Gyereket nevelni csak örömből lehet – Elolvastuk Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság című könyvét
Vekerdy Tamás tavaly hunyt el, és a helyét még senki nem tudta átvenni a magyar gyermekpszichológusok között. Érzékenysége, bölcsessége és mindent átható derűje szülők nemzedékeinek nyújtott támpontot a nevelési kérdések küzdelmei között. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnunk a filozófiáját, ez lenne az: „Bízz a gyerekedben!”
Ennyi az egész. Bízz benne. Erről szól Vekerdy Tamás először 2011-ben kiadott Érzelmi biztonság című műve. Ha valakinek itt-ott gyanúsan ismerősek az olvasottak, nem véletlen: a könyv valójában egy gyűjtemény Vekerdy több előadásából, amelyeket az országot járva tartott a megelőző években, így akár személyesen, akár felvételről is találkozhatott már egyikkel-másikkal az, akit érdekel a téma.
A könyv fő mondanivalója az, hogy gyereket nevelni csak örömből lehet. Nem görcsösen, nem versenyezve, nem mindenáron fejlesztve. A gyerek akkor érzi magát biztonságban, és akkor fejlődik a leginkább harmonikusan, ha a szülei mindenestül elfogadják annak, ami.
Triviálisan hangzik? Igen. Mégsem magától értetődő. Fiatal szülők tömegeinek okoznak gondot a védőnői státuszlapok, és izgulják magukat halálra azon, hogy gyermekük egyévesen még nem eszik önállóan, kétévesen pedig nem alkot rövid mondatokat. A bevallottnál sokkal több anya – ritkábban apa – figyeli árgus szemekkel a hasonló korú gyerekeket a játszótéren, és veti össze teljesítményüket a sajátjával: vajon hol tartanak a beszédfejlődésben? Van-e, aki már szobatiszta? És megijednek, ha azt hallják, hogy Sárika már tavaly ilyenkor is betalált a formabedobóba, Berci ennyi idősen bőven mondókázott, Zsolti pedig egy hónapos kora óta átalussza az éjszakát – ők pedig ott állnak frusztráltan és csalódottan, hogy az ő gyerekük semmi extrát nem tud felmutatni.
Ennek az őrült versenynek az egyik hozadéka a már csecsemőkortól divatos fejlesztés. Fejlesztő játékok, fejlesztő foglalkozások, és direkt tanítás egészen pici kortól. Pedig, mint Vekerdy rámutat, a gyerek egész gyerekkorában utánzással tanul. Így sajátítja el a nyelvtanilag helyes beszédet, a kulturált étkezés szabályait, és olvasó emberré is akkor válik, ha olvasó felnőtteket lát maga körül. Arra biztatja a szülőket, hogy kerüljék a folyamatos korrekciót. „Nem tányérat, hanem tányért!”, „Hogy fogod azt a villát?” „Naponta negyed óra olvasás kötelező!” – semmi értelmük az ehhez hasonló intelmeknek. Éljünk együtt derűsen a gyerekkel, beszélgessünk vele sokat, legyenek jó hangulatú közös étkezéseink, ne maradjon el az esti meseolvasás, és a gyerek magába szívja mindazt, amit át akarunk adni neki.
A gyerek ugyanis tudja, mit akar. Még ha válogatós, sem fog teli hűtő mellett éhen halni, és nem fog iskolás koráig pelenkába kakilni. Hagyni kell, hogy teljes értékű kisgyerek, kisiskolás, majd kamasz lehessen, nem siettetve, hanem úgy, hogy minden életszakaszt a saját teljességében éljen meg.
„A szülő legyen a gyerek cinkosa!” – javasolja itt is. Semmi gond nem lesz, ha Anya diktálja le a fogalmazást, ami fölött a gyerek még ott görnyed este kilenckor is, mert előtte egész délután kint biciklizett. Mind a szabad mozgás, mind az időben történő lefekvés sokkal fontosabb, mint a házi feladat. És ne csodálkozzunk, hogy amikor eljön a dolgozat ideje, a mi gyerekünk is ötöst fog írni, hiszen elleste tőlünk a folyamatot.
A bizalom különösen fontossá válik kamaszkorban. Vekerdy itt kifejti az álláspontját, miszerint nevelni csak tizenéves kor előtt lehet. Egy serdülőt különösebben korlátozni, regulázni már nem csak felesleges, hanem egyenesen ártalmas is. Nem egy olyan 12-13 éves lánnyal találkozott a praxisa során, akit szigorú szüleik ártatlan báránykának tartottak, miközben a kislányok már a többedik szexuális partnerüket fogyasztották. Ha nincs megalapozva az érzelmi biztonság, a szülő-gyerek közti őszinte kapcsolat, a korlátozások ebben az életkorban már semmit sem érnek.
Ugyanakkor megnyugtat – vagy inkább megijeszt? -, hogy kivétel nélkül minden kamasz követ el olyat, amitől a szülei rettegnek. Mindegyikük kipróbálja a cigarettát, a füvet, a partidrogokat. A mi dolgunk szülőként az, hogy ha megbotlott, akkor is mellette álljunk teljes mellszélességgel.
Tulajdonképpen az egész gyerek- és ifjúkorában ez a feladatunk. Kiállni mellette az egész világgal szemben. Ezzel adunk számára egy olyan biztos alapot, amelyre nyugodtan építkezhet később egész életében.
Nyitókép: Vekerdy Tamás emlékoldala
