Kibeszélő társasjáték: „Kinyitogat kapukat, beindít beszélgetéseket" – Interjú a játéktervezővel
Különleges társasjáték a családnak, gyerekekkel foglalkozó szakembereknek
Lencse Máté eredeti végzettségét tekintve pedagógus, közel tíz éve foglalkozik társasjátékok tervezésével. Rumini – Kincsesláda, Abszolút megvadult betűk, Hova bújtál, Boribon... – csak néhány az általa tervezett népszerű játékok közül. Foglalkozása ellenére viszonylag későn, már felnőtt korában lett lelkes társasjátékos ember, gyerekkorában ugyanis szívesebben snapszerozott inkább a nagyszüleivel.
Interjú Lencse Máté játéktervezővel a nemrég megjelent Kibeszélő társasjáték kapcsán, akitől többek között megtudhatjuk: gyerekeinket éppúgy fontos megtanítanunk nyerni, mint veszíteni.
Kölöknet: Tervezői szemmel nézve milyen a jó társasjáték?
Lencse Máté: Amivel játszanak. Ha kicsit szigorúbb szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy amivel a céljai mentén játszanak.
Kölöknet: A Kibeszélő társasjáték ilyen?
L.M.: A Kibeszélő alig pár hete jelent meg, de máris hatalmas érdeklődés övezi, az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak, és úgy tűnik, el tudja érni a célját. Igazán akkor örülhetünk majd, ha több száz család polcára felkerül, onnan pedig az asztalukra.
Kölöknet: A tabutémákat boncolgató Kibeszélő társasjátékot Peer Krisztina gyermekpszichológus és Kele Fodor Ákos költő álmodták meg, ezért magamtól a pszichológiai társasjátékok kategóriájába sorolnám. Ezekről pedig tudjuk, hogy hatalmas beszélgetések kiindulópontjai lehetnek. Mit ad a család tagjainak egy ilyen jellegű társassal való időtöltés, mint a Kibeszélő is?
L.M.: Én nem vagyok biztos abban, hogy a Kibeszélő a pszichológiai társasjátékok kategóriájába sorolható. Sokkal inkább egy olyan társasjátéknak mondanám, amivel nehéz témákról tudunk beszélgetni a gyerekkel. Persze vannak pszichológiai vonatkozásai is, de a többféle játékverzió többféle megközelítést is jelent. Ez nem egy egyszerű kérdéskártyacsomag, amit ebben a kategóriában megszokhattunk. Bár vannak benne kérdéskártyák is, de azok is használnak olyan elemeket, amelyek máshol nem jellemzőek. Szerettük volna, ha megjelenik a humor, ha foglalkozunk a témát feldolgozó versekkel, de csempésztünk bele reflexjátékot is. Én úgy látom, hogy elég különleges időtöltést raktunk össze családoknak vagy akár pszichológusoknak, gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, és ebből a játékélményből építkezhet egy több napot átívelő témaboncolgatás. Ezt fontos például szem előtt tartani: a játék kinyitogat kapukat, beindít beszélgetéseket, a gyerek vissza-vissza fog térni a témához a játék után is. És hát ez is a cél.
Kölöknet: Gyermekkorunkban rengeteget társasoztunk a nagyszülőkkel, vonaton, nyaraláson, karácsonykor, bárhol és bármikor, amikor csak tudtunk. Ez mára teljesen megváltozott. Leköti még egyáltalán a társasjáték a digitális eszközökhöz szokott gyerekek figyelmét?
L.M.: Persze. Rengetegen társasjátékoznak. Sokkal többféle játék létezik, kifejezetten a gyerekeknek is sokkal minőségibb játékokat készítenek az elmúlt években, mint 10-20 évvel ezelőtt, bőven van miből válogatni. Ha nem lenne kereslet, nem lenne ekkora a kínálat sem. Az okokat hosszan lehetne boncolgatni, de éppen az az egyik válasz, hogy a rengeteg digitális eszköz között, a folyamatos online nyomás alatt elképesztően jól tud esni fizikai eszközöket kipakolni az asztalra, és együtt játszani valamit.
Kölöknet: Mit fejleszt a társasjátékozás a gyerekeknél?
L.M.: Amit csak akarunk. A társasjáték-pedagógia, amit Jesztl Józseffel próbálunk tematizálni évek óta, éppen azzal foglalkozik, hogy a társasjátékok elképesztő változatosságából egyre könnyebb úgy kiválogatni egy játékcsokrot, hogy az a pedagógiai céljainkat támogassa. Ha én olvasási motivációt, szövegértést akarok fejleszteni, akkor keresek olyan játékokat, amikben tudni kell olvasni, ha matekos célok vannak, akkor olyanokat. Nyilván a szociális kompetencia teljes tárházát felsorolhatnánk. Nekem például az elmúlt években fontos lett az is, hogy a játékok megtanítják nyerni a gyerekeket. Állandóan azon lovagolunk, hogy megtanulunk veszíteni, kudarcot tűrni, de közben azt is látom, hogy nyerni sem tudunk. És itt nem csak arra gondolok, hogy nem illik az asztalra ugrani és táncolva ünnepelni, hanem arra, amikor gyerekek tömege nem tudja megélni, hogy milyen menő dolgot vitt véghez: megnyert egy nehéz játékot, mert gondolkodott, mert jó döntéseket hozott. Ezt is tanulni kell.
Kölöknet: És a Kibeszélő hogyan „fejleszti" a gyerekeket?
L.M.: Ha fejleszt valamit, akkor nem a gyereket, hanem a családot. A kommunikáció dinamikájában segít, ahogy a társasjáték alapjául szolgáló Kibeszélő – Kényes témák gyereklélektana című segítőkönyv is, csak az másképpen. A játékban előkerülő témák, mint a válás, halál, fogyatékos embertársaink, nem a gyerekek miatt számítanak tabunak, nem ők találták ki, hogy ezekről nem lehet beszélni, hanem ezt tapasztalják. Ezek a témák nem tabuk, csak nehezek. És számos módon meg lehet őket közelíteni, ezekre hoztunk néhány lehetőséget a játékban. Ha végigjátszunk néhány témát, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy nem omlik össze a világ attól, ha bevállalunk nehezebb beszélgetéseket a családdal közösen. Kapunk néhány eszközt, néhány megközelítést, ami segíthet abban, hogy megtaláljuk a saját közös hangjainkat. És ez elképesztően fontos az életben.
A Kibeszélő TÁRSASJÁTÉK ezen a linken vagy a lenti képre kattintva már megvásárolható!
Szerzők: Peer Krisztina és Kele Fodor Ákos
Illusztrátor: Máray Mariann
Társasjáték tervező: Lencse Máté
Kiadja: Tea Kiadó
Nyitókép: Hischool
