Kínos, de mindenki átéli: mit tehetek, ha nem szeretem a gyerek barátait?

“Nem tudom, mikor mondtam ki, hogy ki nem állhatom a fiam legjobb barátját” - meséli Judit. “Talán akkor kezdődött, amikor már gyomorgörcsöm volt, ha átjött, mert gyakorlatilag szétverte nálunk a berendezést. Gondoltam, inkább leviszem őket a játszótérre, de ott nem fogadott szót, életveszélyes mutatványokat hajtott végre, folyamatosan káromkodott, aztán egy óvatlan pillanatban meg is szökött, úgy kellett utána rohannom. De azt hiszem, az tette be a kaput, amikor nálunk ebédelt, és finnyázva közölte, hogy az ő anyja nem ad neki ilyen sz*rt. Azóta nem tette be hozzánk a lábát, de a fiammal még mindig nagy barátok.”

Judit nincs egyedül. A barátok kérdése sok szülőnek okoz fejtörést. Mit kell egy szülőnek tolerálni, és hol jön el az a pont, ami már komolyabb beavatkozást igényel?

Első kérdés: miért nem szereted a gyereket?

Ha felismerted, hogy nem szereted a gyereked barátját, próbálj meg kicsit tovább menni, és rájönni, mi ennek az oka. Ezek az érzések általában két forrásból táplálkoznak, de ez a két ok nem mindig különíthető el élesen egymástól:

• Van, hogy a konkrét gyerek ellenszenves. Főleg iskolás korban, felső tagozattól jellemző, hogy a gyerekek egy része mérgező barátot választ, aki bántja, kihasználja. Hiába látod felnőttként, hogy a kapcsolat felemészti a gyerekedet, ő valamilyen, számodra megfoghatatlan okból mégis ragaszkodik a barátjához, folyamatosan ugyanazokat a játszmákat játszva végig. Máskor a barát egyszerűen csak rossz hatással van a te gyerekedre, veszélyes dolgokra veszi rá.
• Nagyon gyakran viszont nem a gyerekkel, hanem inkább a szülőkkel van a baj, főleg kisebbek esetében. Ennek is számtalan oka lehet az egyszerű ellenszenvtől odáig, hogy félted a gyermeked átengedni hozzájuk. Egy pletykás anyukatárs még csak kellemetlen, de ha mondjuk a szülők nagyivók, erőszakosak, vagy a te értelmezésed szerint gondatlanok, az már jogosan okoz aggodalmat. Ez utóbbi esetben viszont egyáltalán nem igazságos eltiltani egymástól a gyerekeket: szervezd inkább úgy, hogy soha ne legyen a tied az ő felügyeletükre bízva.

Amit tehetsz, és amit semmiképp

Kezdjük azzal, hogy mit NE tegyél: ne tiltsd el őket egymástól. Nem muszáj a másik gyereket beengedni a lakásodba, ha elviselhetetlen, és nem kell átengedned a sajátodat hozzájuk, ha nem érzed ott biztonságban, de a direkt tiltással csak olajat öntesz a tűzre, és talán igazad sincs. Első körben beszélgess a gyerekkel a barátról, és ne adj a szájába olyan véleményt, ami nem az övé. Lehet, hogy a te véleményed szerint a kislányod legjobb barátnője szemtelen és erőszakos, viszont a gyerektől esetleg megtudhatod, hogy mindeközben nagyon jó játékokat talál ki, és bármikor kiáll mellette.

“A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy hol a határ az ő érzéseik és a gyerekeiké között - mondja Nicola Beurkens klinikai szakpszichológus - Sokan magától értetődőnek veszik, hogy a gyerekeik pont ugyanúgy éreznek, mint ők. Pedig ez egyszerűen nem igaz.”

Inkább a következő módokon tudod kezelni a szituációt:

1. Kérdezz! Kérdezd meg, mit szeret az illető gyerekben, miért jobb barátja ő, mint mások. Talán meglepő válaszokat fogsz kapni.

2. Ne szidd a másik gyereket! Ne mondj se róla, se a családjáról rosszat. Egyrészt ezeket a dolgokat nagyon rossz érzés a te gyerekednek hallgatni, másrészt igen kínos, ha a másik család fülébe jut.

3. Mutass rá a problémára! Az, hogy nem szidod, nem jelenti azt, hogy nem mutatsz rá arra, ha gond van. Ha például a gyereked arról panaszkodik, hogy a legjobb barátja cserbe hagyta, nyugodtan mondhatod: “Ez már nem az első eset volt. Biztos, hogy egy igaz barát így viselkedik?”

4. Segíts neki új barátokat szerezni! Főleg tíz éven aluliaknál működik jól, ha aktívan támogatod új barátok találásában. Szervezzetek programokat szimpatikus gyerekekkel, fogj össze hasonló értékrendet valló szülőtársakkal. 

Forrás: Verywellfamily.com