"Hol szabjak határt a gyerekem kütyüzésében?" - Az internet és a digitális világ előnyei és hátrányai a gyerekek életében

Digitális világban élünk. A gyerekek, a fiatalok már ebbe születtek, nem is ismernek mást, a szüleik és a ma középkorúak is aktív használói a különböző okos eszközöknek, kütyüknek, sőt az idősebb korosztályból is sokan interneteznek.

Az emberi agy plasztikus, nyitott, tapasztalatfüggő rendszer, a környezeti hatások függvényében jelennek meg az idegrendszeri lehetőségek, így a digitális eszközök elterjedt használata változásokat idéz elő az idegrendszerben. Az írásbeliséggel a bal agyfélteke vált dominánssá, melyre jellemző a logikai-elemző gondolkodás, a lépésről-lépésre történő feldolgozás, a szerialitás, a részek megfelelő illesztése. Ma a jobb agyfélteke erősödése látszik, a baloldali dominancia csökkenése mellett, így előtérbe kerül az átfogó, szimultán információkezelés, a téri-vizuális képességek, a gyors döntéshozatal, a gyors megoldások, az intuitív megközelítés, de ugyancsak a jobb agyféltekéhez tartozik a zene, a képzelet, és a humor is. 

Az agy információ-feldolgozási módja alkalmazkodik ahhoz, hogy a ránk zúduló sok, gyors, téri-vizuális ingert fel tudja dolgozni. A gyerekek, fiatalok jól, könnyen kezelik ezt a sok információt, gyorsan hoznak döntéseket, mert képesek automatikusan összerakni a részletekből egyfajta megoldást. Ezzel szemben romlik az emlékezőképesség, mivel nagyon könnyű hozzájutni a legtöbb információhoz, nem kell sok dolgot észben tartani, elég csak rákeresni, így az információból nem lesz tudás. Tekintettel arra, hogy a legtöbben számítógépen (is) dolgozunk, azon írunk, így gyengül az íráskészségünk. 

Az írás, az olvasás, a számolás az egymás utáni, módszeres gondolkodást követeli meg, így ma számos gyermeknek nehézséget okoz ezeknek a képességeknek az elsajátítása, az elemző, összefüggéseket értő, következményeket követni képes gondolkodásmódra kevésbé képesek. A gyerekek, fiatalok szuperül működtetnek egyszerre több, rövid idejű tevékenységet, de a hosszabb, egyirányú, módszeres tevékenység fárasztó számukra.

Kisgyermekek és médiaeszközök, kütyük

A kisgyermek mozgás útján szerez tapasztalatot a világról, a mozgás által épül fel a testsémája, a téri irányok pedig ehhez képest válnak belsővé. A téri viszonyokat, formákat a gyermek a mozgásos-tapintásos-vizuális észleléssel képezi le, teszi magáévá, alakítja belső képpé, ezért nagyon fontos, hogy eleget mozogjon, és minél kevesebbet töltsön egy helyben ülve akár a tv, akár a számítógép, tablet, telefon képernyője előtt. A mozgásos tapasztalattól elvett idő ugyanis a szenzomotoros rendszer lassabb fejlődéséhez, gyengébb működéséhez vezethet. 

Mire van még hatással a sok képernyő előtt töltött idő?

1. Csecsemőkorban sok képernyő előtt töltött idő audiovizuálisan túlstimulálja az agyat, ami később kognitív, gondolkodási, figyelmi nehézségeket okozhat.
2. A neurológiai harmónia alapja az egyensúlyi rendszer, mely a sok ülés okozta mozgásszegény életmód következtében gyengébben működik. Az egyensúlyi rendszer is a mozgásos-vizuális-tapintásos észleletek összerendezése által fejlődik. A figyelmet az egyensúlyi rendszer alapozza meg, így gyengébb működése negatívan hat az információ-feldolgozásra és a koncentrációs képességre. 
3. A pusztán vizuális élményszerzés inaktivitással jár, passzív befogadás, mely mellől hiányzik a mozgásos észlelet, a mozgásos feldolgozás, mely pedig a kisgyermekkor sajátja.
4. Megfelelő mozgásos tapasztalat hiánya később az iskolába kerülés előtt komoly gondokat okozhat az iskolaérettség tekintetében, elsősorban a figyelem, a koncentráció, az információ-feldolgozás tekintetében, de akár már a testséma kialakulása, a téri viszonyok ismerete is nehézséget okozhat a gyerekeknek.
5. A készen kapott vizuális információk, képek gyengítik a belső képalkotást, így nehezebbé válik a nyelvi sorozatokból saját képet alkotni, ez pedig később szövegértési nehézséget okozhat.
6. A sok képernyő előtt töltött idő során olyan ingerek tömegével találkoznak a gyerekek, amit mozgással dolgoznának fel, de ha ennek nincs tere, ezt nem tudják megtenni. Azokra a gyermekekre, akiknél fejlődési probléma van, különösen figyelni kell ebből a szempontból is.
7. A multitasking, a szimultán feladatvégzés a digitális nemzedéknek nem okoz nehézséget, már az óvodások is képesek egyszerre, párhuzamosan több dologgal foglalkozni, ami ma fontos működésmód. Ezzel együtt azonban nehezebben tudnak koncentrálni, és széteshet a célorientált viselkedés, amelynek képességére szintén szükség van/lenne. 
8. A mesékben, számítógépes játékokban megjelenő agresszió régóta kutatások tárgya. Az erőszak hatásának érvényesülése függ életkortól, nemtől, családi körülményektől, társadalmi státusztól. Az agresszió legerősebben az imitatív viselkedésben jelenik meg, illetve azonnali szorongás, félelem lép fel a látottaktól, ami felerősítheti az áldozattá válástól való félelmet. Tekintettel arra, hogy az online térben több az erőszak, mint a valóságban, a gyerekek azt hihetik, hogy az életben is nagyobb a valószínűsége, ez pedig deszenzitizációhoz vezethet, vagyis érzéketlenebbé válhatnak az erőszak iránt.
9. A kisgyermekkori sok médiahasználat, kütyüzés miatt a gyermekek kevésbé képesek használni, és olvasni az arckifejezéseket és a testnyelvet, a finom érzelmi jeleket kevésbé fogják.
10. Már kisgyermekkorban is probléma lehet az elhízás és az elégtelen, megváltozott mintázatú alvás, mely kihat a fizikai és mentális állapotra.
11. A legfontosabb pedig az az időveszteség, melyet a sok képernyőnézés elvesz egyéb tevékenységektől, családi, baráti kapcsolatoktól, akár súrlódásoktól, amelyeknek pedig a személyiség formálódásában fontos szerepük van.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne engedjük mesét nézni, vagy akár az ovis kor végén online játékot játszani a gyermeket. Megoszlanak a vélemények, hogy ki, mennyire megengedő e tekintetben. Nagyon megfontolandó azonban az, hogy hány éves kortól és mennyi időt engedjük kisgyermekünknek az eszközhasználatot. Különösen fontos, hogy biztosítsunk számára alternatívát, sok mozgást, szabadban töltött időt, és ne csak lásson, hanem halljon is mesét. A belső képalkotás, a szeriális feldolgozás elősegítése érdekében is fontos a meseolvasás, nem is beszélve a szülő-gyermek közötti kapcsolatot erősítő, szorongásoldó, érzelmi intelligencia növelő hatásáról, a meseolvasás, mesemondás által nyújtott szórakozásról.

A különböző digitális eszközök interaktív fejlesztőeszközként való alkalmazása a 4-5 évesek körében egy kutatás szerint egyébként hozzájárul az íráshoz-olvasáshoz szükséges készségek jobb fejlődéséhez, különösen a speciális igényű gyermekek esetében. Azonban ehhez a médiatartalmak és pedagógiai magyarázatok szakszerű integrálása szükséges, vagyis a kontrollálatlan mesenézésnek, online játékokkal játszásnak nincs ilyen hatása.

Internethasználat a gyerekek körében

A kutatások szerint a gyerekek átlagosan 9 éves korukban kezdik az internet aktív használatát, a gyors válaszok, az azonnali visszacsatolás lehetősége, az azonnali jutalmazás és az interaktivitás azok a jellemzők, amelyek vonzóvá teszik az online tevékenységeket. A gyerekek, fiatalok elsősorban szórakozásra, pihenésre, kapcsolattartásra használják a világhálót.

A kisebbek körében leginkább az online játékok örvendenek nagy népszerűségnek. Szülőként arra érdemes figyelni, hogy az online játékok az azonnali megerősítéssel, jutalmazással arra ösztönöznek, hogy minél több időt tölts játékkal, ha azonban beszippantanak a játékok az a társadalmi interakciók elszegényedését vonhatják maguk után. A szociális kompenzációs hipotézis szerint pedig éppen fordítva van, sokan eleve azért töltenek annyi időt a játékokkal, mert ez megszabadítja őket a magány érzésétől, az elszigeteltségüket, szorongásukat oldják általa, azonban ez valójában nem hatásos problémamegoldási mód, hanem menekülés. Mindenképpen érdemes itt is egy egyensúlyi helyzetet kialakítani, megfelelő korlátokat szabni, és figyelni a gyermek jelzéseit arról, miért tölt annyi időt az online térben, mit ad ez számára.

Az internetes zaklatás

A serdülőket, fiatalok érintő legnagyobb veszély az online térben a cyberbullying. A hagyományos bullying, vagyis kortárs bántalmazás szándékos ártást jelent  egy másik személynek, a bántalmazás során a negatív cselekedetek ismétlődnek, valamint esélyegyenlőtlenség van az áldozat és a zaklató között. Az internetes bántalmazásnak egyéb specifikus jellemzői is vannak:

1. A szemtanúk köre jóval szélesebb, vagyis nemcsak egy kis csoport látja a bántalmazást, hanem ismeretlenekhez is eljut, így mind a zaklató, mind az áldozat számára kontrollálatlanná válik.
2. Az internet korlátlan kapacitása, ami annyit tesz, hogy hosszú ideig elérhető a zaklató cselekedet, más által letölthető, majd újrafeltölthető, és azáltal, hogy kikerül a bántalmazó kezéből még inkább csökkenti a tettei miatti felelősség érzését.
3. A zaklató anonim, akár hamis profil létrehozásával is elkövetheti a bántalmazást.
4. A zaklatás a nap bármely szakában megtörténhet, nincs időbeli korlát, és nem kötődik helyhez sem, mint pl. az iskola, így az áldozat nehezebben tud elmenekülni előle, az otthon falai sem nyújtanak biztonságot.

A cyberbullying hatással van az elszenvedő személy mindennapjaira, érzelmi életére, kapcsolataira. 

Figyelmeztető jelek, hogy a gyermek zaklatás áldozata:

• Nyomott hangulat, szorongás, félelem lesz úrrá rajta.
• Nehézséget él meg a szociális kapcsolataiban.
• Romlik a koncentrációja. 
• A zaklatás következtében súlyos esetben étkezési zavarok alakulhatnak ki, kaput nyithat az alkohol- és/vagy drogfüggőség felé, vagy ő maga is bántalmazóvá válhat. 

Az internetes zaklatás elsődleges színterei a közösségi portálok, a chatszobák, a blogok, az üzenetküldők, a videomegosztó oldalak. 

Az áldozatok hibáztatása nélkül, jobban ki van téve a zaklatás veszélyének az, aki nagyon kitárulkozó a közösségi hálón, válogatás nélkül szerez barátok, a számára ismeretlen személyeket is ismerősként igazolja vissza, ismerőseinek köre széles, összetétele pedig vegyes. Az internetezéssel töltött idő mennyisége és intenzitása is összefüggést mutat az áldozattá válással. Mindemellett azonban bárki lehet áldozat, elég csak egy rosszindulatú ismerős.

A cyberbullyinggal szemben a legnagyobb védelmet a családi, baráti kapcsolatok jelentik, az általuk nyújtott társas támasz.

Hogyan teremtsük meg az internethasználat egyensúlyát?

Az internet az életünk része, használjuk hát bátran, és élvezzük azokat az előnyöket, amelyeket nyújtani képes. Érdemes azonban tisztában lenni vele, milyen könnyű belecsúszni a túlzott használatba. Tartsuk ezt szem előtt, szabjunk korlátokat magunknak és gyermekeinknek is. A meleg, szeretetteljes, érzelmi biztonságot nyújtó családi háttér, az élő szülő-gyermek kapcsolat védelmet nyújthat mind a cyberbullying, mind a problémás használattal szemben. Teremtsük meg azt a légkört, amelyben a gyermek mer hozzánk fordulni, ha problémája van. Ennek megalapozása már kiskorban elkezdődik, így lehetőleg ne nyomjuk a kicsi gyerekünk kezébe a telefont minden alkalommal, amikor nyugalmat szeretnénk, vagy őt szeretnénk elfoglalni valamivel, helyette mutassuk meg neki, mi mindennel töltheti el az idejét. A várakozás percei alatt beszélgethetünk, olvashatunk, mesélhetünk fejből, vagy akár barkochbázhatunk, szóláncozhatunk. Tudom küzdelmesebb, van tapasztalatom a saját gyerekeimmel pl. hosszabb vonatozások alatt, de hiszek benne, hogy hosszú távon megéri. Mutassunk példát, hogyan lehet úgy használni az online teret, hogy hasznunkra váljon, így ha hozzánk szól, mikor telefonozunk, figyeljünk rá, vagy ha nagyon belemélyedtünk valamibe, kérjünk tőle egy kis időt. Mondjuk el, miért nem tudunk most figyelni, majd szakítsuk meg, amint tudjuk, amit csinálunk, és hallgassuk meg, mit szeretne. Ha dolgozunk éppen, ez most home-office elég aktuális, akkor is szánjunk időt a gyermekre, amikor befejezünk egy-egy tevékenységet, gondolatmenetet.

Amikor gyermekünk aktív felhasználóvá érik, beszéljünk vele a használat szabályairól, az adatvédelemről, a veszélyekről, és amíg megtehetjük, ne legyen önálló eszköz a gyermek szobájában. Fontos, hogy értsük és ismerjük mi is a technikát, amit használ, ismerjük a tartalomszűrő szoftvereket, legyünk partnerek akkor, ha a gyermekünk beszélgetni szeretne arról az online játékról, amivel játszik éppen. Ha ismerjük azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatják, nagyobb eséllyel tudjuk megvédeni őt, másrészt a gyermekünkkel való kapcsolatunkat is erősítjük, ami a legjobb védelem mind közül. Amikor a szabályokat felállítjuk, tegyük közösen, szabjunk időbeli korlátot, az első feladat mindig a kötelességek teljesítése legyen, és csak utána az internetezés, nevesítsük az internetezés célját, beszélgessünk vele arról, miért van szüksége a világháló használatára, és biztassuk őt pár perc szünetre meghatározott időközönként az internetezés ideje alatt.

Minél nagyobb a gyermek, annál kevesebb ráhatásunk van az internetezési szokásaira, ezért nagyon fontos, hogy idejében elkezdjük a helyes használatra nevelést, és olyan szokásokat alakítsunk ki, de legfőképp olyan kapcsolatot alakítsunk ki gyermekünkkel, amely megtartja őt később is.

A túlzott használat megelőzése és a viták megspórolása érdekében köthetünk digitális szerződést, melybe belefoglaljuk, kinek, mennyi internethasználat engedélyezett és mikor, illetve azt is, mikor nem nyomogatjuk a telefont pl. a családi ebéd alatt. Már a szerződéskötés folyamata lehetőséget ad a beszélgetésre, egyfajta egyensúlyi állapot kialakítására, a szerződés aláírása pedig komolyabbá teheti az elhatározásokat, jobban ösztönöz a betartásra.

A járványügyi helyzetre tekintettel rugalmasabban kezelhetjük az online lét kérdéseit, de az alapvető biztonságról és arról, hogy offline is van élet, ne feledkezzünk meg.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.  

A cikk forrása: 7köznapi.blog.hu