“Iskolás korára két évvel lesz előrébb az a gyerek, akinek olvasnak” - beszélgetés Kovács Zsanettel, a Móra Kiadó marketing vezetőjével

Kovács Zsanett nyelvtanárként végzett, a szakterülete az egynyelvű nyelvoktatás, amelynek a módszertana nagyon hasonlít az anyanyelv elsajátításához. Később gyermekirodalmat is hallgatott, szakdolgozati témája a babakori olvasóvá nevelésről szólt. Ez a két körülmény alapozta meg, hogy erősen hisz a korai fejlesztésben.

A baba fejlesztése az első hónapokban

Zsanett akkor találkozott az Okosbaba-módszerrel, amikor a saját gyermekével volt otthon. A program célja, hogy a csecsemőket nyelvre és olvasni tanítsa, ami elsőre félelmetesnek tűnik, pedig valójában egy élvezetes és egyáltalán nem megterhelő módszer. Pici korban kell elkezdeni, amíg a baba hagyja: mint mondta, a fiának 3 hónaposan kezdett kártyákat mutatni betűkkel, 10 hónapos kora után befejezte, mert a gyerek már unta, de utána négyévesen már magától megtanult írni. 

A babák agyának fejlődését a 80-as években kezdték vizsgálni. Úgy tapasztalták, hogy az agy fejlődése a fogantatás utáni ötödik héten megkezdődik, és onnantól fogva minden nyomot hagy benne annyira, hogy ha valaki mondókázik a magzatának, ő arra a születése után ismerős szövegként reagál. Ez azt jelenti, hogy már egy egész kevés foglalkozási is fejleszti a kicsit.

“Azt mondják, hogy az a gyerek, akinek napi 15-20 percet olvasnak, az már iskolakezdésre másfél-két évvel előrébb van a korosztályánál. Ezzel gyakorlatilag úgy adunk neki egy pluszt, úgy alapozzuk meg a képességeit, hogy észre sem veszi. Pusztán azáltal, hogy vele vagyunk, foglalkozunk vele, rengeteg vonalon tudjuk őt fejleszteni.”

A napi 15-20 perc mesét nem egyben kell “letudni”, hiszen a legtöbb kúszó-mászó baba nem képes ennyit megülni egy helyben. Naponta néhány alkalommal öt perc könyvnézegetést azonban ők is élvezni szoktak.

Könyvek babáknak: erre figyeljünk

A pici babáknak persze még nem olyan könyveket kell venni, mint a nagyobbaknak. Az újszülött látása még elég fejletlen: nagyjából 30 centire lát el, és a színlátása sem tökéletes még. Az ilyen korú csecsemőket nagyon jól lekötik az egyszerű fekete-fehér ábrákat tartalmazó kontrasztos könyvek. A Móra Kiadónál Babageometria néven jelent meg ilyen kiadvány. Nagyjából négy hónaposan kezdenek nyúlni a tárgyakért, innentől fontos, hogy a könyv puha legyen, ne tudja magát felsérteni vele. Jó szolgálatot tesznek a zörgős és textil könyvek, amelyeket élvezet matatni. Közös foglalkozáshoz babakorban olyan könyvet válasszunk, ahol egy oldalon csak egy kép van. 

Mivel a kisbabát legjobban a testközelség és a ritmusos hangok fejlesztik, mondókákat, ölbeli játékokat lehet megtanulni megtanulni és játszani velük. Forrai Katalin gyűjteményeit és a Kerekítő-könyveket érdemes a szülőknek ehhez beszerezni, mert nagyon sok jó ötletet tartalmaznak.

Olvasóvá nevelés a későbbi életkorokban

Sok szülő szeretné, hogy a gyermeke olvasó felnőtté váljon. Ehhez nem elég a gyerekszobát könyvekkel telerakni, a legfontosabb, hogy mit lát otthon.

“A gyerekek utánzással tanulnak, viszont a szülők nagyon kis részénél nem látnak csak telefont, tabletet. Ezért lenne fontos az első pillanattól fogva bevezetni a könyveket, hogy az is evidencia legyen, ne csak az okoseszközök.” - mondja Zsanett

Egy-másfél éves korban a gyerekek nagyon eltérő szinten vannak a fejlődésben, de az átlagnak már nagyjából  100 szavas a passzív szókincse. Ilyenkor élvezik az böngészőket, az olyan nagy, színes képeskönyveket, amelyekben meg kell találni mondjuk az állatokat vagy a munkagépeket. Nagyon szeretik az olyan könyveket is, ahol feladatot kapnak: ablakokat kell kinyitni, a könyvet szétnyitni. Később, másfél éves kor után érkezik el a matricázás időszaka, ezt is be lehet építeni a könyvekkel való foglalkozásba.

Fontos tisztában lenni a gyerekek életkori sajátosságaival is. Sok szülő ott rontja el, hogy túl fiatal gyereknek szeretne túl összetett mesét olvasni, aki erre hamar ráun, a szülő pedig tudomásul veszi, hogy a gyerek “nem szereti a könyveket.” 3 éves korra alakul ki az elő-utóidejűség felismerése, előtte felesleges túlságosan összetett történetekkel próbálkozni. Szintén 3-4 éves korig fontos, hogy csak olyan mesét válasszunk, amit egy ültő helyünkben elejétől a végéig el tudunk olvasni, mert eddig az életkorig a gyerek nem tudja hova tenni, ha a történet megszakad, és csak másnap este folytatódik. A meseregények már inkább a nagyobb óvodás és kisiskolás korosztálynak valók.

A legtöbb szülőnek ismerős jelenség, hogy a gyerek ugyanazt a mesét kéri heteken-hónapokon keresztül akár naponta többször is. Bár ez a felnőttnek egy idő után kezd megterhelő lenni, hagyni kell. A gyerek addig kér egy történetet, amíg dolga van vele, amíg van benne olyan, ami foglalkoztatja. A folyamatos, jól ismert fordulatok, az ismétlés pedig biztonságot nyújtanak neki.

A gyerekkönyvek piacának változásai

A gyerekkönyvek ma is a legnépszerűbb kiadványok közé tartoznak. Főleg a 10 éven aluliaknak való köteteket keresik a szülők, utána a kamaszkorral kicsit lanyhul az érdeklődés, de felnőttként sokan visszatalálnak a könyvekhez. A kiadványok pedig nem maradhatnak ugyanolyanok, haladniuk kell a korral.

“A képi világ nagyon sokat változott, ahogy a szövegek dinamizmusa és a szókincs is. A klasszikusok közül vannak, amelyek töretlenül helyt állnak, és vannak, amelyek nehezebbek. Vannak, ahol a szöveg még frissnek hat, de a képi világot meg kellett újítani ahhoz, hogy ismételten piacképes legyen.” A magas irodalom és a klasszikus gyerekkönyvek mellett pedig a kétezres években jelentek meg azok az egyszerű, babáknak való képes lapozgatók, amelyeket sokan támadtak azért, mert irodalomnak semmiképp nem nevezhetők, de nem is az a feladatuk, hogy azok legyenek.

A teljes interjút itt tudjátok megnézni: