Hét fontos tény, amit szülőként tudnod kell a játékról

1. A játék varázslat

A játék világa egy „másik világ.” Más, mint a valóság, és nem csupán a képzeletedben létezik, mert meg lehet teremteni a játék világát egy párhuzamos univerzumként. Nem egészen a valóság, de azért a valóságban érzékelhető, megtapasztalható, és nem is teljesen csak egy belső képzeleti világ, hanem valahol ezeknek a közös mezsgyéjén található. Különleges világ, nem mindenki nyer ide bebocsátást, csak az, aki tudja a titkot. Hogy ez egy varázslat, hogy „kint” kell hagyni minden rosszat, minden rosszkedvet, bút és bajt, és bántást, hogy ez egy csodavilág, amiben elvarázsolódunk, mi akik benne vagyunk, és csodásan érezzük magunkat. Van egy „jelszó”, egy játékjelzés, szignál, amivel be lehet ide lépni. Hogy tudjuk, itt más szabályok és törvények uralkodnak, mint a hétköznapi világban, hogy ezeket mi uraljuk, mi teremtjük, a saját örömünkre és jólétünkre, és mi vagyunk benne a varázslók. Lehet egy kacsintás, lehet egy mosoly, lehet egy humoros mondat, szerepbe váltás, hogy tudjuk, most átmenetileg itt vagyunk – együtt – a játék varázslatos világában.

2. A játék szövetség, kapcsolat

Anya, apa, légy a játszótársam! Ugye milyen sokszor elhangzik? Anya, apa, játssz velem! Ugye, hányszor könyörög a gyerek? De vajon eljut-e hozzánk a kérés, vajon meghalljuk-e a játékra hívást? Felnőtt fejjel már nehéz arra emlékezni, mit is jelent ez egy kisgyereknek… A kapcsolódást jelenti, hogy közel lehet azokhoz, akiket a legjobban szeret, és akik őt a legjobban szeretik. Legalábbis szeretné, hogy ez így legyen. Akkor érzi magát igazán fontosnak, elfogadottnak és szeretettnek, ha megtiszteled azzal szülőként, hogy részese leszek az ő világának, és komolyan veszed azt. Ugyanolyan komolyan, mint mondjuk a saját munkádat. Ha teljes figyelmeddel belépsz a gyermeked játékvilágába, és ott egymással szövetségben, partnerségben vagytok. Ha figyeltek egymásra, tisztelettel, szeretettel kommunikáltok, figyeltek, együttműködtök, megosztotok – élményeket, tárgyakat, mindent. Így tanulhatja meg a gyermeked az igazi emberi kapcsolatban való létezést, így fejlődnek szociális képességei, megértése, együttérzése, türelme, empátiája mások iránt.

3. A játék „fordító” megfordítja a viszonylatokat, a kicsi nagy lesz, a kiszolgáltatott hatalmas

Az egyik kedvenc társasjátékunk varázslatos világában szerepel a fordító víz, a fordító varázslat, amikor megfordíthatjuk a szélirányt, és a kijelölt helyett homlokegyenest ellenkező irányba fordulhatunk, és így megmenekülhetünk esetleg valami rossztól vagy kedvezőtlen dologtól. Vagy szélsebesen haladhatunk célirányba, hogy megszerezzük az áhított jót, a kincset. Valami ilyesmi fordító hatalma van a játéknak: itt bármi megtörténhet, a kicsiből óriás lehet, aki már kellő erővel, méretekkel és hatalommal renedlkezik ahhoz, hogy saját sorsát a kezébe vegye, és ne kiszolgáltatott, alárendelt kis törpeként kelljen mások irányítását, hatalmaskodását elviselnie. Hogy saját életének ő lehet a saját ura, hogy saját döntéseket hozhat, hogy végre ő kerül olyan helyzetbe, ahol ő parancsol, ahol az ő szavára hallgatnak mások. Ahol ő kerül alulról felülre. Ahol kezébe veheti sorsát, átérezheti erejét, képességeit, ahol megfordulnak az eddig megszokott viszonylatok. Játékban bármi lehetséges, és ha szülőként tudod, ez mennyire fontos a gyermekednek, akkor nagyon sokszor segíteni fogod őt, hogy a játékban kompetensnek, jónak, erősnek, bátornak, hatalmasnak élhesse meg magát.

4. A játék önbizalmat ad, fejleszti az önértékelést

Az ún. legközelebbi fejlődési zóna elmélete szerint, ha játékos egy cselekvés, akkor a meglévő képességeinek a határa felett is teljesíthet az illető. csak mert „játék üzemmódban” minden könnyebb, gyorsabb, szárnyalóbb, egyszerűbb, sodor magával a játék lendülete, izgalma, csodája, és szinte észre sem vesszük, hatalmas akadályokat ugrunk át, amire addig nem is gondoltuk képesnek magunkat. Szóval az igazi játékról beszélek, amiben lehet szabadon, spontán, örömmel létezni, nem a tanító, fejlesztő játékban, ahol a felnőtt előre kitűz egy célt, mert az nem játék, a gyerek átlát a szitán: az bizony teljesítményhelyzet. Add meg a lehetőséget az igazi, önfeledt, belülről irányított játéknak, és meglátod, gyermeked egyre inkább legyőzi önmagát, a korlátait, meghaladja határait. És ha mindezt sorozatosan megtapasztalja, hogy hű, hát ez tőle, belőle fakad, ezt ő csinálta, alkotta, teremtette, valósította meg, akkor szárnyakat fog kapni az önbizalma is, és egyre klasszabb, menőbb, értékesebb kis fickónak fogja magát tartani. Segítsd ebben!

5. A játék érzelmek kiélése, kifejezése, nehéz tapasztalatok feldolgozása

Amikor a gyerek üt-vág, kardoz, lövöldöz, harcol a játékban mondjuk Zorróként, kalózként, nagyhatalmú királyként, vagy gonosz bűnözőként, akkor lehet, hogy éppen sok-sok feszültségétől, indulatától, dühétől, haragjától és rossz érzésétől szabadul. Lehet, hogy sok bántást élt meg, és ezért sok keserűség, szégyen és megalázottság élménye árasztotta el, és igyekszik – játékban – visszavágni a sérelmekért, megélni magát olyannak, akinek van elég ereje, eszköze és hatalma, hogy minden bántást, támadást visszaverjen, hogy visszavágjon a sérelmekért, hogy egyensúlyba hozza a dolgokat. Hiszen neked vagy a tanítójának nem mer a valóságban visszavágni, elmondani sem meri, mi bántotta, mert kiszolgáltatott, hiszen a túlélésért szüksége van az elfogadásodra, a szeretetedre, a jóváhagyásodra. Nem bánthat meg téged, még akkor sem, ha ez jogos lenne, mert akkor elveszítené a jóindulatodat. Ezért inkább elfojtja a nehéz érzéseit. De azok ott munkálnak benne, és valamilyen módon ki kell fejeződniük, ki kell „jönniük”, ki kell ereszteni a gőzt. Légy ilyenkor is játszótárs, szabadjon játékban kifejezni a haragos, pusztító érzéseket is! Állj be a játékba, légy ellenfél, ellenség vagy harcostárs, lehessen haragudni, lehessen minden érzelmet kifejezni! Ha megértő és megengedő vagy ebben, és a játékban játszótárs, akkor fel lehet fejteni, mi is van legbelül, miért és mi ellen harcol, mi lehet a harcos, haragos érzések mögött, milyen félelmek, szomorúságok, kétségek.

6. A játék cselekvés, felfedezés, alkotás és kreativitás

A játék mindig játék valamivel, valakivel, még akkor is, ha képzeleti játék, és a játék aktivitást, cselekvő erőt igényel. Sokszor konfliktushelyzetek feldolgozásában segít, aktívan, cselekvő módon megküzdeni a problémás helyzettel, kihívásokkal, esetleg bántó szituációkkal szemben. Játékban aktívan lehet megoldásokat találni a nehéz helyzetekre, amikor frusztrációval, akadállyal találjuk szemben magunkat. Cselekvő erőnk és képzeletünk segítségével játékban úrrá lehetünk olyan heylzeteken is, amelyekben a valóságban nem találtuk a megoldást. Mágikus erővel felruházva nekimehetünk a gonosz hétfejű sárkánynak is, sárkányölő vitézek lehetünk, vagy Hős megmentők szuperképességekkel, akik a rosszat jóvá tudják változtatni. Akik nekiindulnak a világnak, és felfedezik az egész világot, benne saját magunkat is, megmérettetnek, megismernek másokat, a velük és a problémahelyzetekkel való bánásmódot, megküzdést, és így élhetik meg alkotó erejüket. A játék olyan, mint a tudós kísérletezése, csak az ösztöneire hallgatva próbálgat valamit, mindenféle konkrét cél nélkül, és egyszercsak kisül belőle valami. Ez a cél és tét nélküliség az igazi játék lényege, amikor csak a játékért, a játék öröméért, és nem az esetleges hasznáért játszunk. És pont ekkor fognak kisülni igazi, különleges, egyedi meglepetések. Amire nem is számítottunk. Ez a játék világa, az izgalmas, felfedező utazás egy ismeretlen jövő felé. A totális nyitottság, az igazi kreatív, divergens gondolkodás, amely minden lehetséges hatásra nyitott, és arra igyekszik lazán, görcsök nélkül válaszolni. Ez jelenti tehát az igazi fejlődést, ezért fontos, hogy erre nap mint nap adj lehetőséget a gyermekednek! Hogy szabadon szárnyaljon, hogy ne térítsd mindig vissza a földre, hogy mindig megmaradjon az a képessége, hogy rácsodálkozik dolgokra, a világra, és te örömmel és büszkén csodálkozol rá az ő játékos üzemmódjára, megéléseire, alkotásaira, egyedi megoldásaira. Hihetetlenül sokat adsz neki ezzel, hogy majd az élet viharaiban is megtalálhassa a saját megoldásait!

7. A játék észrevétlenül fejleszti az érzelmi-szociális és a kognitív képességeket

Semmi mást nem kell csinálnod, mint figyelned, hol tart a gyermeked a fejlődésben, életkorban, érdeklődésben, képességekben, és annak megfelelő játékvilágot megteremteni a számára. Olyan játékszereket biztosítani, olyan játékidőt, olyan játékatmoszférát, ami örömteli, játékos, felszabadult, spontán és kreatív. Nem kell tanítanod, nem kell fejlesztened, mert az igazi játék önmagában is fejleszt, tanít, gazdagít. A táblás játékok, társasjátékok fejlesztik az összes képességet, mint figyelem, emlékezet, gondolkodás, stratégiai, elemző képességek, döntések, mint versenyhelyzet kezelése, másokkal való együttműködés, győzelmek és vereségek kezelése, azok tanulságainak beépítése, alkalmazkodás, másokra figyelés, és még sorolhatnám. Az építőjátékok is lehetnek kapcsolódó, együttműködést, osztozásra való képességet fejlesztő játékok, ha például együtt építitek fel az öreg király várát, amit aztán uralma alatt tart a rettegett sárkány, és meg kell védeni majd a királylányt attól, hogy a sárkány elrabolja. Feloszthatjátok a szerepeket nemcsak a kifejezetten szerepjátékos játékokban, mint amilyen pl. a babázás, babaházas játék, bábozás vagy doktoros játék. Ezernyi képességet fejleszthet például egy dominós játék is, amiben együtt építitek fel a sok-sok dominóból álló, különleges, kanyargós, emelkedős-lejtős építményt, amit aztán örömmel feldönthettek. Sok-sok türelem, koncentrált figyelem, frusztrációtűrő képesség, fejlődő finommotorika, vizuo-motoros funkciók gyakorlása, közben az alkotás öröme, a kreatív, egyedi megoldások élvezete, a kapcsolat, az együttes tervezés, kivitelezés, együttműködés, az együttes élmény öröme, teljesítmény, építés, és az önfeledt öröm, menet közben pedig az izgalom, jaj, vajon ledől-e idő előtt amit építünk? És ezeknek az érzéseknek a megosztása az a többlet is, és az a „körítés” is, amiben a gyermeked nem érzi, hogy tőle most valamit elvárnak, hogy neki teljesítenie kell, hogy neki olyan feladatot kell megoldania, amit te írsz elő, azért hogy ő fejlődjön, és akkor ez azt jelenti, hogy ő nem elég jó, nem elég fejlett? Ennek a szorongása egy ilyen igazi játékhelyzetben nem jön elő. Óriási ajándékot adsz tehát a gyermekednek, ha így játszol vele, semmi sem fejleszti őt jobban!  

+ 1 bónusz

8. A játék összetartja a családot

Mai rohanó világunkban valahogy sosincs idő a fontos dolgokra. A fontos, haszontalan dolgokra. Miközben annyi, de annyi időt mégiscsak elvesztegetünk értelmetlen dolgokra, túl sokat lógunk a világhálón, túl sokat dolgozunk, amiben aztán kifáradunk, stresszelünk, túl sokat aggódunk, túl sokat veszekszünk, kapkodunk, logisztikázunk. Az üresjáratokra, a céltalan, haszontalan, de jóleső, örömteli dolgokra nincs időnk. Így hát nincs, mi feltöltsön bennünket. S mostanra már a gyerekeinket is. Mert ők is túlterheltek, agyonszabályozottak, állandóan be vannak táblázva, nincs idő az édes semmittevésre, álmodozásra, csak úgy létezni, kinézni a fejünkből, spontán ötletekre ragadtatni magunkat, és annak engedni, és semmi komolyat nem csinálni, csak önfeledten, szabadon játszani. Pedig csupán a játék, a játékos közös tevékenységek, az együttlét, az együttjátszás adja meg azt az élményt és érzést a gyereknek, hogy tartozik valahová, hogy számítanak rá valahol, hogy nélkülözhetetlen valahol, egy rendszer lecserélhetetlen eleme valahol, hogy segítik, megértik, támogatják valahol, és hogy élvezik a társaságát, és fontos, amit ő tesz hozzá a közöshöz. Az együvé tartozás és a csapatban lenni élményét adják meg a nagy családi játszások, ami bármi lehet, beltéri, szabadtéri, lényeg, hogy bármilyen kevés időnk is legyen rá, legyen gyakori és kötetlen, szabadon választott és vidám. Lehet közös alkotás, közös társasozás, kártyacsaták, vagy párnacsaták, közös Lego vagy más építőjáték, stratégiai játékok, vagy csak közös mesekönyv vagy rajz készítés, aminek nem lehet előre látni a kifejletét, mert mindig meglepetés, hogy ki mit tesz, alkot a már meglévő rajzhoz, meséhez, várkastélyhoz, bábelőadáshoz, és még sorolhatnám. Lényeg, hogy mindenki ott legyen, benne legyen, élvezze, koncentráltan legyen jelen, mindenféle kütyü nélkül, és a közben adódó izgalmas, vicces, önfeledt, spontán és örömteli pillanatokat közösen éljék meg! Ismétlem, bármennyire is kevés idő áll rendelkezésre, nem az idő, az együttlét számít.