Könnyebb tanulni annak, aki ismeri a saját stílusát: beszélgetés Kozsánné Tóth Mariannával a kreatív tanulási módszerekről

Kozsánné Tóth Marianna 25 éve dolgozik pedagógusként. Akkor kezdett a kreatív tanulási módszerekről gondolkodni, amikor idősebbik gyermeke - aki ma már 17 éves - iskolába kezdett járni. A kisfiú sportolt is, amit nehéz volt összeegyeztetni a tanulással, az édesanya azonban nem azt látta a helyzet megoldásának, hogy abbahagyja a gyermek az edzést, inkább olyan módszert keresett, ami megkönnyíti a helytállást.

Később a szülőtársak is egyre többet fordultak hozzá mint szakmabelihez tanácsért, hogyan szervezhetnék meg az otthoni tanulást. Marianna úgy tapasztalta, hogy a fő probléma a tanulási önismeret hiánya.

Módszertan és önismeret

Ma már egyre többet foglalkoznak az általános iskolában is a tanulásmódszertannal. Ez egyfajta eszköztár a tananyag elsajátításához. A tanulási önismeret más: ez az, amikor az ember megismeri a saját erősségeit, és ez alapján tudja eldönteni, hogy számára melyik módszer a legideálisabb.

“A tanulási önismeret lényege, hogy felismerem a saját erősségeimet és a saját gyengéimet. Ha ez megvan, akkor tudom, hogy melyik tantárgyban érzem annyira otthon magamat, hogy boldogan készülök rá, és melyik az, amelyhez kellene egy jó módszer. Ennek a két dolognak együtt kéne, hogy működjön: legyen a gyereknek egy eszköztára, és ismerje is magát annyira, hogy tudja, mihez nyúljon.”

Fontos, hogy a gyerekben már korán tudatosuljon, hogy mindez az ő felelőssége. A kicsiket eleinte persze támogatni kell, de a feladat akkor is az övé, nem a szülőé. A saját tanulási stílust Dr. Dávid Mária tehetségmérő kérdőíve alapján lehet felmérni, a kérdőív a tanulasfejlesztes.ektf.hu oldalon található. Ez egy önelemző kérdőív, amit a gyerek maga tölt ki, így biztos, hogy hiteles képet ad róla. Tíz területet érintve mutatja meg, mi az illető erőssége, hol lehetne még fejlődnie.

Rend és tervek

Marianna egy háromrészes interaktív munkafüzetet állított össze, amely életkorok és fejlettségi szintek alapján differenciált feladatokat tartalmaz. Az első feladat a rendezett környezet megteremtése. Ehhez a gyereknek le kell fényképeznie a szobáját, utána rendet rakni benne, és lefényképezni újra. A cél az, hogy a rendezett környezet egész éven át fennmaradjon. Ehhez persze elengedhetetlen a szülők támogatása. Marianna elmesélte egy tanítványa példáját, akik kis helyen éltek sokan, a gyereknek saját íróasztala sem volt, az édesapa mégis eszkábált két éjjeliszekrényből és egy deszkából egy kis tanulósarkot, ami a leckeírás idejére csak az ő területe lett. Ha a gyerek megszokja a rendet maga körül, kiegyensúlyozottabb lesz, és a későbbi tanulási nehézségek egy részét is elkerülheti.

Segíti a rendezettséget az is, ha a gyereknek lehetősége van néha “puskázni”. Erre a célra Marianna egy vonalzót készített, amelyen azok a kérdések szerepelnek - ki, hol, mikor, miért, mit csinált -, amelyek egy-egy feleléskor kis mankót jelenthetnek a gyerekek számára. A kollégák engedik is használni a segítő vonalzót.

Ide tartozik a tervezés képessége is. A munkafüzet elejének egyik legfontosabb feladata, hogy a gyerekeknek egy tenyérbe kell beleírniuk, hogyan képzelik el a felnőtt életüket. Sokféle megoldással találkozni ilyenkor: vannak gyerekek, akiknek meglepően kikristályosodott terveik vannak már alsó tagozatban is, mások a vállukat vonogatják a kérdésre, megint mások olyan foglalkozásokkal rukkolnak elő, amelyek talán még nem is léteznek. Egyikkel sincs gond. Marianna mindössze egy fontos tanácsot ad a témában:

“Ha valakinek az a terve, hogy ő lesz a világ legjobb focistája, kosárlabdázója, mindig azt szoktam neki mondani, hogy ez nagyon jó, de legyen mellé egy B-terv. Bármikor érheti egy olyan sérülés, amiből nehéz felépülni, és ekkor legyen egy olyan másik terv az agyában, amelyre át tud kapcsolni, és képes céltudatos maradni. Nagy sportolók sokat mesélnek arról, mekkora traumát okoz egy ilyen eset: egy-egy komolyabb sérülés után nem csak a fizikai, hanem a lelki rehabilitáció is igénybe vehet fél vagy egy évet.” Mindezt a saját családi példája is alátámasztja: amikor a versenyszerűen karatézó nagykamasz fia súlyos sérülést szenvedett, rövid idő alatt új célokat talált magának, előrehozott nyelvi érettségit tett, és beiratkozott egy KRESZ-tanfolyamra.

A tanulás helye az iskola

Az alsó tagozatból a felsőbe való átmenet mindig megterhelő. Az egyetlen jól ismert, tyúkanyószerű tanító néni helyét legalább tíz szaktanár veszi át, más-más stílussal, elvárással. Van, aki azt várná az ötödikesektől is, hogy hallás után képesek legyenek jegyzetelni, más felírja a táblára a tudnivalókat, amelyet a tanulók mechanikusan lemásolnak, és közben nem ragad meg az agyukban semmi. Nem csoda, hogy arra a kérdésre, hol kell tanulni, a legtöbben kapásból rávágják: otthon.

Pedig ennek nem így kellene lenni. A tanulás helye az iskola kellene, hogy legyen, ott kellene, felszívni a tananyagot, otthon pedig legfeljebb felfrissíteni. Ehhez viszont szükséges lenne elsajátítani az értő figyelem képességét.

A kreatív tanulási módszereket pedagógusok és gyerekek is elsajátíthatják. A tanítók, tanárok rendelkezésére egy 30 órás akkreditált kurzus áll, a gyerekek pedig egy 24 órás, három napig tartó intenzív, játékos képzésen vehetnek részt, amit rendszerint annyira élveznek, hogy a végén soha nem akarnak hazamenni. A munkafüzetek használatával pedig maguk a szülők is segíthetnek a módszer elsajátításában a gyerekeknek.