Belső kíváncsiság
„Felfedező leszek! „ - avagy hiszek a csillogó szemű gyerekekben
Tanulni és tanítani is csakúgy lehet, ha közben érdekes, humoros dolgokat csinálunk. Felfedezni a világot, úgy, hogy együtt keressük meg a kérdésekre a választ. Elfogadni, hogy nem csak egy válasz létezik, ahogy nem csak egy megközelítés. A legnagyobb találmányok bakikból, hibákból jöttek létre, de ez mind nem valósulhatna meg, ha nem lennénk kíváncsiak. – fogalmaz Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, a Da Vinci TV csatorna magyarországi nagykövete, aki számos tudományos-felfedező programot tartott már gyerekeknek és tanároknak egyaránt. Hogyan őrizhetjük meg gyermeki kíváncsiságunkat? Miként taníthatjuk úgy a gyermekeket, hogy a felnőttség – tanárság, szülőség – presztizsét ne veszítsük el? Lehet komolyan viccelni? Interjú Tibenszky Moni Lisával az élmény alapú oktatásról, a csapatmunkáról, a mai gyerekekről és a felelős szülőségről.
Legyen élmény a tanulás!
A gyerekek a legnagyobb tanítók, olyan tükröt tartanak elénk, amely élesebb, mint a valós kép. Átveszik az összes rezonanciánkat, ha jó rezgéseink vannak, akkor azt, ha feszültek és idegesek vagyunk, akkor azt. Ezért szerintem a tanítás és tanulás legelső feltétele a pszichológiai avagy érzelmi biztonság, harmónia megteremtése, ahol oldottan, feszültségek nélkül tudunk egymásra figyelni, ahol a tanító és a diákok egyenrangú partnerek, ahol nem fél a gyermek kérdezni, mert tudja, hogy nem nevetik ki, ha valamit nem tud. Fontos, hogy a tanár is bevallja, ha Ő nincs tisztába valamivel és ne legyen rest utána nézni, adott esetben előkapni az okostelefonját és a gyerekekkel együtt rákeresni az interneten. Erre kiváló a Da Vinci Kids applikáció, amely olyan igen sok, jópofa ismeretterjesztő filmet foglal magába, játékokat, ahol a gyerekek szinte azonnal visszajelzést kapnak a helyes vagy helytelen válaszaikra.
Fontos az azonnali visszajelzés
A mai kor gyermekei – homo informaticusok - sokkal gyorsabb világba születtek, készségszinten használják az okos eszközöket, a mi felelősségünk abban van, hogy megtanítsuk Őket arra, hogy mire használják és miként. Közösen állítsunk fel határokat, korlátokat. Ebben a mondatban minden szó fontos. Közösen – azaz akár a családi , akár az iskolai közösségeket vesszük alapul, minden esetben akkor érzi sajátjának a szabályokat egy gyermek, ha Ő is részt vehetett a megalkotásában – természetesen életkori sajátosságok figyelembe vételével. Ez a közösséget is erősíti és Őt is.
A korlátokra és határokra pedig minden gyermeknek szüksége van, ennek mentén tájékozódnak, olyasmi ez számukra, mint nekünk, felnőtteknek a kocsivezetésnél a KRESZ. Viszonyítás, ami megtanítja Őket, hogy időben is tudják korlátozni magukat és arra is, hogy az internetnek előnyei és hátrányai is vannak. De nagyon sok előnye is és ezt csak akkor tapasztaljuk meg felnőttként, ha velük együtt hajlandóak vagyunk felfedezni ezt. Eljött az a kor, amikor bizonyos területeken mi tanulunk a diákoktól és ez nem szégyen sőt!
Az életben mindenki tanár és tanuló egyszerre
Az élet furcsa fintora, hogy engem nem engedtek anno pedagógusi pályára, miként megbuktam a tanítóképző felvételi alkalmasságin. Minden pontszámom tökéletes lett volna. Az ok az volt, hogy nem tudtam jól énekelni és visszaénekelni a dallamokat a vizsgán. …Hát ezért nem lettem tanítónéni, de nem is bánom, mert azóta csak olyan eseményeken, élményórákon tanítom a gyermekeket, ahol Ők is és én is önazonosak tudunk lenni. Számtalan oktatási konferencián volt módom beszélni a szülői bevonódásról, asszertív kommunikációról , felelős szülői attitűdről és pedagógiai jó gyakorlatokról.
Hiszem, hogy tulajdonképpen mindannyian tanulók és tanárok vagyunk egyszerre, mert hatással vagyunk egymásra. Egy kedves zöldséges néni is hozzátud tenni vagy épp elvenni a napunkhoz. Ismertem olyan iskolai portást, aki szinte nevelője, mentora volt az iskolába járó állami gondozott gyermeknek, mert beszélgetett vele, figyelt rá, ha kellett korrepetálta, de ha nem volt cipője, azt is vett neki. Ezekre a gesztusokra, emberekre fog emlékezni a gyermek felnőtt korában, az élettörténetek, példák adják meg számára azt a rezilienciát – érzelmi rugalmasságot – amivel alkalmazkodni tud majd élethelyzetekhez. Megkockáztatom, hogy ez a képesség többet ér minden megtanulható évszámnál és matematikai képletnél.
Élmény alapú oktatás
Valójában mindenkinek van egy gyermeki énje, az már más kérdés, hogy mennyire tudja előhívni magából. Pedig a játékhoz ismét gyermeknek kell lennünk, kizárni a szürke hétköznapok nehézségeit és a jelenben lenni. A nevelés jelenlét, a tanulás pedig játék és humor.
A Felelős Szülők Iskolája csapatával évek óta rendezünk előadásokat, közösség építő programokat, érzékenyítő programokat felnőtteknek és gyerekeknek is egyaránt.
Rendhagyó módon vagyunk jelen, ami azért van, hogy nagyobb „nyom”, élmény maradjon utánunk. Az érzelmi lenyomatok nincsen szimplán kognitív tudásátadásnál, sem a gyermekeknél, sem a szülőknél, sem a pedagógusoknál. A jobb és bal agyfélteke együttműködésére van szükség és ehhez kell a játék és a nevetés.
Az érzékenyítő programjainkon kerekesszékes, hallás, látássérült tapasztalati szakértőkkel megyünk és mutatjuk meg egy gyerek vagy felnőtt közösségnek a másság fogalmát, amit taktilis módon élnek át. Egy ilyen program után megváltozik a sorrend, az életünk problémáinak súlya, a gyerekek számára sem az válik a legfontosabbá, hogy kinek milyen telefonja van, vagy milyen kocsival érkezett az iskolába. Hálát tudnak adni az egészségükért, elindul egy szép folyamat, ami a látszólag élő közömbösséget töri le, meg. Mert a mai gyerekek csak látszólag érzéketlenek, motiválatlanok. Valójában nekik van a legnagyobb szükségük a játékra, az élményekre, az érintésekre, a biztatásra, mert egy olyan világban kell megvalósítaniuk magukat, amely elvárásait még a felnőttek sem értik.
Egy biztos, a jövő iskolájában, amire szükség lesz az a találékonyság, kreativitás, együttműködés, csapatmunka. Mi erre képezzük Őket.
A tudományos- felfedezős élményprogramokon kívülről úgy tűnik, hogy felforgatunk mindent, mert széttoljuk a padokat, beöltözünk védőszemüvegbe vagy épp köpenyt veszünk a kémiai kísérlet előtt. Van úgy, hogy tévedünk, nem helyesen válaszolunk egy-egy kérdésre, de akkor megnézzük , hogy mitől nem működött. Nagy öröm, hogy több mint 2 éve a Da Vinci Tv csatorna magyarországi nagykövete lehetek, mert ez, a Habsburg Ferdinánd nevéhez kötődő csatorna ismeretterjesztő filmek népszerűsítésen felül számos szuper innovatív edukációs programhoz kapcsolódik, amit így elvihetek a gyerekekhez. Készítünk láva lámpát, elefántfogkrémet, elektromos áramot termelünk krumpli vagy citrom és réz segítségével, de akár fantasztikus tudományos kiállításokra járunk. A kis „felfedezőimtől” számtalanszor kapok üzenetet, hogy mit csináltak, mivel kísérleteztek, ehhez pedig jó kis témafelütést ad a Da vinci Kids Csináld magad! sorozata, ami az applikáción is elérhető.
Nem véletlenül olyan népszerűek a Da Vinci pizsamapartyk, ahol a gyerekek egy-egy rendhagyó helyszínen – múzeumban, várban – töltenek egy-egy éjszakát és rejtvényfejtéssel, elektromossággal vagy épp állatgondozással foglalkoznak. Az idei év különleges apropója a Da Vinci halálának 500. évfordulója, mely kapcsán sok érdekességgel készülünk.
Pár napja jöttünk haza a csapatommal a Villapark Várgesztes családi programjairól, ahol a húsvéti tavaszi szünetben kísérletekkel, Da Vinci Kids filmekkel, tematikus felfedezős élményprogramokkal és a Kölyökpark Játszó- és Fejlesztőközpont nagymozgásos játékaival szórakoztattuk a családokat. Nagy öröm, hogy ezekre az animációs programokra a család együtt érkezik és boldogan vesznek részt az apukák, anyukák is a felfedezésben, így még nagyobb élményt adva saját gyerkőceiknek. Az együtt, játszva tanulás, időtöltés a legnagyobb ajándék, amit a gyermekünknek adhatunk.
Életmódja – rejtőzködő, kíváncsi
Hiszem, hogy az életre nevelés egyik legfontosabb eleme, hogy fogadjuk el a gyerekeket olyannak, amilyenek, hagyjuk Őket kiforrni, aki kíváncsi kutasson, aki sportolni szeret, az versenyezzen, aki pedig elmélyülten tud rajzolni és abban kifejezni magát, akkor abban alkosson. Ne megváltoztatni akarjuk Őket, hanem kísérjük figyelemmel és szeretettel a fejlődésüket. Ösztönözni , motiválni lehet Őket, de ne kényszerítsük Őket semmire. Öröm látni, ahogy megnyílnak, ha kapnak teret és időt, akár az iskolában, akár otthon. Sokszor vetítünk Da Vinci Kids filmeket nekik, legutóbb az Elmemunkák sorozatból, ami a szem és az agy információnak feldolgozásával foglalkozott. Tanultunk optikai csalódásról, képekről, amik valójában nem is úgy néznek ki , mint ahogy látjuk Őket és ennek kapcsán elkezdtünk beszélgetni a másságról, a külső jegyekről, ami mindannyiunkban különböző és ettől szép. Jó érzés volt látni, ahogy kibékültek önmagukkal, a saját testképükkel, mesélni kezdetek …..A mai gyerekeknek minden eddiginél nagyobb szüksége van valós, közösségi térre, kapcsolódásra, mert ezt az online tér soha nem fogja pótolni.
Kedvenc mottóm:” "Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogyan tanítjuk,
akkor úgy kell tanítanunk, ahogyan ő tanulni tud."
Ignacio Nacho Estrada
Több mint 9 éve személyes misszióból alapítottam meg a Felelős Szülők Iskoláját, ami keretén belül nagyon sok szakértővel – pszichológus, pedagógus, mentálhigiénés, orvos – dolgozunk együtt, annak érdekében, hogy a gyermekeinknek egy boldogabb, önazonosabb gyermekkort biztosítsunk, amiben - nem mellesleg – mi szülők is jól érezzük magunkat. Foglalkozunk érzelmi neveléssel, érzékenyítéssel, családi szerepekkel, iskolaválasztással, fejlesztéssel, családbarát munkahely teremtéssel.
Edukációs projekt irodánkban több tucat neves szakértővel dolgozunk – Balatoni József, alias Jocó bácsi, Kádár Annamária , pszichológus, Polus Enikő, mentálhigiénés szakember, Tihanyi Rita, gyermekagykontroll oktató, Tari Annamária, klinikai szakpszichológus, stb - akik vállalnak előadásokat, tréningeket az országban.
Öröm látni azt, hogy ez a közösség mekkora lett, hogy egy-egy élmény alapú oktatási nap után, hány pedagógus gondolja másként az addig kőbevésett és már kiégett szemléletét, miszerint 45 perc frontális oktatás az egyetlen helyes út, ahol a tanár kérdez, nem a gyerek. Ennek épp fordítva kell lennie, hisz elvileg a tanár tudja, de a gyerek még csak most keresi a saját kérdéseire a választ, fedezi fel az életet.
A napokban indul útjára a Mozaik múzeumtúra iskolai road show harmadik évada, ami keretében iskolákba viszünk el egy tematikus múzeumi napot. Célunk, hogy megmutassuk nekik izgalmas feladatok, programok keretében, hogy milyen érdekes így tanulni, kézbe fogni,megmérni egy mamutlábszárat, VR szemüveg repülni a Balaton felett, csapatmunkával előadni Mátyás király mondáit vagy épp filmet készíteni Benedek Elek: A só című meséje alapján. Közel 30 múzeummal dolgozunk együtt, akik interaktív programokat hoznak el az iskolákba, vidám, aktív múzeumpedagógusok, színészek, tanárok. A program az Örökség Kultúrpolitikai Intézet jóvoltából pályázati forrásból valósulhat meg.
A legérdekesebb tapasztalás, hogy az iskola „legrosszabbnak „ kikiáltott gyereke viselkedik ilyenkor a legjobban, aktív, csapatot szervez, mert végre teret kap arra, hogy Ő is kérdezzen, megmutassa magát. A tanárok számára is jó gyakorlatként jelenik meg ez , hisz a kevéssé hatékony, tekintélyelvű frontális oktatás összes elemét felváltjuk a kooperatív technikákkal, élmény pedagógiai módszerekkel.
A feladatunk, hogy kísérjük gyermekeinket azon az úton, melyen haladnak, ahogy a japán mondás mondja:
„A japánok úgy tartják, a gyermek a folyó és a két szülője mellette a part.
Ők adnak keretet az életének, ők vigyázzák túl ne csorduljon.
Nem mondják meg, hogy folyjon, nem szólnak bele, milyen sebességgel, nincs kötelező folyásirány, de vannak határok, támaszok, kapaszkodók.
És ott vannak ők egymásnak: a víz és a part
Kiegészítik egymást és támogatják.
Attól teljesek, hogy együtt vannak
Aztán majd egyszer eléri a víz a végtelen tengert, beleömlik és szabadon úszhat.”
