ÍGY MOTIVÁLD A GYEREKET! – 5+6 TÉNYLEG HASZNÁLHATÓ TANÁCS
Nem biztos, hogy az a célravezető módszer, ha kápóként üvölt az edző a gyerekkel, érzelmekkel zsarol a szülő... vagy agyondicsérget a nagymama. Egyáltalán, kell a gyereket motiválni? Vagy bízzuk rá, mit milyen ütemben csinál? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász írása a wmn.hu oldalán.
Pár éve, amikor egy kutatást csináltunk – „Gyerekek tapasztalatai a sportban” címmel –, egy nagyon fontos dologra lettünk figyelmesek. A kutatásban résztvevő felnőttek a gyermekkori sportolós élményeikre visszagondolva, sokszor bántalmazásként élték meg a „motivációs célú” edzői, szülői magatartásokat. A kiabálás, fizikai erőszak, megalázás, kirekesztés megannyi formája motivációnak számított az edzők és a szülők szemében: „Azért kiabáltam vele, mert azt akartam, hogy jobban teljesítsen.” „Nem ütöttem volna meg, de muszáj volt, különben sosem hozza ki magából a maximumot.”. Ha tehát motivációról van szó, az első és legfontosabb: hogyan motiválj úgy, hogy az tényleg a gyerek érdekét szolgálja.
1.
Először is, légy biztos abban, hogy szükség van a motivációra, és a gyerek teljesítményével kapcsolatos elégedetlenséged oka nem az, hogy – szerinted – ő neked nem tud megfelelni. Tudd biztosan, hogy nem a saját vágyaidat vetíted a gyerekre, és azért motiválod, hogy saját képességeit jobban megélhesse és kibontakoztathassa, nem azért, hogy te elérd, amit akarsz.
2.
Tudd, hogy hol a határ. Ne feszítsd-, és ne terheld túl a gyereked. A motiváció ne jelentse a játékhoz, pihenéshez szabadidőhöz való nagyon fontos gyermekjog sérülését.
3.
Légy biztos abban, hogy a motiváció a gyerekről szól. Ha azért keresel motivációs eszközöket, hogy a végén a gyerek több és jobb jegyet-, díjat-, elismerést hozzon haza, akkor versenyistállót működtetsz, nem pedig családot.
A motiváció célja az, hogy a gyerek végigmenjen egy úton, hogy ne adja fel, hogy átlendüljön a holtponton, hogy elfogadja: egy eredmény eléréséhez a küzdelem (és a kevésbé tetszetős feladatok elvégzése is hozzátartozik). Tehát itt is a célhoz vezető út a fontos, nem pedig önmagában a cél.
4.
Fogadd el, ha a gyerek nem akar valamit. Ne akarj egy botfűlű zenei antitálentumot „elmotiválni” a konzervatóriumig. Ne csak a motiváció alkalmazkodjon a gyerekhez (az ő egyedi szükségleteihez), hanem a cél is. Maradj a realitások talaján.
5.
Miután ezeket végiggondoltad, és még mindig azt érzed, hogy szeretnél néhány ötletet ahhoz, hogyan motiváld a gyerekedet, fogadd meg (a számodra legerősebb esküvel), hogy a motiváció semmilyen formában, és soha nem lehet a gyerek számára megalázó, lealacsonyító, nem hozhatja őt kiszolgáltatott helyzetbe, és nem jelenthet erőszakot.
....és akkor lássuk a gyerekmotivációs guruk legjobb tanácsait:
A cikk teljes egészében a : wmn.hu oldalán olvasható
