Maria Montessori, a zseniális tanár, aki elhagyta a saját gyermekét, hogy folytathassa a karrierjét
Maria Montessori személyiségéről sok vita folyik mind a mai napig. Vannak emberek, akik nagyra értékelik az általa kidolgozott pedagógiai rendszert, és hajlandók akár nagy összegeket is költeni arra, hogy gyerekeiket ezek szerint nevelhessék, míg mások nem értik, hogy bízhatnának meg a gyerekekkel kapcsolatos tudásában, amikor a saját fiát, Mariot, elhagyta.
Maria életét a sztereotípiákkal és konvenciókkal való állandó küzdelem jellemezte. A kis Maria tehetséges gyermeknek bizonyult, arról álmodozott, hogy orvos vagy mérnök lesz, az apja azonban nem hitt ebben, hiszen a 19. század végén a nőknek még teljesen más szerepkör jutott az olasz társadalomban.
A lány ambíciója és kitartása segített a nehéz vizsgák letételében, és így végül bejutott az orvosi egyetemre, de ezzel a megpróbáltatásoknak még korántsem volt vége. Kollégái szavakkal és tettekkel egyaránt az értésére adták, hogy szerintük nincs keresnivalója köztük, és a tanárok is ellenségesek voltak vele szemben.
Hogy sikerült Maria Montessorinak betörni a férfiak világába?
A feszült légkör és a pszichés nyomás ellenére jól teljesített, és lehetősége volt kórházakban dolgozni, olyan területeken, amik igazán érdekelték. Tanulmányai utolsó két évében Maria elmélyítette gyermekgyógyászati és pszichiátriai ismereteit és gyakorlatot is szerzett ezeken a területeken. Így a gyermekgyógyászat szakértője lett és az orvostudományok doktora egy olyan időben, amikor a nők nem nagyon álmodhattak hasonlóról.
Inspiráció a saját oktatási rendszerének kidolgozásához
Gyermekorvosként számos kórházat és elmegyógyintézetet meglátogatott, és észrevette, hogy az akkoriban még reménytelennek tartott mentális fogyatékosságok egy része valójában kezelhető. Ezért úgy döntött, hogy problémás gyerekekkel dolgozik, és segíti őket a fejlődésben. Lépésről lépésre elkezdte kiépíteni saját oktatási rendszerét. Maria azzal érvelt, hogy a gyermekek mentális fogyatékosságának problémái inkább a pedagógiához kapcsolódnak, mint az orvostudományhoz, ezért a gyermekek mentora lett, nem pedig az orvosuk.
Munkája ismertségre tett szert, és miután létrehoztak egy iskolát a gyenge képességű gyermekek számára, az intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki.
Maria kidolgozta a saját módszereit, amelyeket aztán gyakorlatba is ültetett az intézetben. A csoportba tartozó gyerekeket mentális hiányosságaik miatt „taníthatatlanoknak” és „műveletlennek” tartották, bár viselkedésük hátterében nem mindig mentális fogyatékosság állt. Maria első sikereire akkor figyeltek fel, amikor ezek közül a gyerekek közül néhányan sikeresen teljesítettek az úgymond „normális gyerekeknek” szóló vizsgákon.
Magánéletének titkai, és elválása fiától, Mariotól
Ez a fejezet Maria életében meglehetősen szomorú, a karrierje során elért összes sikerhez képest. Miközben orvosként dolgozott, Maria viszonyt kezdett egy kollégájával, Giuseppe Montesanóval, és a kapcsolatból egy fia született. Soha nem házasodtak össze, és Maria titokban akarta tartani a kapcsolatukat, azzal a feltétellel, hogy mindketten hűségesek maradnak egymáshoz. Ez azonban nem így történt, Giuseppe hamarosan feleségül vett egy másik nőt, és Mariának egy ápolónő gondjaira kellett bíznia a fiát, nem azért, mert nem szerette, hanem azért, mert házasságon kívül született, ő pedig így egyedülálló anya lett volna.
Ez a státusz nem tette volna lehetővé, hogy karriert építsen, mivel akkoriban ezt szégyenteljes dolognak tartották egy tisztességes nő életében. Miután a fia felnőtt, Maria közelebb került hozzá, és Mario megbocsátott az édesanyjának. Sőt, támogatta is Maria Montessori minden ötletét és kezdeményezését, és az asszisztenseként dolgozott. Később pedig folytatta édesanyja munkáját és egész életében lelkesen védte Maria módszereinek alapelveit.
A cikk forrása: twice.hu
A kép forrása: wikipedia.org
Nem ellenőrzött tartalom.
