Honnan jött a Gombik ötlete? - Interjú a Gombik c. sorozat alkotójával, Stephen Neary-vel
K: Gyerekként mi szerettél volna lenni?
SN: Kicsit olyan voltam, mint Seth, minden akartam lenni, ráadásul egyszerre: művész, építész, tudós, mérnök és űrhajós. Gyerekként mindig is szerettem az animációt, de soha nem gondoltam volna, hogy ez egy valódi munka, amiből meg lehet élni. Főiskolára jártam, ahol filmrendezést tanultam, de azon kaptam magam, hogy állandóan csak képes forgatókönyveket és rövid filmeket rajzolgatok.
K: Mi késztetett animációs műsorok készítésére?
SN: Bár, mint említettem, filmezést tanultam, sok animációs órát vettem fel. Tizennyolc éves koromban a Warner Bros.-nál szereztem gyakorlatot, és a Tini Titánok első sorozatán dolgoztam. Olyan izgalmas volt látni, hogy mennyi rajzolási lehetőség és kreativitás van az animáció készítésben. Innentől kezdve a figyelmem egyre inkább az animációra irányult, arra törekedtem, hogy mind több ötlettel álljak elő. Innen egyenes út vezetett a képes forgatókönyv rajzoláshoz, majd a Clarence című sorozatban dolgozhattam a Cartoon Network-nél.
K: Gondoltad volna, hogy egyszer a Cartoon Network-nek dolgozhatsz?
SN: A Cartoon Network először szabadidős hobbinak tűnt. Napközben filmeken dolgoztam, majd majd hazamentem, és kedvtelésből kis animációkat készítettem. Néztem a Kalandra fel-t és más klassz műsorokat a Cartoon Network-ön, és arra gondoltam, hogy én nemcsak rövidfilmeket, hanem egy egész évadokat készítenék belőlük. Valójában egy valóra vált álom, hogy ezt a Gombikkal megtehettem.
K: Honnan jött a Gombik ötlete?
SN: A Wikipédián böngésztem, és olvastam ezekről az őskori gombákról, amelyeket prototaxitoknak hívtak és körülbelül 400 millió évvel ezelőtt éltek, és megváltoztatták a Föld légkörét. Egy egész civilizáció élhetett békében a Földdel, és előfordulhat, hogy nem is tudunk róla. Ez elgondolkodtatott azon, milyen lehetett a Föld ‘gyerekkorában’! És ez arra késztetett, hogy elgondolkodjak azon, akkor vagyok a legboldogabb, amikor kint vagyok a szabadban, növényeket nézek és a családommal, valamint a barátaimmal vagyok. Ezt a két ötletet össze akartam hozni a sorozatban.
K: Mit tud mondani Seth felfedezés iránti mániájáról?
SN: Sethet minden érdekli! De időnként új ötletei megvalósításának hevében megfeledkezik más emberek érzéseiről. Megpróbáljuk megmutatni, hogy új dolgokat felfedezni nagyon jó, de Seth belső késztetésből teszi ezt, és nem azért, hogy mások figyelmét kivívja. Szeretnénk azt hangsúlyozni, hogy a tudás és a kíváncsiság önmagukban nagyon erős motivációs erők.
K: Próbáltak ismeretterjesztő elemeket beépíteni a műsorba?
SN: Biztosak akartunk lenni abban, hogy a gyerekek, ha nagyon keményen gondolkodnak, megtalálják a magyarázatot arra, hogy miért történnek a dolgok. Az a célunk, hogy figyeljék meg a körülöttük lévő környezetet, és tegyenek fel kérdéseket arról, hogyan működnek a dolgok és hogyan illeszkednek a világba.
K: Ki a kedvenc karaktered?
SN: Ó, ez nehéz! Ők mind különböző személyiségek. Nagyon hasonlítok Sethre és Pascalra, mindkettőből egyenlő arányban van bennem. Pascal érzékeny és visszahúzódó művész, aki nem szeret kint lógni, Seth pedig mindig arra ösztönzi, hogy hagyja el a szobát, és nyisson a világra. Pont így működik az agyam két féltekéje.
K: Hogyan befolyásolta a világjárvány a gyártást?
SN: A járvány kezdete óta otthonról készítjük a sorozatokat. Most például egy szekrényben csinálom a szinkront. A Cartoon Network Studios nagyon támogató volt, és most a dolgok zökkenőmentesebben folynak, mint valaha. Tehetséges stábunk van, és elképesztő, hogy folytathattuk a sorozatot. Nagyon hálás vagyok érte.
