Ilyen volt a digitális tanrend első hete szülői szemmel
Eltelt egy érdekes és sok új élményben gazdag hét. A digitális tanrend első hete. Több helyen volt megdöbbenés a hatalmas mennyiségű tanulnivaló miatt, pár osztályban azonban szerdáig még el sem kezdődött a digitális oktatás. Néhány pedagógus pedig annyira komolyan vette a digitális tanrendet, hogy videó és fotó dokumentációt kért arról, hogy mennyit sportol egy-egy nap a gyermek. Még az elején vagyunk, de a jelek biztatóak.
Digitális tanrend: a ló túloldala és a globális évismétlés
Több cikk is megjelent a héten a digitális tanrend kapcsán pedagógusok és szülők tollából egyaránt. Egy több mint 20 évig pedagógusként dolgozó 3 gyermekes anya például azt kérte a tanároktól és a szülőktől is, hogy „ne essenek át a ló túloldalára”. Véleménye szerint a pedagógus ne most kezdje el használni a legbonyolultabb vagy legszínesebb-szagosabb online platformot, a szülő pedig ne most akarja extra eszközökkel is fejleszteni gyerekét.
Ez a (remélhetőleg) pár hét szerinte szóljon inkább az ismétlésről és az eddig tanultak elmélyítéséről, kiegészítéséről.
Egy másik nézőpontból pedig egyenesen azt az instrukciót kaptuk, hogy szülőként felejtsük el, hogy a tanulásban segítünk a gyerekünknek. Legyen inkább „évismétlés az egész világ számára”, de semmi esetre se tanítsa senki otthon a gyerekét, hiszen ezért nem kapunk se plusz fizetést, se cafetériát, és még csak a nyugdíjalapunkba se fog duplán beszámítani.
Egyesek szerint a digitális tanrend, és ezzel együtt a digitális oktatás végre egy óriási lehetőséget ad arra, hogy a magyar közoktatás helyzete javuljon. Sőt, néhányan egyenesen a teljes oktatási rendszer reformját látják benne.
Véleményem szerint azonban, amíg továbbra is ugyanazokból a könyvekből tanulnak a gyerekek, mint eddig, nagy reformra nem számíthatunk. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg olyan család él hazánkban, akik egyáltalán nem rendelkeznek megfelelő technikai eszközökkel a digitális oktatáshoz.
Digitális tanrend: ahány ház, annyi szokás
Az ország különböző pontjain élő ismerős szülők elmondása szerint ahány pedagógus, annyi különböző digitális megoldás volt. Sok helyen használják a Google Classroom-ot vagy a Microsoft Teams-et a feladatok kiadására és ellenőrzésére, illetve a Zoom-ot „élő” online órák megtartására.
Több osztályban hoztak létre Facebook csoportokat a feladatok kiosztására és feltöltésére, számos esetben azonban a tanárok egyszerűen csak e-mailen küldték az anyagot ppt mellékletben. A felsősöknél és a gimnazistáknál jól működött a Discord, de sok helyen használják a Viber és a Messenger csoportokat is.
A kapott tananyag mennyisége nagyban függött a pedagógustól, az adott évfolyamtól, valamint attól is, hogy az osztály éppen hol tart a tananyagban. Volt olyan ismerősünk, akinél a tanító néni már a hét elején jelezte a szülőknek, hogy nincs ok aggodalomra, mert jóval előbbre tartanak az anyagban, mint időarányosan kellene. Így ők csak a hét közepén kezdtek, és nem is kaptak túl sok feladatot.
Ugyanígy lehetett a szomszéd, negyedikes fiú is, aki minden délelőtt órákat focizott kint a kertjükben, és még egy dobfelszerelést is kapott, hogy biztosan ne unatkozzon, és mi se… 🙂
Valószínűleg a másodikos lányom osztálya nem tart előbbre az anyagokban, mert ők viszonylag sok feladatot kaptak minden egyes nap. De a tanárok dicséretére legyen mondva, nagyon hamar átálltak az új helyzetre. Már vasárnap este megkapták a hétfői olvasás óra feladatait, és ezután is minden este jött az újabb ppt prezentáció e-mailen, illetve Drive-on a másnapi tantárgyakról.
Csütörtökön megtartották az első élő online angol órát is a Zoomon, másnap pedig már matek óra is volt. Az órarendnek megfelelően lesz mostantól már minden nap online órájuk, emellett pedig már „csak” házit fognak kapni, órai megoldandó feladatokat elvileg nem.
Home office és a digitális oktatás
Nem is bánom, mert a napi munkámat csak este/éjszaka tudtam megcsinálni egyrészt azért, mert a gépem foglalt volt, hiszen onnan nézte a lányom a digitális tanrend keretein belül érkező feladatokat. Másrészt pedig azért, mert ellenőrizni is kellett mindazt, amit megcsinált, illetve sok esetben vissza is kellett küldeni az egyes feladatokon elért pontokat vagy az egész feladatot lefotózva. Így minden nap kettő óra körül végeztünk, ebéd után pedig már alig vártuk, hogy kimehessünk a levegőre.
Arról meg még nem is beszéltem, hogy a digitális tanrend mellett van egy óvodás is itthon, akivel szintén foglalkozni kell. Így is túl sokszor mondtam neki, hogy ne énekeljen olyan hangosan, ne nyomogassa a gépet, hanem színezzen vagy csináljon inkább feladatokat a foglalkoztató füzetből. Nem is csoda, hogy a hét végére már igencsak unatkozott.
A hosszú és kimerítő hétre nálunk a péntek éjszaka tette fel a koronát, amikor a férjemnek is és nekem is rémálmom volt az új felállással kapcsolatban…
Én hajnalban arra riadtam fel, hogy vajon minden feladatot megcsináltunk-e, amit kellett. A férjem pedig azt álmodta, hogy dolgozatot ír a tanító néninél, miközben dolgozni is be kell mennie. Érezte, hogy nem sikerült jól, de végül nagyon örült annak, hogy a 84 szülőből az övé a 71. legjobb lett 🙂
Neked milyen tapasztalataid vannak a digitális tanrend kapcsán? Hogy tudod összeegyeztetni a munkádat az otthontanulással? Tapasztalataidat az erről szóló Facebook csoportunkban is megírhatod!
