Felelős Szülők Iskolája: húsz szakértő, önkéntes és több ezer család közössége + JÁTÉK!
Amerre járok, képviselem az élmény alapú oktatást, mert hiszem, hogy az a jó, ha a gyerek kérdez és nem a tanár – mondja Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája (FSZI) alapítója. Számomra ez misszió, közösségi élmény, elhívás, motiváció, értékképző, szenvedély, szabadság és életigenlés egyszerre – teszi hozzá Vargacz Alexandra, az FSZI társvezetője. Páros interjúnk.
Lisa, mi volt a célod a Felelős Szülők Iskolája (FSZI) nyolc évvel ezelőtti alapításával? Elérted?
Tibenszky Moni Lisa (Lisa): Épp annyi éves a kezdeményezés, mint a fiam, hisz valójában az ő születése és az ott kialakult nehéz élethelyzet hozta meg ezt a fajta veszteség feldolgozást. A Honvédkórházban szültem, ahol egy vércsoport összeférhetetlenség miatt a fiam bekerült a koraszülöttosztályra, ahol ápolták, gyógyították. Két hét rettegés, de sikerült. Ekkor kereteződött át az életem. Megtanultam sorrendet tenni, tanultam alázatot, harcolni egy kisgyermek életéért, elfogadni szakmai és emberi segítséget az orvosoktól, ápolóktól, sortárs édesanyáktól. A kezdeti ijedtség és a bent töltött idő rádöbbentett arra, hogy a szülővé válás folyamata kicsit sem egyszerű, de tanulható folyamat. Az odafordulás, a sorsközösség vállalása volt a legfontosabb, ami a mamákat összekapcsolta a „korán”. A kezdeti traumán túljutva elkezdtem cikkeket írni, saját és más szülői kérdések alapján felkeresni szakértőket. Az első előadásunkra Ranschburg tanár úr is eljött. Akkor már menthetetlenül felkerült a pont az i-re, hiszen közösség, baráti „szövetség” alakult, ami azóta kiteljesedett: a gyermeknevelés főbb kérdéseire örömmel keressük együtt a válaszokat immár közel húsz szakértővel, önkéntessel és több ezer családdal.
Szandi, te mikor csatlakoztál? És miért? Hiszen te még nem vagy szülő…
Vargacz Alexandra (Szandi): Lisával majdnem a FSZI alapítása óta ismerjük egymást, így szinte a kezdetektől tudtam segíteni a rendezvényeken és egy-egy projektet körülölelő különböző feladatokban. Persze, akkor, közel nyolc évvel ezelőtt, én még zöldfülű nappali tagozatos egyetemista voltam (nevet), de már akkor éreztem, hogy ezzel még feladatom lesz, amihez első perctől megkaptam a bizalmat. Ahogy telt az idő és egyre többet dolgoztunk együtt, kialakult közöttünk egy olyan szakmai és emberi kémia, valamint egy olyan mély barátság, ami egyértelművé tette, hogy ez bizony hosszú távra szól. Úgy hozta az élet, hogy 2015 decemberében vezetőként is csatlakoztam, azóta ketten visszük Lisával a FSZI közösségét. Minden kérdésben konzultálunk a végső döntés előtt, ami pedig a feladatok leosztását illeti, a vezérelv az, hogy Lisáé a stratégia és a kommunikáció, enyém pedig az operatív és az online marketing, de az is előfordul mindkettőnk részéről, hogy egy-egy szívünkhöz közelálló projektet, rendezvényt teljes egészében magunkra vállalunk. Nekem saját gyerkőcöm ugyan még nincs, azonban igazi nagycsaládban nőttem fel, három fiatalabb testvérrel, akiktől és a szüleimtől rengeteg értéket kaptam, amiket igyekszem is továbbadni. Középiskolás korom óta pedig több száz gyerekrendezvényen voltam animátor, innen az elhívás. Ha pedig az ember gyerekekkel foglakozhat, a mozgás, az érzékenyítés, a játékos fejlesztés által nevelhet, akkor az könnyen a missziójává válik, amelynek a megvalósításán egész életében dolgozni szeretne. Számomra a FSZI: misszió, közösségi élmény, elhívás, motiváció, értékképző, szenvedély, szabadság és életigenlés egyszerre.
Ahogy mondani szoktátok, az FSZI egy ernyőszervezet, amely égisze alatt számos neves szakemberrel együtt dolgozva, rengeteg különböző típusú edukációs programot szerveztek. Mi alapján választjátok ki, hogy mivel foglalkoztok? Mi a közös ezekben a témákban/eseményekben?
Lisa: Valóban sokszor vagyunk sok helyen, de ez azért az utóbbi napokban valóban extra menet volt. (nevet) Csak az elmúlt hetekből mazsolázva: KidsOasis családbarát szállások konferencia, koraszülöttek világnapja, KIDexpo, interaktív színház középiskolásoknak, gyermekjogok világnapi konferencia – ezeken hol (társ)szervezőként, hol együttműködő illetve beszélgető partnerként voltunk jelen. Minden esemény, amit szervezünk vagy médiatámogatunk, a gyerekről, boldog gyermekkor megvalósításáról és az ahhoz vezető útról szól. Ehhez hozzátartozik az, hogy egy szülő, tanár, diák tudja, hogy milyen jogai vannak, hogy őszinte, odaforduló asszertív kommunikációval iskolai, családi konfliktusok feloldhatóak, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése talán fontosabb lenne ma, mint az évszámok oktatása a google korában…stb.
Az oktatásra még visszatérünk, de először hadd kérdezzem meg: mely programjaitokat tartjátok a legfontosabbak? Melyek állnak legközelebb a szívetekhez, melyekre vagytok a legbüszkébbek?
Szandi: Huh, nehéz választani, én mindegyiket szeretem, és igazán szerencsésnek tartom magunkat, hogy olyasmivel foglalkozhatunk nap, mint nap, amiben kiteljesedünk, mindemellett értéket is képvisel. Ha viszont muszáj egyet kiemelni, akkor nem tudok kibújni a bőrömből: az első diplomám a Testnevelési Egyetemen szereztem, így a lelkemben minden különleges helyre kerül, ami a sporttal kapcsolatos. Ezért a szívemhez legközelebb a Tóparti Futóparti Családi- és Gyerekfutás áll, amelyet három éve folyamatosan megszervezünk minden áprilisban a Velencei-tó partján a Decathlon támogatásával, ahol az egész család átélheti a közös sportolás élményét. A több hónapnyi szervezés legnagyobb eredménye pedig hatszáz mosolygós és csillogó szempár, éremmel a nyakban és a lelkükben egy olyan sportélménnyel, ami az élet egyéb területein is segít nekik építkezni, a különböző akadályokat könnyebben venni.
Lisa: Én legalább hármat említek meg. A Rögtönzött Szülői Értekezlet és a Mozaik Múzeumtúra számomra kiemelt jelentőségű, ahogy a Da Vinci Learning TV csatornával való együttműködésünk is. Mindegyikre nagyon büszke vagyok és mindegyikről egyenként rengeteget tudnék mesélni…
Akkor menjünk ezeken végig. A Da Vinci Learning csatornával már egy jó ideje együttműködtök, nemrég a program magyarországi nagykövete lettél. Miért vállaltad el, mivel jár ez a szerep?
Lisa: Nagy megtiszteltetés, hogy a Da Vinci Learning TV csatorna nagykövete lehetek Magyarországon. Mindig is szerettem a felfedezéseket, kísérleteket legyen egy jópofa kisvideó elkészítése vagy akár elefántfogkrém készítése az otthoni konyhában. A játékos, ha úgy tetszik, kicsit bolondos közös kísérletezés nálunk nagy hagyomány a családban, hát még most. Mióta felkért a tv csatorna erre a feladatra a fiaim önkéntes segítőim lettek, „hivatalosan” nézhetik a jobbnál jobb játékos, tudományos sorozatokat a Da Vinci Learningen és legutóbb a Kidexpon boldogan segítettek nekem a színpadi vulkán kitörés előidézésében, nagy sikerrel. Jó látni, hogy egy-egy kisfilm, mit indít el bennük, hogy azóta örömmel visznek be kísérleteket a suliba, és bemutatják, saját ötlet alapján. Persze ehhez kell olyan tanár, aki örömmel fogadja ezt… Amerre járok, képviselem az élmény alapú oktatást, mert hiszem, hogy az a jó, ha a gyerek kérdez és nem a tanár. Most épp egy iskolai programra készülünk, élményórát tartani Da Vinci Learning kisfilmekkel és kísérletekkel. Imádom látni azokat a csillogó tekinteteket, amit rám vetnek a srácok, amikor beindul az agyuk, amikor ők önthetik össze a komponenseket, és amikor sikerül valami, mert az ő sikerük. Hamarosan megérkezik az új applikáció is a Da Vinci Learningtől, amely bárhol, bármikor elérhetővé teszi a gyerekek, szülők, tanárok számára, hogy izgalmas kisfilmekkel szórakoztassák magukat akár táblagépeken, akár okostelefonon. A diákokat meg kell arra is tanítani, hogy miként tudnak tanulni is ezeken a multimédiás eszközökön, mert ez az ő nyelvük.
Már második éve viszitek a Mozaik Múzeumtúrát az iskolákba, amellyel vidékre, sőt határon túlra is eljutottatok. Mi ezzel a célotok? Milyenek a visszajelzések a meglátogatott iskolák részéről?
A cikk további folytatása: https://csaladhalo.hu
