Még az óvodai, iskolai teljesítményt is visszaveti a szorongás! Mikortól kóros a gyermekkori szorongás?
A szorongásra legtöbbször negatív előjellel gondolunk, pedig normális, sőt, bizonyos esetekben kifejezetten hasznos evolúciós jelenség: mindig is képessé tette az embert arra, hogy a számos rá leselkedő veszély közepette is életben maradjon. De mikor válik kórossá a szorongás, és hogyan hat a gyerekekre?
Néha mindannyian szorongunk és ez természetes is, azonban előfordulhat, hogy valakinél a szorongás olyan intenzív és tartós, hogy elkezdi komolyan megnehezíteni a beilleszkedést, az óvodai, iskolai teljesítményt, gátat szab a barátságok kialakulásának, és gyakran nagyon komoly gyötrelmet okoz az egész családnak. Ilyen esetekben a szorongás már semmiképp sem nevezhető hasznosnak, sokkal inkább egy rendellenességnek - hívják fel a figyelmet a GEM Tanulási Központ szakemberei.
Egy gyermeknek akkor lehet szorongásos rendellenessége, ha a szorongása:
- irreális
- nem múlik el
- szorongása miatt elkezdi kerülni a mindennapi dolgokat
Íme, a leggyakoribb fajtái gyerekeknél:
Szeparációs szorongás
Gyermekkorban az egyik leggyakoribb szorongásos kórkép az úgynevezett szeparációs szorongás: ilyenkor a gyerekekből a szülőtől való elválás rendkívül heves stresszreakciót vált ki. Az óvodába vagy iskolába induláskor jellemzően fejfájás, hasfájás jelentkezik, a gyermek sír, kiabál, kapaszkodik a szülőbe – mindent megtesz, csak hogy elkerülje az elválást. De az is előfordulhat, hogy ezek a gyerekek otthon sem maradnak meg szüleik nélkül, követik őket a lakáson belül mindenhova. Az óvodai beszoktatás idején ez általános jelenség, azonban ha a szülőtől való elválás hosszú idő után is ilyen erős stresszt vált ki a gyermekből, és emiatt nem tud a közösségbe beilleszkedni, nem tud nyugodt, felszabadult hétköznapokat élni, akkor felmerül a szeparációs szorongás lehetősége.
Ennek néhány jele a következő:
- túlzott aggodalom a szülők megbetegedése vagy esetleges halála miatt
- szoronganak, hogy elvesznek vagy elrabolják őket
- nem akarnak iskolába/óvodába menni a szülőktől való távollét miatt
Szociális szorongás
A közösségben szorongó gyermek fél megszólalni, hamar elsírja magát, és állandóan retteg, hogy társai kinevetik. Esetükben nagyon fontos az okok felderítése mellett az önértékelés növelése. Az a gyermek ugyanis, aki társai között fél, nem mer megnyilvánulni, a peremre szorul, társai előbb-utóbb, látva gyengeségét sajnos kiközösíthetik.
Jelei:
- társas helyzetek kerülése
- pánik érzése társas helyzetekben: az idősebb gyerekek reszkethetnek vagy izzadhatnak, míg a fiatalabb gyerekek hisztizhetnek vagy sírhatnak
- aggódnak, hogy az emberek elítélik őket szorongásuk miatt vagy, hogy mit gondolnak róluk
Szelektív mutizmus
A szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek bizonyos helyeken, például az iskolában nehezen beszélnek. Szorongásuk túlmutat a tipikus félénkségen. Ezek a gyerekek még akkor sem tudnak beszélni, ha nagyon szeretnének.
Jelei:
- a szorongás miatt gyakori a "lefagyottság" érzése, így képtelenek megszólalni
- jellemző lehet továbbá az is, hogy bizonyos helyeken képesek beszélni, de máshol nem (például az iskolában vagy bizonyos emberek közelében)
Generalizált szorongás
A generalizált szorongásos zavarban szenvedő gyermekek sok mindennapi dolog miatt aggódnak. Esetükben jellemző lehet az iskolai teljesítményre való “rászorongás”. Rengeteg időt és energiát ölhetnek a tanulásba, ennek mégsem biztos, hogy meglesz az eredménye, hiszen a számonkérés előtti és közbeni szorongás ronthatja teljesítményt.
Ennek néhány jele a következő:
- túlzott maximalizmus
- sok különböző dolog miatt "kontrollálatlan" szorongás érzése
- alvászavarok
EZ IS ÉRDEKELHET: Szennyező adalékanyag okozza autizmust és az ADHD-t?
Pánikbetegség
A pánikbetegségben szenvedő gyermekek pánikrohamokkal küzdenek. A pánikrohamok ijesztő és nagyon hirtelen fellépő tünetek, amelyek miatt a gyerekek attól félhetnek, hogy meghalnak vagy esetleg "megőrülnek".
Jelei a következők lehetnek:
- heves szívdobogás
- izzadás
- reszketés
- szédülés
- légszomj
- hányinger
Kényszerbetegség
A kényszerbetegségben szenvedő gyermekek nem kívánt gondolatokat, aggodalmakat vagy impulzusokat, úgynevezett rögeszméket táplálnak. Gyakran ismétlődő cselekvéseket - úgynevezett kényszercselekvéseket - is kifejlesztenek, hogy csillapítsák a rögeszméik okozta szorongást.
Jelei:
- félelem attól, hogy valami "rosszat" tesznek
- megnyugtatás kérése állandó jelleggel “Ugye nem tettem semmi rosszat?”
- kényszercselekvések (pl. ismételt kézmosás)
Fóbia
Sok kisgyermek fél bizonyos dolgoktól: pókoktól, kígyóktól, dörgés-villámlástól, ijesztő mesebeli lényektől, a betegségektől, haláltól, szellemektől. Bizonyos gyerekek azonban annyira félnek, hogy pánikrohamszerű állapotot élnek át: rettegés tör rájuk, és mindent megtesznek azért, hogy kiszabaduljanak a félelemkeltő helyzetből. Nos, ebben az esetben fóbiáról beszélünk.
Leggyakoribb típusai:
- állatok (pl. kutya vagy épp rovarok)
- természet - vihar, víz, villámlás
- vér-injekció-sérülés - olyan dolgok elkerülése, ami a vér látványához köthető
- szituációs típus - repülés, hidak, alagutak
- specifikus hangok kerülése: fulladás, hányás
A legtöbb esetben szerencsére a gyerekek által átélt szorongások maguktól, az új tapasztalatok és képességek kialakulásától enyhülni fognak. Szakember segítségére akkor lehet szükség, ha a szorongás az idővel nem enyhül, esetleg inkább fokozódni látszik, vagy ha olyan tartós és erős, hogy a gyermeket jelentősen korlátozza a mindennapi életben.
Fotó: Getty Images
