Internetes zaklatás: A szülői hozzáállás kulcsfontosságú, súlyosbíthat vagy enyhíthet!
Egy kamasz fiúval megtörtént esetet mesélt el legutóbb Varga Mónika hozdkiazellenorzot.hu és a Beírás felnőtteknek című könyv szerzője. Történt ugyanis, hogy az önbizalom-hiányos, de szeretetre szomjas kamasztól meztelen fotókat csaltak ki a neten, majd amint azokat megkapták, máris zsarolni kezdték a naiv fiút!
A szakember előző írásában az azonnali tennivalókat vette sorra. Mit tegyünk, ha megtörténik az, amire még csak fel sem vagyunk készülve. A probléma kezelése, pontosabban megelőzése azonban jóval több szülői tudatosságot és előrelátást igényel. Varga Mónika írása.
Előző írásom egy fiatal fiúval megesett internetes zaklatás igaz történetét és az ilyenkor szükséges szülői reakciókat dolgozta fel. A megtörtént eset utáni szülői hozzáállás kulcsfontosságú, enyhíthet, vagy súlyosbíthat a pórul járt fiatal gyötrelmein.
Legalább ugyanekkora szerep jut a szülőknek a megelőzésben is. S bár az iskolák sajnos nagyon kevés szabad teret kapnak a gyermekek valódi neveléséhez, érdemi problémák megvitatásához, nagy szerepük lehet a lehetséges veszélyek megismertetésében.
Hogyan lehet megelőzni az internetes zaklatást?
A kérdésre nincs mindenható válasz. Sajnos ez nem olyan, mint a vitaminhiány, ami egy módszerrel könnyedén orvosolható. Viszont legalább olyan alattomos, mert éppúgy számtalan megtévesztő tünete van, amit gyakran nehéz megkülönböztetni a pubertáskorra amúgy is jellemző viselkedéstől.
Szóval, vissza kell térnem ahhoz, amit állandóan ismételgetek, hogy ennek a súlyos problémának a sikeres elkerülése/megúszása ott kezdődik, ahol a többi megoldás is lapul: A szülő jól kell ismerje a gyermekét!
Az ide vonatkozó szülői mantrák nagyjából így hangzanak:
• mindig és állandóan odafigyelek a gyermekemre
• ítélkezés nélkül meghallgatom, akkor is, ha unalmas dolgokról mesél
• kíváncsi vagyok a mondanivalójára, ebből ismerem meg őt igazán
• lehet más a véleménye, mint nekem, ha ezért folyton letorkolom, elveszítem a bizalmát
• jól ismerem őt, nem csak az iskolai teljesítményét
• ismerem a félelmeit, szorongásait, de legalábbis törekszem a megismerésükre
• komolyan veszem az érzéseit, nem bagatellizálom el azokat
• tudom, mivel foglalkozik szívesen, mivel tölt a legtöbb időt
• észreveszem, ha valami nem stimmel vele, vagy életvitelében szokatlan változás áll be
• a gyermekem bizalommal van irántam, őszintén mer beszélni a problémáiról, mert tőlem szidalmazás helyett támogatást kap
Azért itt kezdődik minden, mert:
problémákat megelőzni csak folytonos kommunikációval, odafigyeléssel és jó viszony keretei közt lehet.
Ha nem figyelünk a gyerek mondanivalójára és érzelmeire, nem alakul ki a szükséges bizalmi viszony, és nem fog kérdéseivel hozzánk fordulni, ha furcsa dolgok történnek vele. Szóval, biztosítsuk gyermekünket arról, hogy nekünk bármit elmondhat, tőlünk bármit kérdezhet, nincs tabu, nincs letorkolás. Igyekezzünk nem elveszíteni gyermekeink bizalmát!
Szülőként hajlamosak vagyunk a serdülők és fiatalok „problémáira” legyinteni. Mint például: Ugyan már, dehogy vagy kövér! Úgy szeretnél kinézni, mint egy anorexiás? Minden gyerek csúfolódik, nem kell rá odafigyelni! Mi felnőttek már rég elfelejtettük a csúfolódás súlyát, de egy serdülőnek ennyi pont elég a teljes talajvesztéshez. Ő az ilyen esetektől bizonytalanodik el annyira, hogy elkeseredésében könnyebben felül majd egy kedveskedő internetes zaklatónak. Ha a szüleiben nem bízhat, mert nem veszik őt komolyan, máshol keresi majd a bizalmas viszonyt.
Vegyük komolyan a kamaszok érzéseit
Vegyük komolyan az érzéseit, érjük el, hogy bátran beszéljen nekünk mindenről! Ellenkező esetben a szorongással magára marad, ez teljes önbizalomvesztést eredményezhet, ami elismerés utáni sóvárgásba csap át, és készen is van az internetes zaklatás potenciális áldozata.
Arra is hajlamosak vagyunk, hogy a gyerek által hosszan ecsetelt, esetleg másokról szóló, gyerekesnek tűnő történeteket nem hallgatjuk meg, nem hámozzuk ki belőle, miért fontos ez annyira neki. Pedig lényeges információkhoz juthatunk ily módon.
A naivitás lassú leépítése szintén fontos szülői feladat. Meséljünk neki sokat és gyakran a környező világról, az emberekről, a minket körülvevő rengeteg hazugságról és félrevezetésről, a lehetséges veszélyekről. Sok szülőnek ismerős lehet az a mondat, hogy: „De anya, ez igaz, mert ott van az interneten! Nézd meg te is!” A gyermekeket konkrét példákkal, segítő tanácsadással fel kell készíteni arra, hogyan védhetik meg magukat az online térben, és hogyan ismerhetik fel a zaklatást. Az oktatásnak és a tudatosság növelésének tehát szintén kulcsszerepe van abban, hogy a fiatalok jobban megértsék az online világ veszélyeit, és képesek legyenek felismerni azokat a helyzeteket, amelyek veszélyeztetik őket.
EZ IS ÉRDEKELHET: 6 izgalmas nyári tábor, ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodnak a gyerekek
Természetesen az internethasználat korlátait is fel kell állítani a családban, továbbá a technológiai eszközök segítségével korlátozhatjuk a nem megfelelő tartalomhoz való hozzáférést. A lehető legkésőbbi életkorra toljuk ki a gyermek önálló internetezését, folyamatos online jelenlétét, és igenis tájékozódjunk arról, milyen tartalmakat fogyaszt, kikkel cseveg, mivel tölti az idejét az online térben.
Ha pedig legjobb szándékunk ellenére is megtörténik a zaklatás, égető szükség lesz gyermekünk bizalmára és a mi támogatásunkra, mert az internetes zaklatás a szégyen és megaláztatás olyan mélységesen mély gödre, ahonnan bizalmas személy segítsége nélkül nem lehet kimászni.
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket iskolai témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.
Kezdőkép: 123RF
