Miért fontos a gyereknek időnként nemet mondani? Meg kell-e indokolnunk a nemet?

Szülőként jól akarjuk tenni a dolgunkat, és szeretnénk, hogy ne mindig a saját akaratunkat érvényesítsük a gyerekünkön, ne nyomjuk el őt teljesen, de az is fontos, hogy ne lessük egyfolytában a kívánságait, vagyis ne engedjünk egyfolytában a gyerekünk akaratának. Engedékeny szülőknek fontos tudniuk, hogy nem minden gyermeki kívánság valós szükséglet, ellenben az is igaz, hogy felelősek vagyunk szülőként azért, hogy a gyermekünk szükségletei teljesüljenek.

Miért fontos a gyereknek nemet mondani?

A nemet mondani több okból is fontos - fejti ki véleményét Christopher End két gyermekes kölni pszichoterapeuta, szülő coach, író. Szerinte a nemet mondás védelmet nyújt. Megvédi a gyermeket a veszélytől: "Nem mehetsz! Veszélyes elszaladni az utcán mellőlem". Megvédi a gyermeket a rossz szokások kialakulásától. "Ne üss azonnal, amikor dühös vagy!". Megvédi az anyukákat és az apukákat a szülői kiégéstől: "Nem, mert most nyugalomra vágyom".

A gyermek elsősorban a szülő nemet mondásából tanul meg saját maga is nemet mondani. Nemet mondani annyit jelent, hogy képesek vagyunk meghúzni a saját határainkat, ez pedig fontos lépcsőfoka annak, hogy az életben érvényesülni tudjunk - magyarázza a szakember.

- Azt én nem tudom megmondani, hogy milyen témákra kell nemet mondani, és milyenekre nem, mikor kell fellépnünk a gyerekkel szemben, és mikor nem. A lényeg abban áll, hogy szülőként nemet tudjunk mondani a gyereknek, amikor arra szükség van. Azt, hogy mikor kell nemet mondanunk, azt mindenki egyénileg kell, hogy eldöntse. Érezni kell azt, hogy hol van az a bizonyos határ, amikor már érezzük: "Nem, a gyerek itt már túl messzire megy!" - mondja a pszichoterapeuta.

Nem mindegy, hogyan hangsúlyozunk, hogyan fogalmazunk

Egy dolog az, hogy érzem a határaimat, és egy másik dolog, hogy ezt közlöm is. Nemet mondani sokféleképpen lehet, például hangszínváltoztatással: mondhatunk nemet lágy, suttogó hangon. Mondhatunk nemet nyugodtan és határozottan. Lehetünk hangosabbak is. Kiabálhatunk és ordíthatunk, sőt, olykor csenddel is lehet nemet mondani. A felsoroltakból is látszik, hogy mindegyik hangszínnek más-más a jelentése.

A megfogalmazás sem mindegy:

Kérés: "Kérlek, menj a szobádba"
Kérdés: "Szeretnél a szobádban játszani?
Javaslat: "Nézegethetnél egy mesekönyvet egyedül, mit szólsz?"
Megértés kérve: "Nézd, anya most fáradt"
Megvesztegetés: "Ha most egy kicsit békén hagysz, akkor..."
Fenyegetés: "Ha ezt most azonnal nem hagyod abba, akkor..."
Határozottan: "Most azt szeretném, hogy menj be a szobádba."

Attól még szeretlek, hogy most nemet mondok

Első lépésben segít, ha tudatában vagyunk a saját hangszínünkkel vagy saját arckifejezésünkkel, azaz tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan kommunikálok a gyermekemmel? Ebben hagyatkozhatunk a partnerünk visszajelzésére, mert ők nagyon jól látják, hol vannak a gyenge pontjaink kommunikációs szempontból. A második lépésben aztán elgondolkodhatunk: hogyan akarok kommunikálni a gyerekkel általában? Érdemes azt is átgondolni: hogyan tudnám érthetőbben átadni az üzenetemet?

A kifejezés és a hangszín még csak a kommunikáció felszíne, mert sokszor van úgy, hogy a szülő elnyomja a dühét, vagy nem azt a szót használja, amit legszívesebben mondana, vagy lehalkítja magát, holott legszívesebben kiabálna... Ám a gyerekeket mindez nem tudja megvezetni, ők nagyon is tudják, hogy mik a szülő valós érzései, még akkor is, ha a szülő mások előtt el akarja ezeket titkolni. A szülői színlelésnek következményei lehetnek: a gyerekek elkezdenek meginogni saját belső érzéseiket illetően, mert amit a szülő mond, az nem ugyanaz, amit a szülő érez. Minden a szülő belső hozzáállásán áll vagy bukik. Végső soron belső hozzáállás tesz a különbséget a nemet mondás kapcsán, és nem az egyes szavak, vagy azok hangsúlya.

A legtöbb szülő szeretetből nem mer nemet mondani. Szeretet alatt a szülők nagy része azt érti, hogy "elfogadom a gyerekeimet, és feltételek nélkül ott vagyok nekik, számíthatnak rám". De akkor is szeretjük a gyerekeinket, amikor nemet mondunk nekik! Tudatosítanunk kell szülőként magunkban, hogy nem lehetünk mindig jófejek, és a gyerekünk legjobb barátai. A szeretet azt is jelenti, hogy megmutatom a gyerekemnek a "nem"-emet még akkor is, ha nem fog vele egyetérteni, nem fog neki örülni vagy nem fogja elsőre kellemesnek tartani.

Mennyire fontos a következetesség?

- Fontos a következetesség, de nem mindig, mert szerintem igenis vannak megdönthetetlen szabályok. Inkább abban hiszek, hogy mindig azt kell figyelnünk, hogy most mire van szüksége a gyermekemnek, és nekem mire van most szükségem? Számomra a rugalmasság és az egymásra reagálás sokkal fontosabb, mint a következetesség - mondja a szakember. Nézzünk máris egy példát.

Te már szeretnél felállni a homokozóból, a gyerek pedig mindenáron maradni akar. Látod, hogy a gyereked teljesen belemerült a homokozós formákba, nagyon élvezi, örömét leli benne. Te pedig percek óta azon gondolkodsz, hogy hogyan szedd ki őt a homokozóból, hogy végre hazafelé induljatok. - Könyörgöm, ha van rá időd, akkor hagyd őt még egy kicsit játszani! Hadd élvezze a pillanatot, te pedig élvezd gyermeked önfeledt játékát! Ám, ha fontos találkozód van, ha sietned kell, ha halaszthatatlan ügyed van, akkor nincs mese, szakítsd félbe a játékot, és induljatok. Senkinek sem teszel jót azzal, ha elkésel, emiatt rohannod kell, stresszelsz csak azért, mert nem mertél megszakítani egy szép, meghitt játszótéri pillanatot - javasolja a terapeuta.

Meg kell indokolnunk a nemet?

Nem, nem kell minden esetben. De azért néha van értelme. Ez szintén megint helyzetfüggő. - Egészen kisgyerekeknél szerintem a túl hosszú, logikán alapuló magyarázatok kontraproduktívak lehetnek. A gyerekek azt veszik ki a számukra bonyolult magyarázatokból, hogy anya vagy apa nem egyértelmű, sőt, még bizonytalan is - mondja.
Ahogy cseperednek a gyerekek, ez idővel változni fog. A nagyobb gyerekek már elkezdenek kérdezősködni, és saját véleményük lesz. De akkor sem feltétlenül kell mindig mindent megmagyaráznunk. Ráadásul vannak olyan helyzetek, amikor meg sem tudjuk magyarázni, hogy pontosan miért nem akarunk megengedni valamit.

A nemet mondások esetén mindenképpen ellenállásra kell számítania szülőnek, mert a gyerek ellenkezése természetes Ez abból adódik, hogy a változ(tat)ás, legyen szó felnőttről vagy gyerekről, mindig egyfajta erőfeszítéssel jár. Elveszítünk valamit, amit megszoktunk, és nem tudjuk, hogy az új dologtól mit lehet várni.

Aki tud nemet mondani, meg tudja védeni magát

Hihetetlenül fontos tisztában lenni azzal, hogy kell tudni nemet mondani, egészen szoros kapcsolatok esetén főleg. Ez egy olyan készség, amelyre gyermeknek, fiatalnak vagy felnőttnek egyaránt szüksége van ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. A pszichoterapeuta két egyszerű hétköznapi példát is hoz erre: az a 14 éves lány, aki megtanult nemet mondani, az első barátjának is nemet fog tudni majd mondani, aki sürgeti őt, hogy végre lefeküdjenek; vagy egy 18 éves határozott fiú nemet fog tudni mondani a barátainak, akik rá akarják venni az alkoholizálásra.
A gyereket megtanítani a nemet mondásra tehát megéri.

Fotó: GettyImages