Gramnézia: Miért emlékeznek a nagyszülők másként a babás korszak nehézségeire?
Vélhetőleg boldog, de kimerült kisgyermekes anyuka vagy, aki a nagyszülőktől egyfolytában megkapod, hogy te és a férjed tökéletes babák voltatok. Újra és újra végighallgathatod, hogy egyből átaludtátok az éjszakát, nem sírtatok, és mindent megettetek, amit elétek raktak...
A nagyszülők megszépült visszaemlékezésének a neve: gramnézia.
„A szüleim mindig azt mesélték nekem, hogy én a kezdetektől fogva átaludtam az éjszakát, ráadásul a saját kiságyamban” – meséli egy kedves barátnőm, miközben kimerülten ringatja karjában a kisbabáját, és nem érti, hogy neki miért nincs ekkora mázlija.
Egy pillanatra elgondolkodtat, amit mond, ugyanis nem egy, nem kettő anyuka és nagymama ismerősömtől hallok hasonlóan kontrasztos sztorikat. A nagymamánál minden "simán" ment, a baba átaludta az éjszakát, egy pillanat alatt szobatiszta lett, a hangját sem lehetett hallani a mintababának; míg a fiatal anyuka kimerült, kialvatlan, aggódik...
Akkor kezdünk gyanút fogni, amikor a nagymamák állítják: "Te sosem hisztiztél". Mert ez egyszerűen nem lehet igaz, ugyanis lehetünk bármilyen tökéletes szülők, a dackorszakon, mint fejlődési állomáson, egyszer minden baba átesik.
Amíg mi magunk is gyerekek, fiatalok voltunk, fel sem merült bennünk, hogy a családi anekdotákat, rólunk dédelgetett szép emlékeket megkérdőjelezzük, de amint saját gyermekünk születik, hirtelen kételkedni kezdünk ezeknek a visszaemlékezéseknek a valóságtartalmában.
Gramnézia – az emlékezet megszépül
Ezt a különleges emlékezetkiesést egy találó kifejezés sűríti egybe. A gramnézia szóösszetétel a nagyszülő (grandparents) és az amnézia szavak összekapcsolódásából született. És a lényege:
a nagyszülő egyszerűen másként emlékszik vissza a kisbabás időszakra, a szülővé válás folyamatára, a kezdetekre, mint ahogyan az megtörtént.
A külföldi médiában elsők között Allie McQuaid amerikai pszichoterapeuta foglalkozott ezzel a furcsa "emlékezetkieséssel". Allie nem csak saját kliensei elbeszéléseire kapta fel a fejét, hanem egy kicsit utánakutatott a témának a Reditten. „Nagyon sok történetet hallok a babás, kisgyerekes pácienseimtől, arról hogy a saját szüleiktől folyton azt hallják: „Te babának nagyon jó voltál, sosem hisztiztél” vagy „Mire 1 éves lettél, már bilire szoktattalak.”.
A szakember szerint az ehhez hasonló megjegyzésekkel egy kisgyerekes anyuka nem sokra megy, sőt, inkább csak arra alkalmas, hogy a feszültséget szítson a szülők és nagyszülők között. Mert hiába hallunk bezzegtörténeteket, azon a babán, aki éppen akkor sír, nyűgös, vagy fáj éppen valamije, vajmi keveset segít.
„A fiatal szülőknek van elég gondjuk, nincs szükségük olyan megjegyzésekre is, amelyek miatt úgy érzik, hogy szülőként kudarcot vallottak” – magyarázza a terapeuta.
Változnak az idők
Emellett azt tanácsolja a fiataloknak, hogy mutassanak megértést a nagyszülők generációja iránt. Teljesen érthető, hogy az emlékek idővel elhalványulnak, különösen, ha azok nehéz vagy esetleg traumatikus emlékekhez kötődnek.
„Euforikus emlékezetnek” nevezik a pszichológiában azt, amikor a múltra utólag sokkal pozitívabban emlékezünk vissza, mint amilyen az valójában volt.
És azt se felejtsük el, hogy az elmúlt évtizedekben drasztikusan megváltozott a gyermeknevelés. A nyolcvanas években még szó sem volt igény szerinti babagondozásról vagy pozitív fegyelmezési eszköztárról, azaz nem csak a mai szülők értik meg nehezen a nagyszülők gyermeknevelési módszereit, elveit, de ez fordítva is igaz.
