Gyermekközpontú nevelés, avagy hat tény a Waldorf iskolákról
Egyre több szülő akad, aki az alternatív iskolákat választja gyermekének. Miért van ez? Miért van szükség alternatív iskolákra? A legfontosabb szempont talán, hogy az alternatív iskolák nem „kimenet-orientáltak”, hanem a tapasztalatra, az élményre, a jelenben átélt és megismert dolgokra helyezik a hangsúlyt. Gyermekközpontú hozzáállásuk pedig egyre több szülőt vonz. Cikkünkben sorra vesszük a Waldorf-iskolák legfontosabb alapelveit, melyek szülőként vagy érdeklődőként egyaránt segítenek a tájékozódásban.
A Waldorf-iskolát 1919-ben alapította a Waldorf Astoria cigarettagyár igazgatója, az alapelvek kidolgozása Rudolf Steiner nevéhez fűződik. Ma már a világ számos területén elterjedt mint alternatív iskola. Olyannyira elterjedtek az alapelvei, hogy néhány a nyugati és észak-európai ország hivatalos közoktatási célkitűzései közé kerültek.
A Waldorf-pedagógia olyan alapelvekre épült, amelyeket a tudomány csak a következő évtizedekben igazolt.
- Az egyik legfontosabb alapelv a gyermekközpontú szemléletmód, amely
azt hangsúlyozza, hogy a gyermek fejlődő lény
– „keletkezőben lévő ember” –, és hogy elsősorban antropológiailag megalapozott megismerésre van szüksége a pedagógusnak ahhoz, hogy e fejlődés szakaszait, azok törvényszerűségeit át tudja tekinteni, és a tananyagot és közvetítésének módját ezekhez az ismereteihez tudja szabni.
Érdekesség, hogy Jean Piaget gyermekpszichológus csak a következő évtizedekben végzi el nagyhírű vizsgálatait, és vázolja fel az egyes életkori szakaszok törvényszerűségeit.
- A Waldorf-iskola tizenkét évfolyamos, egységes iskola.
„A modern embernek tizenkét éves egységes képzésre van szüksége ahhoz, hogy személyiségét ki tudja bontakoztatni.”
Ebben az életkorban a személyes autoritáshoz való kapcsolódás kiemelten fontos, ezért a Waldorf-osztálytanár nyolc évig viszi az osztályát. A tanárhoz való kapcsolódás képes orientálni a gyermeket a világban. Steiner szerint az osztálytanárnak valójában nem valamely szaktárgyban kell szakembernek lennie, hanem a gyermekben, és a gyermekkel való kommunikáció módjában.
- Egyenlő fontossággal vannak jelen a művészetek, a közismereti tantárgyak és a szakmai irányok:
zene, ének, mozgás, festés, rajz, szobrászat, irodalom, színház; a kézzel végzett gyakorlati tevékenységek: kézimunkától a kézművességen át a könyvkötészetig, földmérésig; és a tanulni való közismereti tárgyak.
A tizennégy-tizenhat éves kori pályaválasztás korainak minősíthető, ezért a szakmára való felkészítés helyett a nagy szakmai irányokra helyezi a hangsúlyt.
Ezzel betekintést nyújt az ipar, a mezőgazdaság és az emberrel végzett tevékenységek világában. A szakmai képzést a munkahelyekre bízza.
- Figyelembe veszik az életkori sajátosságokat.
Abból indulnak ki, hogy a tanulásra való fogékonyság tizenhat és huszonöt éves kor között a legmagasabb, ebben a korban rengeteg ismeretet képesek magukba szívni a fiatalok. Hat és tizenhat éves kor között viszont szükségük van arra, hogy „még gyerekek legyenek”. A Waldorf iskolában nem arról van szó, hogy burokban nevelkednének a gyermekek egy bizonyos életkorig, hanem arról, hogy amíg szükséges – az életkori sajátosságokból kifolyólag –, addig támogatják és óvják őket, majd miután megerősödtek, egészséges fiatal felnőttek válnak belőlük, akik később már egyedül is képesek helytállni a nagybetűs életben.
A cikk további folytatása: mindsentpszichologia.hu
