IDIÓTA FELNŐTTEK HÜLYE SZABÁLYAI – EZZEL SZÍVATJÁK A GYEREKEKET GENERÁCIÓK ÓTA
Ha itt élsz Magyarországon, lehetsz akárhány éves, biztos, hogy gyerekként elszenvedője voltál ostoba felnőttek teljesen értelmetlen szabályainak. Egy sor olyan – évtizedek óta rögzült – idiotizmus él még ma is lappangva vagy nyíltan, aminek semmi értelme, ellenben alkalmas arra, hogy a gyerekeket sanyargassa. Kárpáti Judit írása a WMN.hu oldaláról.
Baromarc tanárok tejbegrízes szabálya
Nemrég egy hétvégi kiruccanás alkalmával a hotelben, ahol megszálltunk a svédasztalos reggeli egyik fogása tejbegríz volt. A férjem, a fiam és én is annyira megörültünk ennek a kissé szokatlan szállodai reggelinek, hogy mindhárman ezt választottuk. Amikor a férjem hozta a kakaót és megszórta a grízt, egyszerre felrémlett gyerekkorom menzai emléke a tejbegríz evésének szabályairól. Elmeséltem a fiamnak, hogy az iskolában, ahova jártam, a tanárok nem engedték, hogy összekeverjük a tejbegrízt a kakaóval. Aki mégis megtette, arra rásütötték, hogy „malac”, és a többi gyerek is csúfolódott, miután ezen a szabályon szocializálódtak. Bizony, körbe kellett enni a kakaót és csak a legvégén élvezhette az ember a kakaó és a tejbegríz találkozását. Aztán alaposan meglepődtem, ugyanis a férjem, aki nálam jóval idősebb, bőszen bólogatni kezdett, merthogy ez pont így volt az ő idejében, az ő iskolájában is. Hát, mit ne mondjak, az iskoláját neki!
Mégis, mekkora őrületes baromság az, ami generációkon átívelve terjed, és az égvilágon semmi értelme..
Ettük hárman a tejbegrízt – jó alaposan összekeverve – a kakaóval, és elátkozva azokat a tanárokat, akik anélkül, hogy végiggondolták volna, gyerekek generációit frusztráltak egy ordas nagy baromsággal.
Nyeld már le!
Felnőtt vagy, és nem tudod bevenni a tablettás gyógyszereket? Jó eséllyel azok közé tartozol, akiket gyerekként köteleztek, hogy nyelje le a keserű pirulát akkor is, ha ez nem ment. Ugyanígy járt anyám egykor, és én is, amikor kórházba kerültünk, és azokban az időkben nem volt senki, aki ebben a helyzetben megvédje az embert, hiszen eleve magunkra utalva, anyuka nélkül tölthettünk heteket az idegen környezetben, ráadásul betegen. Velem a skarlát babrált ki kétéves koromban annyira, hogy legkorábbi emlékeim közé tartozik, ahogyan a nővér áll mellettem egy kicsi pohárral, amiben alig van némi víz, és egy számomra óriási tablettával. Hogy aztán folyamatosan szidjon, amiért képtelen vagyok lenyelni azt a rohadt nagy valamit, és végül lenyomja a torkomon erőszakkal a gyógyszert. Innen az utókorból is, „köszi”, hogy elintézted – te, és a hozzád hasonló szörnyetegek – a gyógyszerek lenyelésétől való irtózást nekem... és sok gyerektársamnak!
A cikk teljes egészében a : wmn.hu oldalán olvasható.
