Miért felejtünk el dolgokat azonnal, míg másokat egy életre megjegyzünk? Hogyan működik a memória? Tippek, trükkök a memorizáláshoz
Tudomány – A hétköznapi feledékenységünk jó része abból fakad, hogy naponta hatalmas mennyiségű információt kellene feldolgoznunk. A memóriahibáink tulajdonképpen a memóriánkkal szemben támasztott elvárásainkból erednek, mert elvárjuk, hogy az agyunk tökéletesen emlékezzen mindenre, amit valaha is átéltünk, illetve amit meg kell tennünk. Számos elmélet magyarázza, hogyan és miért felejtünk – cikkünkben ezeket vesszük sorra.
A felejtés a mindennapi életünk velejárója, ami néha ártalmatlannak tűnik, például elfelejtünk visszahívni valakit telefonon, máskor viszont a felejtés akár súlyos következményekkel is járhat, például egy szemtanú képtelen felidézni fontos részleteket egy bűncselekményről.
A memóriahibák szinte minden naposak, éppen ezért számos módszerre támaszkodunk, csakhogy fel tudjuk idézni a számunkra fontos információkat – például szorgalmasan jegyzetelünk a tanórán, a naptárba vagy telefonba emlékeztetőket írunk fel magunknak.
A felejtés általában nem arról szól, hogy az információt ténylegesen elveszítettük vagy kitörlődött a hosszú távú memóriánkból (nem emlékszünk rá, hová tettük le a slusszkulcsot). A felejtés sokkal inkább a memória előhívásának kudarca, tehát a kocsikulcs elhelyezésének információja valahol a hosszú távú memóriában tárolódik, és mégsem vagyunk képesek előhívni azt.
Ebbinghaus-féle felejtési görbe - összefüggés van a felejtés és az eltelt idő között
Hermann Ebbinghaus pszichológus volt az egyik első, aki tudományosan tanulmányozta a felejtést. Kísérleteiben, amelyekben saját magát használta alanyként, Ebbinghaus hárombetűs értelmetlen szótagokkal tesztelte a memóriáját. Azért támaszkodott ilyen megjegyezhetetlen szavakra, mert a korábban ismert szavak használatával a memóriájában meglévő ismeretekre és asszociációkra kellett volna támaszkodnia.
Az új információk tesztelése érdekében Ebbinghaus 20 perctől 31 napig terjedő időtartamokon keresztül vizsgálta a memóriáját. Ezt követően 1885-ben publikálta eredményeit az Emlékezet című könyvében.
Eredményei, amelyeket az úgynevezett Ebbinghaus-féle felejtési görbe formájában ábrázolt, összefüggést mutattak a felejtés és az idő között. Kezdetben az információ a megtanulást követően gyakran nagyon gyorsan elveszik. Az olyan tényezők, mint az információ megtanulásának módja és gyakorisága szerepet játszanak abban, hogy ezek az emlékek milyen gyorsan vesznek el. A hosszú távú memóriában tárolt információ meglepően stabil.
Elméletek a felejtésről
Természetesen számos tényező hozzájárulhat a felejtéshez. Előfordulhat, hogy új információ elsajátításakor elvonják a figyelmét, ami azt jelentheti, hogy soha nem tartja meg igazán az információt elég hosszú ideig ahhoz, hogy később emlékezzen rá. Elizabeth Loftus ismert memóriakutató négy fő magyarázatot javasolt arra, hogy miért fordul elő a felejtés. Ezek alapján született néhány fontos elmélet a felejtésről.
1# Interferencia-elmélet
Mit vacsoráztál múlt hét kedden este? Nehéz felidézni? Ha valaki szerda reggel feltette ugyanezt a kérdést, valószínűleg nem okozott volna gondot felidézni, hogy mit vacsorázott előző este.
De ahogy telnek a közbeeső napok, az azóta elfogyasztott összes többi étkezés emlékei kezdik zavarni annak az egy bizonyos étkezésnek az emlékét. Ez egy jó példa arra, amit a pszichológusok a felejtés interferenciaelméletének neveznek.
Az interferenciaelmélet szerint a felejtés a különböző emlékek egymás közötti interferenciájának eredménye. Minél inkább hasonlít egymáshoz két vagy több esemény, annál valószínűbb, hogy interferencia lép fel.
Nehéz visszaemlékezni arra, hogy mi történt egy átlagos iskolai napon két hónappal ezelőtt, mert azóta annyi más nap történt. Az egyedi és jellegzetes eseményeket azonban kevésbé zavarja az emlékezés. Az érettségi, az esküvő és az első gyermeke születése sokkal nagyobb valószínűséggel idézhető fel, mert ezek egyedi események - olyan napok, mint senki más.
Az interferencia szerepet játszik az úgynevezett sorozatpozíciós hatásban is, vagyis abban a tendenciában, hogy egy lista első és utolsó elemeit idézzük fel. Képzeljük el például, hogy felírtuk egy bevásárlólistát, de elfelejtettük magunkkal vinni a boltba. Minden valószínűség szerint a lista első és utolsó tételeit valószínűleg könnyen fel tudjuk idézni, de a középen lévő tételek közül sok mindent elfelejtődhet.
Az első és az utolsó felírt dolog jobban kivehető, míg a negyedik és a hetedik tétel annyira hasonlónak tűnhet, hogy zavarja egymást.
Az interferenciának két alapvető típusa fordulhat elő:
Retroaktív interferencia akkor következik be, amikor az újonnan szerzett információk zavarják a régi emlékeket. Például egy tanár, aki a tanév elején tanulja meg új osztálya diákjainak nevét, nehezebben emlékszik vissza a tavalyi osztályában tanuló diákok nevére. Az új információ zavarja a régi információt.
Proaktív interferencia akkor fordul elő, amikor a korábban megtanult információk megnehezítik az új emlékek kialakulását. Egy új telefonszám megtanulása például azért lehet nehezebb, mert a régi telefonszámra vonatkozó emlék zavarja az új információt.
Az interferencia teljes kiküszöbölése lehetetlen, de van néhány dolog, amivel minimalizálhatjuk a hatását. Az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, hogy addig próbálgatjuk az új információkat, amíg a memóriánk rögzíti azt.
Valójában sok szakértő azt javasolja, hogy a fontos információkat tanuljuk "túl", ami azt jelenti, hogy addig "próbálgatjuk", azaz tanulgatjuk újra és újra az anyagot, amíg azt tökéletesen, hiba nélkül nem tudjuk visszaadni.
Egy másik taktika az interferencia elleni küzdelemben az, ha váltogatjuk a rutint, és kerüljük a hasonló anyagok egymás utáni tanulását. Például ne próbáljuk meg a spanyol nyelvóra új szavait közvetlenül a német órán tanult szavak után tanulni. Bontsuk szét az anyagot, és minden tanuláskor váltsunk át egy teljesen más témára.
Az alvás a memóriaképzésben is alapvető szerepet játszik. A kutatók szerint az új dolgok megtanulása utáni alvás az egyik legjobb módja annak, hogy az új emlékek maradandóvá váljanak.
2# A felejtés bomláselmélete
Az emlékezet nyomelmélete szerint az agyban végbemenő fizikai és kémiai változások egy emlékezeti "nyomot" eredményeznek. A rövid távú memóriában lévő információ néhány másodpercig tart, és ha nem próbáljuk újra, a neurokémiai emléknyom gyorsan elhalványul. A felejtés nyomromlási elmélete szerint az emlék kialakulása és az emlék felidézése között bekövetkező eseményeknek nincs hatása a felidézésre.
A nyomelmélet azt javasolja, hogy az emlék és az információ felidézése között eltelt idő hossza határozza meg, hogy az információ megmarad-e vagy elfelejtődik. Ha az időintervallum rövid, több információ kerül felidézésre. Ha hosszabb idő telik el, több információ fog elfelejtődni, és az emlékezet gyengébb lesz.
Az az elképzelés, hogy az emlékek idővel elhalványulnak, aligha új. Platón görög filozófus már több mint 2500 évvel ezelőtt is felvetette ezt. Később az olyan pszichológusok, mint Ebbinghaus kísérleti kutatásai is alátámasztották ezt az elméletet.
Az egyik probléma ezzel az elmélettel az, hogy nehéz bizonyítani, hogy az idő önmagában felelős a visszaemlékezés csökkenéséért. A valós helyzetekben sok minden történik az emlékezet kialakulása és az információ felidézése között. Egy tanuló, aki például megtanul valamit az órán, több száz egyedi és egyéni tapasztalatot szerezhet az információ megtanulása és a vizsgán való felidézése között.
Az amerikai függetlenségi háború kezdetének dátumát azért felejtette el, mert az amerikai történelem órán megtanult dátum és a vizsgán való tanulás között sok idő telt el? Vagy az ezen időintervallum alatt megszerzett információk sokasága játszott szerepet? Ennek tesztelése rendkívül nehéz lehet. Szinte lehetetlen kizárni minden olyan információt, amely hatással lehet az emlék létrejöttére és az emlék felidézésére.
A bomláselmélet másik problémája, hogy nem ad magyarázatot arra, hogy egyes emlékek miért halványulnak el gyorsan, míg mások miért maradnak meg. Az újdonság az egyik tényező, amely szerepet játszik. Például nagyobb valószínűséggel emlékszik vissza a főiskola legelső napjára, mint az összes közbeeső napra, ami az első nap és az érettségi között eltelt. Az az első nap új és izgalmas volt, de az azt követő napok valószínűleg nagyon hasonlónak tűnnek egymáshoz.
3# Visszakeresési hiba elmélete
Néha az emlékek ott vannak a fejünkben, de valahogy mégsem tudunk hozzájuk férni. A memória előhívásának kudarcának két alapvető oka a kódolási hibákkal és a visszahívási jelek hiányával függ össze.
Az egyik gyakori ok, amiért nem emlékszünk az információkra, az, hogy azok eleve nem kerültek be a hosszú távú memóriába.
Teszteljük magunkon egy jól ismert kísérletet, amelyet először Nickerson és Adams kutatók használtak: rajzoljuk meg emlékezetből egy 5 Forintos érme hátoldalát (eredetileg penny hátoldalát). Miután elkészült, hasonlítsuk össze a rajzot a valódi pénzérme hátoldalával.
Meg fogunk lepődni azon, hogy mennyire rosszul emlékszünk, hogyan is néz ki az 5 Forintos hátoldala!
Valójában nem kell tudnunk, hogyan néz ki egy 5 Forintos hátulja ahhoz, hogy megkülönböztessük más érméktől, ezért csak azokra az információkra koncentrálunk, amelyekre szükségünk van - az érme általános méretére, alakjára és színére. Azért nem tudjuk felidézni, hogy valójában hogyan néz ki a forint/penny hátulja, mert ez az információ eleve nem került bele a memóriánkba.
4# A felejtés jelszófüggő elmélete
Más kutatók azt állítják, hogy néha az információ valóban jelen van a memóriában, de csak akkor idézhető fel, ha "előhívási jelek" segítenek ebben. Ezek a jelek akkor voltak jelen, amikor a tényleges emléket kódoltuk.
Például könnyebb lehet visszaemlékezni a házastársunkkal való első randevú részleteire, ha ugyanazt az illatot érezzük, mint amit a partnerünk viselt az első randin. A visszaidézési jel (az illat) jelen volt, amikor az emlék létrejött, így az újbóli szaglás kiválthatja ezeknek az emlékeknek a felidézését.
Mint láttuk, számos elmélet magyarázza, hogyan és miért felejtünk. Sok esetben az elméletek közül több is magyarázatot adhat arra, hogy miért nem tudunk emlékezni bizonyos dolgokra. Az idő múlása megnehezítheti az emlékek elérését, míg a figyelmünkért versengő információk sokasága versenyt teremthet a régi és az új emlékek között. Igazából bármi is okozza a feledékenységünket, jó tudni, hogy a memória különféle technikákkal jól fejleszthető!
Forrás: verywellmind.com
Fotók a cikkben: Getty Images
