Miért fontos, hogy a többnyelvű gyerekek szülei ismerjék gyermekük összes nyelvét?
Többnyelvű gyerekek esetén, sajnos nem mindig jut ugyanannyi idő minden nyelvre, és a szülők sokszor azon kapják magukat nap végén, hogy a gyerek valamelyik nyelve akarva-akaratlanul háttérbe szorult. Pedig sok szempontból nagyon hasznos lenne a gyereket az összes nyelven legalább valamennyire megértenénk.
Arról, hogy ez miért fontos, illetve arról, hogy mi történik azzal a gyerekkel, aki huzamosabb ideig nem használja valamelyik nyelvét, Máté Zitát kérdeztük. Zita maga is külföldön él családjával, évek óta tart tréningeket, ad tanácsot többnyelvű gyerekek szüleinek, nagyszüleinek és nevelőinek. A szakember írását ajánljuk.
„Túlságosan jól beszélem a gyerek másik nyelvét, és sokszor csak este veszem észre, hogy megint nem beszéltem vele egész nap magyarul.”
Nem egyszer hallottam már ezt külföldön élő szülőktől. Könnyebb eljutni külföldön erre a pontra, mint gondolnánk. De hogyan lehet egy ilyen helyzetet megfordítani?
Kezdjük ott, hogy nagyon hasznos ismerni többnyelvű gyermekünk másik nyelvét vagy nyelveit. Legalább passzívan, ami annyit tesz, hogy nagy vonalakban értsük meg, amit mond. Mert egy olyan gyerek esetében, aki a különböző élethelyzeteiben más nyelvet hall, teljesen természetes, hogy a nyelvei szókincse nem fedi le teljesen egymást. Ez azt jelenti, hogy:
lesznek olyan szavak, amelyeket mindegyik nyelvén ismer, másokat pedig vagy az egyiken, vagy a másikon. Ez a különbség már akkor megjelenik, mielőtt elkezdene beszélni.
Hadd mondjak egy példát. Az egyik lányom egy ideig bébiszitterkedett egy családnál, ahol az édesapa magyar volt, az édesanya francia és a kisfiú katalán nyelvű bölcsődébe járt. A szülők estére programot szerveztek maguknak, így a vacsoráztatást és a kisfiú lefektetését bízták rá. A lányom miután egyedül maradt a kisfiúval, mindegyik nyelvén próbálkozott, hogy megértesse vele magát. S eközben azt vette észre, hogy a kisfiú a vacsorával kapcsolatban a franciára figyelt jobban, az egyik képeskönyvénél a magyarra, amikor pedig egy darabig egyedül játszott a szőnyegen, akkor katalán szavakat mondogatott félhangosan.
Ebből az is látszik, hogy nagyobb rálátása van egy olyan személynek egy többnyelvű gyerek nyelvi szintjére, aki ismeri a nyelveit. Így lehet igazán látni a különbséget az között, amit a gyerek tud, és amit egyik vagy másik nyelvén el tud mondani. Mert ez egy egynyelvű gyerek esetében egy és ugyanaz. A többnyelvű gyerekek esetében azonban az, amit az egyik nyelvén el tud mondani, az nem feltétlen fedi le mindazt, amiről van tudása.
Kölcsönvétel a másik nyelvből
De visszatérve az eredeti kérdésünkhöz: Miért hasznos, hogy a szülő ismerje gyermeke másik nyelvét?
Azért, mert előfordulhat, hogy gyermeke valami olyasmit szeretne elmesélni neki, amit más nyelvű személytől tanult, és nem mindenre van szava magyarul, hiszen erről otthon még nem beszéltek. Egy ilyen esetben logikus, hogy kölcsönvegyen egy-egy kifejezést a másik nyelvéből, hogy jobban ki tudja fejezni magát. S miért hasznos megérteni, amit mond pontosan az anyanyelv megőrzése szempontjából? Mert a szülő csak akkor tudja az adott kifejezésnek a magyar megfelelőjét belefoglalni a gyerek mondatának az ismétlésébe, vagy egy ahhoz kapcsolódó kérdésbe.
A kölcsönvétel során a gyerek valószínűleg kereste a magyar szót, de nem találta. Ha ilyenkor gyorsan hallja tőlünk, akkor könnyen megjegyzi. Így egészül ki a szókincs, a mi esetünkben magyarul.
Kétnyelvű párbeszédek otthon
Ha a szülő nem ismeri gyermeke másik nyelvét, akkor nem tud ezzel az eszközzel élni. Nem fog tudni támaszkodni gyermeke másik nyelven szerzett tudására. S esetleg a gyerek is kevésbé lesz motivált, hogy olyan dolgokról meséljen neki, amit nehezebben tud megfogalmazni magyarul. Pedig egy többnyelvű gyerek esetében nem jut ugyanannyi idő minden egyes nyelvre. S hátrányba kerülnek azok, akik nem tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amit a másik nyelv ismerete nyújt.
Ha valaki nagyon régóta él külföldön, és munkájából kifolyólag egész nap a másik nyelvén beszél, még otthon a párjával is, akkor valóban előfordulhat, hogy már észre sem veszi, mikor melyik nyelvét használja. S ha a gyereke is már megszokta, hogy a másik nyelvén szól hozzá, akkor van igazán szükség arra, hogy visszatérjenek a kétnyelvű párbeszédhez. Hogy a szülő újra magyarul válaszoljon neki, bármilyen nyelven kérdezte. Azért érdemes figyelni a hétköznapi kommunikációban rejlő apró lehetőségekre, mert a rendszeresség a nyelvtanulás és a nyelv megőrzésének is az egyik kulcsa.
Ha egy kisgyerek huzamosan nem hall egy nyelvet, akkor gyorsan elhalványul az emlékezetében.
Bízni a gyerekben külföldre költözéskor
De az is igaz, hogy minél kisebb egy gyerek, annál gyorsabban reagál a szülők nyelvi viselkedésének a legkisebb pozitív változására is. Akár egyik hétről a másikra látható a javulás, a nyelv aktiválása. De még iskolás korban is van rá példa. Ez történt egy Franciaországból hozzám forduló család 9 éves fiával.
Fontos, hogy a szülők megtalálják a saját motivációjukat ezekben az apró sikerekben, mert kell ehhez akaraterő, hogy egy megszokott családi dinamikát megváltoztassanak. Hogy ne a múltba tekintve kutassák, hogy mit csináltak rosszul, hanem arra fókuszáljanak, hogy mennyi lehetőség áll előttük.
Ha csak arra gondolok, hogy egy szintén 9 éves gyerekkel nemrég Barcelonába érkező család mekkora lelkesedéssel keresett iskolát. Itt két új nyelven kell majd ennek a fiúnak tanulni, úgy, hogy addig az egyiket sem hallotta. Ha benne bíznak a szülei, hogy meg fog felelni a kihívásnak, akkor azoknak a 9 éveseknek a szülei is bízhatnak, akiknek a passzív nyelvtudásból kellene az aktívba jutni egy olyan nyelven, amelyikhez kötődésük is van.
