„Gusztustalan vagy, és az egész generációd is!” – neked is szólt már be nyugdíjas egy járművön utazva?
Kinek kell felállnia, kit illetnek meg a helyek, ki nem tisztel kit? Hogyan reagáljunk, ha leüvöltik a fejünket a villamoson? 110 fiatal mesélt nekünk ezzel kapcsolatos élményeiről.
Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nekem is van nagymamám, továbbá még sok idős embert ismerek, akik feltétlen szimpátiámat élvezik. Sosem lennék tiszteletlen senkivel, aki nem teszi indokolttá a saját viselkedésével. A következő cikk és kutatás humorosan, de tanulságosan szeretne megközelíteni egy igenis létező társadalmi jelenséget, és elindítani egy folyamatot, hogy ennek véget vessünk.
„Nemcsak rusnya vagy, hanem ostoba is! (...) Látsz még mást, aki felrakja a lábát? (...) Az ilyen dögök, mint te nem érdemelnek rendes hangnemet. Rosszul vagyok az ilyenektől! (...) Igen, ocsmány vagy!”
Szakítja félbe a könyvem a jól szituált nyolcvanas hölgy. Először fel sem fogom, hogy hozzám beszél, mert csak maga elé szórja szitkait.
Most már csak azért sem veszem le a lábam - arról a részről, amihez emberi test még sosem ért - pont jól alátámasztja a könyvemet, de azt azért elmondom neki, hogy elég szégyenletes, ahogy viselkedik.
Gúnyosan mosolyog rám végig. Elégedetten pislog masszív kötőanyagtól terhes szempilláival, most aztán jól megsemmisített.
Ezt már olvasta? „A walesi bárd az, amivel a húst daraboljuk?” – ilyen volt irodalomórát tartani hatodikban
Rettenetesen érzem magam hazafelé, felhívom a legjobb barátom. Ő elmeséli, hogy vele is történt hasonló. Akkor egy idős hölgy elhordta mindennek, mert nem adja át a helyét egy apukának és kisgyerekének. Az apuka persze később is udvariasan visszautasította a felajánlott helyet. Mikor fáradt legjobb barátom a saját megállójához ért, és le akart szállni, már a peronról rángatta vissza a törékeny hölgy, hogy búcsúzóul még közölje vele, mennyire gusztustalan ő is meg az egész generációja.
Megfogalmazódott a fejemben, hogyha egy jelenség rövid időn belül, eltérő helyeken és szereplőkkel kétszer is megismétlődik, akkor van rá esély, hogy az esetek gyakorisága ennél sokkal nagyobb. Ezért egy – tudományos igény nélküli – kutatásba kezdtem, hogy felgöngyölítsem, vajon igazam van-e, és tényleg meglepő méreteket ölt az idősek tömegközlekedési eszközökön elkövetett, fiatalokat célzó ámokfutása. Az eredmény döbbenetes.
Két hét alatt 110 ember válaszát sikerült összegyűjtenem. Hirtelen mindenkinek volt egy sztorija, amit olyan rég tartogatott, hogy most muszáj volt megosztania.
A jelenség maga
A válaszoló fiatalok 90%-át vegzálta már időskorú személy tömegközlekedési eszközön. Legalább felüket nem csak egyszer. Az atrocitások legfőbb helyszíne a busz, itt történik az esetek több, mint fele. A villamos a második leggyakoribb csatatér. Ennek oka lehet, hogy a busz sokkal labilisabb közlekedési eszköz, sokkal kiszolgáltatottabb az útviszonyoknak, így ott létfontosságú lehet ülőhelyhez jutni, a túlélésért folytatott küzdelemben pedig az eszköztárak is bővülnek.
Aki nem élt még át hasonlót, valószínűleg felhördül – mi ez a hülyeség? Kit érdekel, miért kell foglalkozni ezzel, miért nem lehet csak a másik irányba fordulni, ráhagyni? A helyzet nem ilyen egyszerű. A válaszadók 30%-a kifejezetten szörnyen érezte magát egy ilyen harmadik típusú találkozás után, 26%-ukat valamennyire felkavarta, és csak 15% volt képes teljesen elengedni. És valljuk be, senkinek nem esne jól munkába igyekvés vagy egy fárasztó nap után haza döcögés közben, vagy úgy egyébként soha, ha minden előzmény nélkül, minősíthetetlen stílusban leüvöltik a fejét.
De nézzük a konkrét eseteket!
„Az az én helyem!”
A nyugdíjas – feng shui értelmében találhatók a tömegközlekedési eszközön olyan pontok, melyek megfelelőbbek az ülésre, mint mások. Több válaszadóval megesett már, hogy a busz tucatnyi szabad helye közül a bizonyos leülni vágyónak pont az kellett volna, amin épp az áldozat ült.
Általában az sem okoz gondot, ha az ülő lába feltűnően be van gipszelve, fáslizva, de még a várandós nők is megkapják a kellemetlen konkurenciának járó megvető pillantásokat. Gyakori érv az „ez az én helyem!” és az „én mindig itt ülök!”. Ha a kiszemelt ilyenkor nem adja fel rögtön a helyét, és az elveit, akár félórás mantrát is vonhat a fejére. Előszeretettel hangoztatott sérelmek a „ribanc”, a „kurva” és a „buzi” is, a címzett társadalmi nemétől függően. A repertoár az utóbbi idők közéleti hatásaira bővült.
A „migráns”, a „zsidó” és a „libsi” is felkerült a gyakran ismételt szidalmak listájára. Az idősek és fiatalok harca tehát egyértelműen áthelyeződött a politikai térbe.
Az igazán elszántak nem riadnak vissza a fizikai kontaktustól sem. „Rám dobta a mellettem lévő ülésről a táskámat, majd levágta magát mellém. Ezután egész úton panaszkodott, hogy hogy képzelem én ezt, ő egész életében focizott, és tönkrement a térde...” Idézi fel az egyik fiatal interjúalanyom.
Szakadt nadrág – effektus
Ezzel a névvel foglaltam össze az összes olyan támadást, amely az áldozat öltözködésére irányul.
„Mióta színes a hajam, elég sok rosszalló pillantást kapok el, aztán hallom, hogy az idősödő hölgyek azt beszélik meg, milyen ördögi erő miatt festi valaki ilyen ocsmány színűre a haját (kék-lila hajam van amúgy). Aztán az egyik felvállalja a megmondó ember szerepét.”
Az extrém külső gyakran vonja magára az idősek figyelmét. Az acélbetétes bakancstól például rögtön „semmire kellő drogos” leszel, a rózsaszín hajtól prostituált. De nem muszáj ahhoz punknak, vagy gótnak lenni, hogy valaki megkapja.
„Csak ültem a buszon, és az volt a bűnöm, hogy rajtam volt a szivárványos karkötőm, ami miatt elkezdett velem kiabálni egy idős férfi, hogy nekem Jézus kell, és hogy mennyire undoritó vagyok.” Utalva ezzel a szivárvány LMBTQ-val kapcsolatos konotációira. De már ennél kevesebb is elég. Citromsárga tornacipő és mélyen szakadt farmer párosa is tett már fiatalokat „suhanc buzivá”.
A legnagyobb sértés viszont egy Mi Hazánk mozgalmas pólót viselő fiút érte. Ő ugyanis tényleg nem volt hajlandó átadni a helyét egy nyugdíjaskorú férfinak, az pedig ezért „lelibsizte” a srácot.
A legjobban persze a következő villamoson elcsípett idézet foglalja össze a helyzetet:
Hogy fognak ezek gyereket nevelni, ha ruházkodni sem tudnak rendesen?”
A fiatal mint zavaró tényező
Legyen bár útakadály, vagy csak viselkedésével vizuálisan zavaró elem, egy fiatal nagyon gyakran található rossz helyen a tömegközlekedési eszközön. Ez általában azonnali büntetőakciót eredményez. Ennek többféle formája is lehet. Az egyik, legnépszerűbb az idősek kerekes bevásárlást segítő eszközének, köznevén a „banyatanknak” lábon való áthúzása, de gyakori a bottal való ütlegelés is. Már ha valakinek rendelkezésére áll egy ilyen fegyvernek minősülő – egyébként rehabilitációt szolgáló tárgy.
Segédeszköz híján a megtorlásra marad a puszta verbalitás. „Nyári szünet volt, a barátaimmal mentünk strandra. Be akartam ülni a belső ülésre, véletlenül hozzáértem egy nénihez. Elkezdett üvölteni, mit képzelek magamról, hogy én itt fogdosom az idős hölgyeket nyilvánosan. Azt kiabálta, hogy pedofil.”
Az egyik válaszadó egyszer egy hölgy segítségére sietett, akit egy úr vegzált épp, mert az épp „rossz helyen” állt. Az eredmény ugyanaz lett, mintha levágnánk a Hüdra fejét. A semmiből előtűnt egy újabb idős férfi, aki a védelmezőt kezdte támadni, és felszólította, hogy adja át a helyét a történetben szereplő első idős férfinek – aki nem kérte a helyet, és egyébként is volt ott még vagy négy-öt szabad.
„A legrosszabb az ilyenkor, hogy mindig kibeszélnek, és mivel neked is vannak nagyszüleid, próbálsz arra gondolni hogy te sem örülnél, ha valaki paraszt lenne velük, ezért csendben maradsz. Végighallgattam ahogy lekurváz, pocskondiáz, elmondja milyen udvariatlan vagyok, és a buszon mindenkitől elismerő pillantásokat zsebelt be. Leszálltam és sírva mentem az egyetemre.”
Miért történhet mindez?
Tiszteld az időseket, fiam! - halljuk mióta megszülettünk. És az idősek is sokszor követelik maguknak ezt a bizonyos tiszteletet. És milyen igazuk van! Jár nekik. És kinek jár még a tisztelet? Minden egyes embernek. Mindenkitől. Még az idősektől is.
Sokszor hallani, olvasni (hála a közösségi médiának) idősektől azt, hogy a fiatal generáció problémája a tétlenség.
„Miattunk, elkényeztetett fiatalok miatt tart ott az ország, ahol. Mindenféle kütyüt nyomkodunk, játszunk útközben, ahelyett, hogy kommunikálnánk, tanulnánk, fejlődnénk. Míg a nyugatot hízlaljuk azzal, hogy agymosó eszközöket veszünk, a haza elsorvad.” – ahogy egyszer az egyik válaszoló fejéhez vágták. Bezzeg az ő idejükben még rengeteget dolgoztak, nem volt lehetőség hülyeségekre!
De nézzük csak közelebbről! Az ő idejükben még az időseknek is folyamatosan dolgozniuk kellett, ameddig csak bírták, ugyanis nem volt nyugdíjas kedvezmény, meg combino, de még Facebook sem. Szóval valószínűleg a bezzeg-időkben a nyugdíjasoknak sem volt idejük céltalanul ingyenutazni, frusztrációjukat mások unokáinak nevelésével levezetni nyilvános terekben.
Mit tehetünk?
A legfőbb célom ezzel a kutatással nem az volt, hogy egy egész korosztályt céltáblává tegyek. Épp ellenkezőleg. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, mennyire rémes érzés, ha az embert indokolatlan műsorral megalázzák, és senki nem segít. Feladatunk egy-egy ilyen eset szemtanújaként, hogy kiálljunk az áldozat mellett, hogy érezze, nincs egyedül. Figyeljünk jobban egymásra!
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
