ÍGY ISMERD FEL A MÁRTÍR ANYÁT!
Mártír anyával mindenki találkozott már. Összefutunk vele a játszótéren, az óvodában, a munkahelyen, a boltban. Mindenkinek nehéz elviselni őt, de kétségtelenül a saját gyerekének a legnehezebb. Ő ugyanis egy életen át cipeli ezt a terhet.
A mártírság ebben az esetben egyfajta hatalomgyakorlás a gyerek fölött, és külön nehezíti a helyzetet, hogy a mártír anya gyakran észre sem veszi, mit csinál. A gyereknek pedig általában életre szóló bűntudat jut osztályrészül, amelyhez olykor az önbecsülés hiánya és fojtott harag is társul. Soha nem érzi magát elég jónak, soha nem érzi úgy, hogy eleget tett volna a szüleiért, és hogy vissza tudná adni nekik azt, amit kapott.
PEDIG MÁRA MÁR PSZICHOLÓGIAI ALAPTÉTEL, HOGY AMIT A SZÜLEINKTŐL KAPTUNK, AZT NEM VISSZAADJUK AZ ÉLETÜNK SORÁN, HANEM TOVÁBBADJUK.
Továbbadjuk a saját gyerekeinknek, akik pedig majd az ő gyerekeiknek adják tovább. Így aztán minden olyan törekvés, amely egyfajta törlesztési követelésként jelenik meg a mártír anyák részéről, egy tudatos vagy tudat alatti játszma részének tekinthető.
A mártírok gyerekei is mártírok
A jelenség legveszélyesebb része azonban az, hogy a bűntudatos, alacsony önbecsülésű, esetleg elhidegült gyerekekből nagyon könnyen lehetnek szintén mártír anyák. Ugyanis ahogy a gondoskodást és szeretetet továbbadjuk a gyerekeinknek, úgy azokat a mintákat is, amelyeket önkéntelenül hozunk otthonról.
Így aztán, hogy ne legyen ez egy generációkon átívelő sors, a legtöbb, amit tehetünk, hogy felismerjük a mártírság jeleit, és megszakítjuk a sorozatot.
Ha ezeket hallod, jobb, ha odafigyelsz.
1. Én mindent feláldoztam érted!
Bármilyen kontextusban is hangzik el, mindenképpen szemrehányás, és az áldozati szerepkör túlhangsúlyozása az célja. Valójában senki nem tartozik hálával az anyjának önmagában azért, mert világra hozta, hiszen arról ő döntött.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
