„Honnan tudjam, hogy a fiam játékszenvedélye már túlzás-e, illetve káros-e?”
Nemrégiben egy 15 éves fiú mamája jött oda hozzám és egy gyakran feltett kérdésre várta a választ: „Honnan tudjam, hogy a fiam játékszenvedélye már túlzás-e, illetve káros-e?” – írja a szulo2pont0.hu.
Kezdjük egy józan megállapítással: a gépezés önmagában sokkal kevésbé káros, mint a kockázatvállaló magatartás, úgymint az alkoholizálás, a droghasználat, a pornófogyasztás és a dohányzás, amellyel sok kamasznál találkozhatunk.
A kamaszkorban történő agyi változások különösen hajlamossá teszik a tizenéveseket arra, hogy függővé váljanak olyan dolgok iránt, amibe sok időt és energiát feccölnek. Ez azért van, mert az agy rengeteg drendrint termel, ami szükséges ahhoz, hogy gyorsan tanulhassanak. Ez egy mesés lehetőség, mivel ilyenkor sokkal gyorsabban tanulnak nyelvet, tanulnak meg játszani egy hangszeren, sajátítanak el egy sportot, vagy bármi egyéb új szenvedélyt, mint a gördeszkázás, főzés vagy éneklés. Ugyanakkor a kütyük túlzott használata negatív hatással lehet a fejlődő agyra.
Ne felejtsük el, hogy az oktatási célokra szánt technológiát ritkán használják olyan hosszú ideig, mint a szórakoztatásra használt technológiát. A probléma akkor következik be, amikor az agy ismétlődően olyan dolgot tesz, ami a jutalmazási központot ingerli. Az agyban pozitív kémiai folyamatok mennek végbe, amikor a tinik együtt bicikliznek a haverjaikkal, együtt sportolnak, együtt sétálnak haza az iskolából és sokat vannak a szabad levegőn. A fiúk nagyobb valószínűséggel hajtanak végre rizikós mutatványokat a biciklin, a gördeszkán, a motoron, ami szintén pozitívan befolyásolja az agyi folyamatokat.
Victoria L. Dunckley cikke szerint, amely a Psychology Today-ben jelent meg, a számítógépes játékok során dopamin szabadul fel az agyban. Ez a kémiai folyamat összefüggésben van az addikcióval és a jutalmazással. Az agy a túlzott dopamintermelést a dopamin receptorok számának csökkentésével szabályozza, ezért a jutalom már nem olyan kielégítő, így egyre többre és többre vágynak.
Tehát közös érdek, hogy egészséges korlátokat állítsunk fel a számítógépes játék használati idejével kapcsolatban, hogy ne kelljen a kamasz fiúknak megtapasztalnia az elektronikus képernyő szindrómát. Néhány srác például órákat tölt olyan YouTube videók nézésével, amin más tinédzserek online játékokat játszanak.
Sajnos ez nemcsak egy fenyegetés a játékfüggőség kialakulásának veszélyéről, hanem egy valós probléma. Ahogy a cikk körvonalazza, a kutatások rámutatnak, hogy internet-, illetve játékfüggőknél csökken a szürkeállomány mennyisége, ami hatással van az egyén szervezőképességére, a prioritás felállítási-, és tervezőképességére. Még aggasztóbb az a tény, hogy ez a jelenség befolyásolja az empátiát és az együttérzést. Mint a technológiai boom előtti egykori középiskolai tanár és tanácsadó tanúja voltam, hogy ugyanezzel a gonddal küzdöttek az akkori tizenévesek, legfőképpen a 14-15 éves fiúk. Azonban nyugtalanítónak tartom, hogy az egyetemre felvett fiúk száma 20%-kal esett vissza az utóbbi időben, amiben gyaníthatóan szerepet játszik a játékfüggőség.
A cikk folytatása a szulo2pont0.hu oldalán olvasható.
