Hogyan vonjuk be izolált családtagjainkat a mindennapi életünkbe?
Miután a koronavírus egyértelműen az idősebb, 65 év feletti korosztály számára rejti a legnagyobb egészségügyi kockázatot, a legtöbb család igyekszik idősebb családtagjait minél jobban izolálni, így védve őket a megbetegedés esélyétől.
A fizikai izoláció természetesen rendkívül fontos ebben a kritikus időszakban, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az idősek elmagányosodása szintén nagy figyelmet igénylő terület. A családoknak, amellett, hogy biztosítják idős családtagjaik fizikai igényeit, arra is figyelmet kell fordítani, hogy karaténban levő családtagjaikat, ha fizikailag nem is, de az online téren keresztül bent tartsák a család véráramában. A társas izoláció, az elmagányosodás nem csak pszichés, de fizikai állapotromláshoz is vezethet, aminek hosszú távú , akár végzetes következményei lehetnek.
Érzékenynek kell az egyéni különbségekre is. Fel kell felismerni, hogy ki az, aki igényli a gyakoribb kapcsolattartást, és kinek elegendő kevesebb. Az egyedüllét nem jelent feltétlenül magányt. Van, aki napokat tölt el egyedül és ez nincsen negatív hatással a pszichés állapotára, míg mások fél nap után már magányosnak érzik magukat.
Néhány tipp, hogy hogyan vonjuk be az idősebbeket a járvány alatti mindennapokba (hagyományos és kreatív megoldások ;)
- A legegyszerűbb és mindenki számára elérhető megoldás, hogy naponta egyszer hívjuk fel idősebb családtagunkat és kérdezzük meg tőle, hogy hogy érzi magát, hallgassuk meg gondolatait, félelmeit (akkor is, ha többdszerre mondja el ugyanazt), meséljünk el aznapi teendőinket, mi történt a gyerekekkel, hogy zajlott az online oktatás, milyen érdekességet hallottunk a barátainktól (nem a járvánnyal kapcsolatban), stb. A lényeg, hogy éreztessük családtagunkkal, hogy továbbra is része a családunk életének, annak ellenére, hogy nem tudunk találkozni.
- Ma már rengeteg nagyszülőnek van okostelefonja, így az online téren keresztül is lehet az unokák bevonásával közösen játszani olyan játékokat, amik nem igényelnek azonos térben tartózkodást. Ilyen játékok lehetnek pl. az barkochbázás, az ország-városozás és a kockázás.
- Külön pontot megér az Activity egyszerűsített változata, ahol a résztvevők szabadon összeírnak 4-5 dolgot, amit majd a másiknak ki kell találnia, készítenek 3 darab kártyát maguk elé: mutogatás, rajzolás, körülírás, majd felváltva amikor ők jönnek előadják a másiknak a kitalálandó dolgot. Ez a játék biztos nevetéssel jár, ami köztudottan jót tesz az ilyen feszült helyzetekben, mint a mostani.
- Szintén skype-ot (vagy egyéb technikai eszközt) igényel, de a jelenlegi helyzet nagyszerű lehet arra, hogy szülő és gyerek, nagyszülő és unoka közösen süssön, főzzön, megtanítsák egymást egy-két recepre. A hozzávalókat és a tárgyakat érdemes előre odakészíteni, a tapasztaltabb családtag lehet a séf, a másik a kukta és közösen lehet ételeket készíteni. Mi például így fogunk anyukámmal holnap párhuzamosan kenyeret sütni.
- Nagyszerű ötlet a munkával terhelt szülők számára, hogy a nagyszülőket az online téren keresztül vonják be a gyerekek tanulásába. A szülők továbbítják emailen a gyerekek tanulnivalóját és a nagyszülők skype-on vagy egyéb online program segítségével felügyelik a tanulást és megválaszolják az esetlegesen felmerülő kérdéseket.
- Ma már rengeteg szülő, nagyszülő Facebook tag, így létrehozhatunk egy külön csoportot a nagyszülők számára, ahova feltöltjük az aznapi tevékenységekről a fényképeket. Ez persze azt is magával vonja, hogy most több képet kell készítenünk, de gondoljunk közben arra, hogy milyen jó érzés lesz majd az izolált családtagoknak a képek között böngészni, ha már találkozni nem lehet.
A fentiek csak néhány tipp arra, hogy hogyan lehet a karanténban levő időseket bevonni a családi élet különböző mozzanataiba, de biztos vagyok benne, hogy sok-sok jó ötlet kering még a neten, úgyhogy örömmel veszem, ha ezeket kommentben megosztjátok!
A cikk forrása: a 7koznapi.blog.hu
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
