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
