Hogyan kerülhetjük el a veszekedéseket a gyerekkel? - Érdemes a kritikánkat minél tapintatosabb formában megmondani
Szinte lehetetlen küldetésnek tűnik elkerülni, hogy a gyerekeinkkel ne keveredjünk konfliktusba. Szakértők véleménye alapján a gond ott van, hogy a gyermek folyamatosan feszegeti a határait, teszteli, hogy meddig mehet el.
Az úgynevezett dackorszak 3, 7 és 9 éves korban okozza a legtöbb feszültséget a családokban, tapasztalatok szerint ilyenkor különösen nehéz lehet megtalálni a közös hangot a kicsikkel. A következő összeállításban eláruljuk, hogyan érdemes reagálni, ha a csemeténk esetleg valami miatt ellenállna az intő szülői szónak.
Ne a rosszat hangsúlyozzuk
Senki sem szereti, ha kritizálják. Emlékezzünk vissza, hogyan is éreztük magunkat legutoljára, amikor valaki bírált bennünket. Ne csodálkozzunk hát, ha gyermekünk sem fog pozitívan reagálni arra, ha folyton azt hangsúlyozzuk, hogy mit nem csinál jól. Ehelyett inkább nézzük meg, mi az, amiben ügyes, és dicsérjük meg érte. A kritikát pedig – bármilyen nehéz is – mindig „csomagoljuk be”, finoman tálaljuk, esetleg csempésszünk bele némi humort is.
Hagyjuk választani
Természetesen szükség van határokra, és vannak olyan feladatok, amelyeket nem lehet elkerülni – például a játékokat a helyükre kell tenni, ha iskolás a gyermekünk, akkor nem úszhatja meg a házi feladat elkészítését stb. Ne legyünk túl szigorúak, és könnyebben meggyőzhetjük őket, ha adunk nekik választási lehetőséget. Például rendrakás előtt szeretnél uzsonnázni, vagy inkább utána? A szabad döntéshozatal erősíti gyermekünk önbecsülését, és érzi, hogy megbízunk benne.
Legyünk rugalmasak
Biztos, hogy egy társasjátékot mindig a jól megszokott szabályok szerint kell játszani? És ezt a gyerekre is „rá kell kényszeríteni”, különben nem tanulja meg, hogy a való világban is előírások szerint kell élni, még akkor is, ha egyáltalán nincs is hozzá kedvünk? De mi van a kreativitással, a kezdeményezéssel és a fantáziával? Próbáljuk ki, milyen az, ha a gyermek saját szabályait követjük a játékban! Lehet, hogy így sokkal izgalmasabb és szórakoztatóbb móka vár ránk, hiszen éppen ez volt a célunk, nem?
Akkor segítsünk neki, hogyha kéri
Sokszor az tűnik a könnyebb megoldásnak, ha a gyermekünk helyett elvégzünk bizonyos a feladatokat. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy ezzel hosszú távon csak árthatunk. Ha azt szeretnénk, hogy a lurkó önálló és magabiztos legyen, akkor kezeljük türelemmel a próbálkozásait, ne szállítsuk le mindig készen a megoldásokat. Csak akkor lépjünk közbe, ha segítséget kér, és akkor is csak minimálisan avatkozzunk be, hagyjuk, hadd próbálkozzon egyedül, ne vegyük el tőle a siker örömét.
Hallgassuk meg a panaszait
Ha a gyermekünk valamilyen problémával fordul hozzánk, akkor azt mindig vegyünk nagyon komolyan és értékeljük. Semmiképpen ne hajtogassuk, hogy „én megmondtam neked...”. Hallgassuk meg türelmesen a történetet, fogadjuk el csemeténk érzéseit – engedjük, hadd sírjon és panaszkodjon. Miután megnyugodott, beszéljük meg közösen, hogyan lehetne megoldani a nehézséget. Amennyiben így állunk a gondjaihoz, tudni fogja, hogy mindig számíthat ránk, és a későbbiekben is őszintén el fogja mondani, ha valami bántja.
Cseréljük fel a szerepeket
A következő alkalommal, amikor a gyermekünket nem tudjuk rávenni valamire, próbáljuk ki a következő humoros módszert: kérjük meg a lurkót, hogy egy rövid időre cseréljünk szerepet, és játsszuk el az adott konfliktust fordítva. Nézzük meg, ilyen felállásban vajon ki hogyan reagál a problémára. Ezzel egyrészt megelőzhetjük a komolyabb vitát, másrészt könnyebbé tesszük a közös nevező megtalálását is. Ráadásul a kicsiknek is könnyebb belátni, hogy helytelen egy viselkedés.
A cikk forrása: blikk.hu
