Hogyan segítsünk az autista gyerekeknek leküzdeni a túltelítődés okozta stresszhelyzetet?
Az autizmussal élők kénytelenek elég korán megtanulni azt, hogy miként védjék magukat az ingertúltelítődéssel, stresszhelyzetekkel szemben.
Néhány tudatos odafigyeléssel a környezet is sokat tehet azért, hogy bizonyos helyzetek könnyebben elviselhetőbbek legyenek az autizmussal élők számára. Az alábbiakban "alap intézkedéseket" mutatunk be, amit mindig az adott személy igényhez szabva érdemes alkalmazni.
Kerüljük a zajokat, fényeket, a túl sok ingert
Az autizmussal élők a számukra túlságosan megterhelő helyzeteket maguktól is elkerülik, ilyen lehet például egy neonfényárban úszó bevásárlóközpont, egy zsúfolt pályaudvar vagy egy zenétől hangos pizzéria. Amikor egy autista személy "ingerrel túltelítődik", azaz nem tudja feldolgozni a beérkező ingereket, a legjobb, ha hagyjuk őt, hogy félrevonuljon, és olyan tevékenységekkel foglalkozzon, amelyekben újra nyugalomra talál.
Óvodai, iskolai helyzetekben sokat segíthet, ha a kisgyerek felállhat a helyéről, egy kicsit kimehet a folyosóra, még jobb, ha valaki ki tudja őt kikísérni az udvarra.
Gyors segítség lehet ilyenkor a repetitív mozgás, ritmikus ringatózás, saját tengely körüli körbe-körbeforgás, repkedés, puha takaró simogatása a lehúzott függönyök mögött, „lábujjhegyen járás” vagy akár a furcsa grimaszolás.
"Amikor izgatottak vagyunk vagyunk, gyakran viselkedünk furcsán, mert ezek azok mozdulatok, tevékenységek, amelyek megnyugtatnak bennünket" - számolnak be erről sorra autista felnőttek.
Külső ingerek kiszűréséhez a beérkező ingerek csökkentésére egy autista kamasz ezt a tanácsot adta: „Tedd az arcod elé a kezed, hogy csak az ujjaid nyílásain keresztül láss dolgokat. Próbálj meg az előtted lévő középpontban lévő dolgokra koncentrálni, és figyelmen kívül hagyj mindent, ami a perifériás látásodra esik”.
Szociális magány – szükségük van rá
Mások állandó jelenléte az autisták számára hatalmas túlterhelést jelenthet, emiatt gyakran egyedüllétre van szükségük ahhoz, hogy ellazulhassanak: „Az iskolai szünetek mindig nagyon kaotikusak voltak számomra, ilyenkor bevonultam az iskola vécéjébe, mert az egyfajta menedéket jelentett számomra, pedig igazából az osztályteremben szerettem volna lenni a többiekkel együtt" – emlékszik vissza az iskolai nehézségekre egy autista felnőtt.
Az autista gyerekek nem azért húzódnak el a többi gyerektől, mert nem szeretnének velük együtt játszani, hanem már eleve visszahúzódással reagálnak a gyakori félreértésekből fakadó konfliktusokra. "Én nem szeretek másokkal beszélgetni, mert mindig idegesen válaszolnak nekem. Inkább csak akkor szólalok meg, ha engem kérdeznek, de én már nem kérdezek vissza" – mondja egy alsó tagozatos kisdiák, aki ezt a stratégiát dolgozta ki, hogy elkerülje a gúnyolódást, ellenségeskedést.
"Amikor elmeséltem egy hatodikosnak, hogy még Mickey egér játszóterét nézem a tévében, akkor azt kiabálta idegesen, hogy ilyet csak a dedósok néznek. Pedig nekem ez a kedvenc sorozatom".
Az autista gyerekek kisiskolásként már elkezdik érzékelni, hogy a többiek mást kedvelnek, máshogyan reagálnak dolgokra, gyorsabban elkészülnek a feladattal az órán, vagy hogy azonnal megértik, mi az órai feladat - érzik és látják a szembeötlő különbségeket maguk és a diáktársaik között, ami a kamaszkorban már teljesen egyértelmű számukra.
A szociális visszahúzódásra éppen ezek miatt az érintetteknek szükségünk van. Más emberek állandó jelenléte, a nekik való megfelelés nagyon megterhelő, ezért az autista személyek még gyakrabban vágynak egyedüllétre, nyugalomra, mint bárki más.
Próbáljuk megérteni, támogatni az autizmussal élőket
Rengeteget tud segíteni a frusztráció ellen, ha az autista gyerek talál magának "barátot", aki, ha nem is a klasszikus értelemben vett barát, de mindenképpen főbizalmas. Kutatások bizonyították, hogy azt, akit támogatnak, annak mérhetően kevesebb stresszhormont termel a szervezete. Ezért van óriási jelentősége iskolai szinten a pedagógusoknak, hogy segítsék az autista diákokat a többi osztálytárshoz kapcsolódni. Természetesen a szülőknek is nagy szerepe van ebben, de a szülők ösztönösen igyekeznek olyan helyzeteket kialakítani, ahol az autista gyermekük befogadó gyerekközegre talál.
Szenzoros túlterhelés esetén az alábbiakat érdemes kipróbálni:
– Csendes szobába visszavonulni, leülni, lefeküdni.
– Hideg vizet, hűtött italt inni, jégkockát nyalogatni, hideg-langyos zuhanyt venni.
– Vizes-homokos helyen sarazni.
– Vizes közegben lenni: pancsolni, fürödni. (A vizes közeg valamiért könnyen megnyugtatja az autistákat).
– Természetben, erdőben sétálni, hegycsúcsról, várromokról tájat szemlélni, szélcsendben vízpartot bámulni. (A természet, a „messzire látás” szintén nyugtatólag hat rájuk).
– Ingervédelmi eszközöket beszerezni, biztosítani: napernyő, redőny, függöny, napszemüveg, orrot eltakaró maszk, fülhallgató.
– Erős nyomás a testre például takaróval (nem erőszakos), átkarolás "magzatburok" jelleggel. (Ha van egy körbeölelő határ, ami körülveszi a testüket, az nyugtatólag hat rájuk.
– Sünlabdával, finom tüskés felülettel, puha plüss anyaggal a bőrfelület átsimítása.
– Fehér zaj.
– Nagymozgás, futás, biciklizés, trambulin. (Hagyjuk, hogy kitombolja magából az indulatokat).
– Újságpapír tépkedés, avardobálás és hasonló veszélytelen stresszlevezető tevékenységek.
– Szappanbuborék-fújás.
– Finoman arcba fújás, legyezővel legyezés. (Sírás esetén).
– Hagyni, hogy visszatérjen (térben, időben) arra a pontra, ahol/ami a frusztrációt okozta, hogy magában átdolgozza a negatív élményeket. Hagyni, hogy a saját drámapszichológiai eszközeivel "megmásítsa" magában a vele történteket.
– Nyugisarok kialakítása – ahol bármikor zavartalanul megpihenhet, és ahol mindenki tiszteletben tartja a visszahúzódását.
