Lehetetlen küldetés? 6 tipp egy hároméves fegyelmezéséhez
Következetesen, ugyanakkor nem zsarnokian fegyelmezni egy kisóvodást, kordában tartani az akaratát, ugyanakkor nem teljesen betörni – nagyon nehéz feladat. Az alábbi tippek segíthetnek a békés együttélés kereteinek kialakításában, és megalapozhatják a későbbi évek kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolatát is.
1. Ami nem fontos, engedd el!
Egyértelmű, hogy vannak előírások, amelyekből nem engedünk: az úton nem szaladunk át, a kilencediken nem lógunk ki az ablakon, a gyufával nem játszunk. Ezeken túl minden családban létezhetnek olyan szabályok, amelyek a szülőknek fontosak: van, ahol tilos evés közben felugrálni, máshol nagyon erősen korlátozott a mesenézésre fordítható idő, megint máshol a gyereknek 8-kor ágyban a helye. Gondold végig, melyek azok a keretek, amelyek számodra tényleg jelentősek, a többit azonban engedd el, különben az egész napod a gyerekkel történő folyamatos harcról fog szólni.
2. Előzd meg a bajt!
Alapvető, hogy a gyógyszereket, éles tárgyakat a gyerektől elzárva tartjuk, a konnektorra gyerekzárat teszünk, a megelőzés azonban ezzel nem ér véget. Mindenki jobban jár, ha a napi teendőket valamennyire a kicsihez tudod igazítani: amíg stabilan igényli a délutáni alvást, ne szervezz annak idejére semmilyen programot, hiszen az egész úgyis nyűglődésbe vagy hisztibe fog csapni; ha tudod, hogy nehezen viseli, próbáld nélküle intézni, a bevásárlást, ügyintézést; ne vidd olyan ruhában játszótérre, amit nem lehet összekoszolni; és a sor még sokáig folytatható.
Ezt már olvastad: Ha nem megy az írás, olvasás, számolás: a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia nyomában
3. Próbálj pozitív maradni
Igen, tudjuk, mondani könnyű… Mégsem érdemes az épp hisztiző gyereket túlkiabálni, vagy olyasmit a fejéhez vágni, amit öt perccel később magad is megbánsz. Ahelyett, hogy mit NE tegyen, próbálj arra koncentrálni, mit tegyen helyette. A „Ne nyúlj a telefonomhoz” helyett hatásosabb lehet, hogy „Nézd, itt egy kisautó, inkább játssz ezzel.”Az üzenetet is próbáld meg minél konkrétabban megfogalmazni: a „Nem igaz, hogy nem bírsz normálisan viselkedni.” helyett töbre mész, ha azt mondod: „Tudod, hogy nem szabad leverni az árut a polcról.”
4. Magyarázz!
Mindennek oka van, amit a kisgyerek is megért, és általában el is fogad – csak el kell neki magyarázni. Ha elmondod, hogy érted, hogy ő most szeretné megenni a Túró Rudit, de a bolt szabályzata szerint erre csak fizetés után van lehetőség, nagy valószínűséggel meg fogja érteni. Kicsit keményebb dió, de hasonlóan magyarázhatod neki, hogy miért nem szabad elvenni mástól a játékot: „A kislány most szomorú, mert még szeretett volna játszani vele.” Ha ez nem is megy azonnal, egy idő után kifejlődik a gyermekben az empátia a másik irányába.
Ezt már olvastad: 6 viselkedési probléma, amit egyetlen szülő sem nézhetne el a gyerekének!
5. Adj neki egy helyet, ahol lenyugodhat!
Sok gyereknél beválik, ha a rosszalkodás vagy hiszti után egy előre kijelölt helyre – például a kanapéra vagy a szőnyegre - küldik gondolkodni. Ez alkalmat teremt számára arra, hogy megnyugodjon, összeszedje magát, és arra is, hogy a testvérkonfliktus során elszeparáljuk egymástól a feleket. A gondolkodási idő rendszerint annyi percig tart, ahány éves a gyerek. A végén a kibékülés, puszi, ölelés nem maradhat el!
6. Vedd észre azt is, ha jól viselkedik!
Sokak szerint a szófogadás, a szép viselkedés alapvető, amit nem kell külön megjutalmazni. Ne higgy nekik: igenis észre kell venni azt is, ha a gyerek önmagát meghazudtoló módon fegyelmezett volt egy-egy szituációban. „Büszke vagyok rád, már igazi nagyfiú/nagylány vagy” – ennyi elég. Ő is örülni fog, ha látja, nem kell ahhoz engedetlen viselkedés, hogy kivívja a szülei figyelmét.
