„Ez túl lányos” – a gender, a motiváció és a szexizmus összefüggése, I. rész

A kategorizáció, a társadalom által létrehozott mesterséges kategóriák alapvetőek és elengedhetetlenek a világ megismerése szempontjából. Így a kategorizáció nem pozitív vagy negatív viselkedés, hanem természetes emberi és társas folyamat. A felénk érkező ingertömeget kategorizálnunk, csoportosítanunk kell ahhoz, hogy minél nagyobb mennyiségű információt tudjunk befogadni, ezáltal maximalizáljuk a gondolkodásbeli hatékonyságunkat. A folyamat tehát adaptív jellegű is lehet. Gondoljunk itt elsősorban a gyermekekre, akiknek először meg kell tanulniuk a „gyümölcs” kategóriáját, hogy később a szőlőt el tudják helyezni ebben a kategóriában és a világban. A kategorizáció azonban később befolyásolja az információfeldolgozást, és így az előítéletalkotásnak és a sztereotipizálásnak a legfőbb forrása.

A kategorizáció eredményeképpen ugyanis az a hibás elmélet jön létre, hogy egy kategórián belül mindenki egyforma.

A létrehozott sztereotípiák kulturálisan elfogadottá válnak, annak ellenére, hogy hamisak és félrevezetőek lehetnek. Ez a folyamat maladaptív jellege. Az így létrehozott mesterséges kategóriák döntik el, hogy mennyiben változtathatóak, és mennyire elfogadottak az adott társadalmon belül az előítéletek és a sztereotípiák. Emellett a nemi szerepek normái felett is döntést hoznak. A sztereotípiák mint a nemi szerepekkel kapcsolatos tipikus elvárások is, hatást gyakorolnak a viselkedésünkre és a gondolkodásunkra.

Biológiai és társadalmi megközelítés

A pszichológiában jártasabb olvasó számára talán ismerős a nature vs. nurture kérdés. A nemi társas identitás szempontjából is beszélhetünk biológiai és társadalmi nemekről, pozíciókról. A biológiai megközelítés a biológiai meghatározottságot, a biológiai determináltságot (nature) hangsúlyozza. Eszerint a nők legfontosabb kiváltsága a reprodukciós funkció, az utódok világra segítése. Ez a megközelítés mára már érvényét vesztette. A társadalmi megközelítés a szociális környezetre (nurture) helyezi a hangsúlyt, amely szerint a közösségben elfoglalt helyünk és pozíciónk a társadalom által létrehozott produktum, és emiatt változékony. A társadalom által előírt értékek, törvények, normák, szabályok írják elő a két nem lehetőségeit, így és ezért beszélhetünk maszkulin és feminin jegyekről. A különbségek befolyásolója lehet a szocializáció milyensége. A nemek viselkedésére tehát az eltérő szocializáció is hatással van (például: tudatos, tudattalan elvárások, motivációk, ezekből fakadó szorongás és az ezáltal létrejött sztereotip viselkedés). Az ezzel ellentmondó attitűd a társadalmon, a közösségen belül kockázatos. A viselkedést nem csupán a biológiai nem, a társadalmi konstrukciók, de a társadalmi státusz is befolyásolja. Az eltérő társadalmi státusz eltérő viselkedést eredményez, ami megtévesztő különbséget eredményez férfiak és nők között. Eszerint a nemek eltérő szociális helyzete eredményezi a sztereotip viselkedést, nem pedig a biológiai különbségek.

Elsődleges és intézményes közegek

Az intézményesített szocializáció, a koedukált bölcsődék, óvodák, iskolák ellenére a fiúk és lányok már legkisebb koruktól kezdve eltérő élményeket és tudást halmoznak fel, amit még befolyásol a társadalom, a média, a szülők és a kortársak gondolkodása, felfogása és róluk kialakított véleménye.

A társadalmunk tagjait legegyértelműbben a nem választja el egymástól, ami azonnal a társadalom által előre meghatározott és kódolt sztereotípiákat hívja elő.

Így a szerzett tapasztalatok nemtől függőek, és túlnyomóan nemi sztereotípiáink határozzák meg őket. Ugyanígy a viselkedésünket, a gondolkodásunkat, a motivációnkat, a pályaorientációnkat, és ezáltal az egész életünket. A sztereotípiák önbeteljesítő jóslatként, Pygmalion-effektusként, tehát az elvárást megerősítő viselkedés előidézésével, tovább erősítik a nemek közötti különbségtételt. A nemi megkülönböztetéssel járó szocializáció sablonszerű viselkedést eredményez a lányok és a fiúk részéről.

A személyes sikereket is érintik ezek a hatások, mert a nemi megkülönböztetés hatással van a személyiségre, és annak alakulására is. A szülők, a nevelők, a tanárok sztereotipikus gondoskodása ugyanis egyenpályára állítja a gyermekek működését és élettervét is. Már általános iskolában is az a köztudott sztereotípia él a gyermekekben, miszerint a matematika „fiús” tantárgy. Egy korábbi kutatás érdekes eredményeket mutatott a sikerrel kapcsolatos elvárások, a teljesítményértékelés, és az eredménnyel összefüggő intuíciókkal kapcsolatban. Ennek értelmében a középiskolások szerint a verbális képességek és a térbeli tájékozódás reprezentálja leginkább a nemek közötti tipikus különbségeket. Annak ellenére, hogy semmiféle nemi különbséget nem találtak, a fiúk a lányoknál jobb teljesítményre számítottak mind a verbális, mind a téri feladatokban. A feladatok után a lányok saját teljesítményüket rosszabbnak minősítették, és alacsonyabbra értékelték képességeiket, mint a fiúk. Az eredmény azt mutatta, hogy a középiskolások szerint vannak általánosan elfogadott és feltételezhető nemi különbségek az eredmények értékeléséről és megbecsüléséről. A kutatás eredményei szerint a kognitív funkciókat és a későbbi megküzdési stratégiákat is befolyásolják ezek a feltételezések.

A világhoz, az emberekhez való viszonyt az önmagunkról és másokról alkotott előítéletek, sztereotípiák, a minket körülvevő környezet és maga a szocializáció határozza meg. Cikksorozatunkban levezetjük, hogyan kapcsolódik össze a kategorizáció, a sztereotipizálás a genderrel, az elsődleges (szülői) és másodlagos (intézményesített) szocializációs közegekkel és a szexizmussal.

A kategorizáció, a társadalom által létrehozott mesterséges kategóriák alapvetőek és elengedhetetlenek a világ megismerése szempontjából. Így a kategorizáció nem pozitív vagy negatív viselkedés, hanem természetes emberi és társas folyamat. A felénk érkező ingertömeget kategorizálnunk, csoportosítanunk kell ahhoz, hogy minél nagyobb mennyiségű információt tudjunk befogadni, ezáltal maximalizáljuk a gondolkodásbeli hatékonyságunkat. A folyamat tehát adaptív jellegű is lehet. Gondoljunk itt elsősorban a gyermekekre, akiknek először meg kell tanulniuk a „gyümölcs” kategóriáját, hogy később a szőlőt el tudják helyezni ebben a kategóriában és a világban. A kategorizáció azonban később befolyásolja az információfeldolgozást, és így az előítéletalkotásnak és a sztereotipizálásnak a legfőbb forrása.

A kategorizáció eredményeképpen ugyanis az a hibás elmélet jön létre, hogy egy kategórián belül mindenki egyforma.

A létrehozott sztereotípiák kulturálisan elfogadottá válnak, annak ellenére, hogy hamisak és félrevezetőek lehetnek. Ez a folyamat maladaptív jellege. Az így létrehozott mesterséges kategóriák döntik el, hogy mennyiben változtathatóak, és mennyire elfogadottak az adott társadalmon belül az előítéletek és a sztereotípiák. Emellett a nemi szerepek normái felett is döntést hoznak. A sztereotípiák mint a nemi szerepekkel kapcsolatos tipikus elvárások is, hatást gyakorolnak a viselkedésünkre és a gondolkodásunkra.

A cikk teljes terjedelméban a www.mindsetpszichologia.hu -n olvasható.