Ez nem otthon tanulás, hanem krízis oktatás
A normális kerékvágásban heti 5 napot tanulok otthon gyermekeimmel. Reggel nyolc órakor kelnek, a tanulást pedig 10 óra körül kezdjük. Néha a legidősebb gyermekem tanulás előtt olvas egy keveset, ugyanis nagyon szereti a könyveket, a hétévesemmel pedig én olvasok; megcsinálják a matekot, utána az írást, majd és az egyéb órák feladatai következnek. Időnként a természettudományok is helyet kapnak a napirendünkben, de mivel a férjem amatőr természetbúvár, a hétköznapokban sokat foglalkozunk ezzel a témával, szóval nem aggódunk különösebben emiatt sem. Miután végzünk, megebédelünk.
Most, hogy a koronavírus közepén vagyunk, nem így néznek ki a napjaink. Ez azért van, mert nem otthontanulás folyik, hanem krízis oktatás, és ez valami teljesen mást jelent. Ezt csinálom én is és ti is mind. Mert nem vagyunk tanárok. Valamiféle segítő személyzet vagyunk, tanácsadók, támogatók. A férjemmel (aki egyébként tanár) úgy döntöttünk ennek az egész járvány mizériának a kezdetén, hogy a gyerekeinknek egy egész élet áll majd a rendelkezésükre, hogy megtanulják a matematikát és minden egyéb tantárgyat. Most, ennek az egész furcsa helyzetnek a közepén az szeretnénk, ha gyermekeink azt tanulnák meg ebből, hogy biztonságban vannak, képesek alkalmazkodni, és meg tudnak küzdeni a nehéz szituációkkal, bátorságot tudnak meríteni egymásból, a családjukból. Más szóval azt szeretnénk, hogy a gyerekeink mentális erővel, épségben kerüljenek ki a koronavírus okozta helyzetből.
A mentális egészséget ugyanis jelen helyzetben előtérbe helyezzük a tanulással szemben, mert ez a mostani oktatás teljesen más az otthon tanulástól, amit eddig megéltünk.
De mi is az a krízis oktatás?
Alapvetően egy világméretű járvány közepén vagyunk. És a gyermekeink félnek. A most tapasztalt fő érzelmeik többnyire a félelem, az unalom, az aggodalom és az idegesség. Ők egyszerűen még nem tanulhatták meg, hogy ezek az érzelmek is uralhatják őket, pszichéjüket. Ahhoz, hogy elsajátítsák ezeket, azt kell, hogy érezzék, biztonságban vannak. De a gyermekeinknek most nem könnyű.
A krízis tanulás azt jelenti, hogy elég rugalmasnak kell lenni priorizálni gyermekeink érzelmeit tanulmányaik tükrében. Szóval amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek félnek, akkor nem az olvasást vagy a matematika tanulást erőltetjük. Helyette leültetjük őket a kanapéra és megnézzük a LEGO Movie-t, vagy engedjük, hogy a Star Wars-t nézzék. Megölelgetjük őket és nem erőltetjük sem az olvasást, sem más tantárgyat. Hogy miért? Mert ha egy gyerek fél, akkor nem lehet tanulni, tanítani.
Mit is jelent ez?
Hajítsd el a tankönyveket! Jó, rendben, talán ne dobd el őket, de semmiképp se stresszelj miattuk. Nyugtasd meg magad, hogy nem vagy tanár és a gyermeked nem a diákod. Először is szülő vagy, és a gyermeked a gyermeked. Ez az elsődleges szereped, feladatod, amit a koronavírus sem változtathat meg. Szülőként a legfontosabb feladat pedig gondoskodni gyermekeink fizikai és pszichikai egészségéről és jólétéről és csak ezután tanulmányaik előmeneteléről. A gyerek boldogsága, jólléte a legfontosabb és csak ezután jöhetnek az iskolai kötelezettségek. Válság idején pedig nem az a fontos, hogy a kicsik számokat, törteket biflázzanak, naplófeljegyzéseket írjanak, hanem hogy biztonságban érezzék magukat. Szóval úgy csináld, azt és amikor úgy érzed, hogy csinálnod kell, improvizálj. Lesznek napok, amikor teljes erőbedobással tudtok tanulni, lesz, amikor félig-meddig és lesz, amikor egyáltalán nem, de ezzel sincsen semmi probléma. El kell fogadnod ezeket a tanulás nélküli napokat is, mert ez is a krízistanulás része.
Most nem a szokásos tanulás folyik otthon. Mert ez nem az a tudatos döntés, hogy a gyermeked bármilyen okból az iskolarendszerből kimentve otthon tanítod. Nem a te döntésed ez, hanem rád lett kényszerítve a járvány következtében. Próbálod menedzselni a krízis közepette az iskoláztatását, otthonról. És ez nem választás, hanem szükségszerűség kérdése, amit rád erőltetnek, akár szeretnéd, akár nem. Az otthontanulást preferáló szülők tudatosan választják ezt a megoldást, szemben ezzel a másik helyzettel.
És te?
Te, a krízistanulást vezető szülő, nem önként választottad ezt a helyzetet. Szóval teljesen elfogadható az az érzés, hogy csapdába esettnek, frusztráltnak érzed magad. Az is, hogy úgy érzed, nincs semmi szabadidőd, hogy a gyermekeid időnként halálra idegesítenek, hogy nem tudod elvégezni rendesen a munkádat otthoni körülmények között és tanítani a srácaidat egy időben.
Mert ezek az érzések még az otthontanulást választó szülőktől is teljesen jogos érzések. De azok a szülők, aki erre lettek kényszerítve még jogosabbnak érezhetik, ezért engedd meg magadnak őket. Mert nem kontrollálhatjuk érzelmeinket, csak azt, hogy hogyan éljük meg őket.
Magadra is figyelned kell. Mert te ugyanúgy krízisben vagy. Mert az iskolai krízis a szülőkre is vonatkozik. Egyes napokon borzasztóan elkeseredem. Ilyenkor a gyerekekkel nem tanulunk, mert valóban nem érzem jól magam. De ez is rendben van. Mert a krízis alatti oktatás mindenkinek lehetőséget ad arra, téged is beleértve, hogy mentális egészségünket helyezzük előtérbe. Mert ha odafigyelünk magunkra, abból a gyermekeinknek is előnyük származik. Fontos, hogy emlékeztessük magunkat erre.
Benne vagyunk valami megjósolhatatlanban, valami felfoghatatlanban, valami világot megváltoztató dologban. Nem várhatjuk, hogy a dolgok úgy történjenek, mint normál esetben. Nem várhatjuk, hogy mind megússzuk sírás, ideg-összeroppanás nélkül. Ez mind teljesen normális. Egészséges. És ez az, amiért krízis oktatásnak nevezzük ezt, nem homeschooling-nak.
Azt mondják, hagyjuk megtörténni, megélni a dolgokat ebben a furcsa időben. Megváltás vagy átok? Nem tudjuk. Mert ezekben a napokban a dolgok nem a normális mederben folynak. Az iskolát is beleértve. Szóval adj magatoknak - a gyermekeidnek és a tanáraiknak – időt, szabadságot.
Cikk forrása: https://www.scarymommy.com/
