ENGEDETLEN GYEREK: HATALMI JÁTSZMÁRÓL VAGY SEGÉLYKÉRÉSRŐL VAN SZÓ?
A gyerekek, amikor elbizonytalanodnak, a viselkedésükkel igyekeznek felhívni a szüleik figyelmét arra, hogy válaszokra és iránymutatásra van szükségük. Az engedetlenség valójában a biztonságérzetük visszaszerzésére tett kísérlet, amelyben azt is ellenőrzik, hogy mennyire számíthatnak ránk. Ha pedig ilyenkor mi kiborulunk, azzal csak tetézzük a bajt.
Vannak olyan viselkedési stílusok és minták, amelyek különösképpen képesek ingerelni az embert. Személyenként eltérő, hogy milyen megnyilvánulások és helyzetek verik ki a biztosítékot, de mindannyiunknak megvannak a magunk érzékeny pontjai. Ezeket pedig sokszor a gyerekünk tudja a leginkább ingerelni, akár akaratlanul is: nem tartja be a megbeszélteket, hisztizik, nemcsak feszegeti, de át is szakítja a határokat, valósággal játszmázik.
Ezekben a helyzetekben tehetetlennek érezzük magunkat, ami kétségbeejtő, és erőteljes dühöt ébreszt bennünk. Nem véletlen, hogy rendszerint elveszítjük a türelmünket, és önszabályozás helyett olyan eszközökhöz kezdünk nyúlni, amelyeket később talán meg is bánunk. Kiabálunk, fenyegetünk vagy büntetünk, csak hogy valahogy megpróbáljuk megőrizni a tekintélyünket. Közben pedig igyekszünk megküzdeni az önváddal is: Mit rontottam el? Miért csak nekem nem megy? Hát ezt érdemlem?
A divány.hu szerzőjéről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Jó, ha tudjuk azonban, hogy a gyerekek elsősorban nem minket akarnak manipulálni az ellenkezéseikkel. Nem a legyőzésünkre és a hatalom átvételére vágynak. Ők gyerekek akarnak maradni, csak keresni és tapasztalni akarnak, rátalálni a dolgok értelmére, mégpedig a szüleik által biztosított biztonságos, kiszámítható és stabil környezetben. Akkor borulnak ki, amikor megzavarodnak, amikor nincs kellő magyarázatuk akár a külső (környezeti) történésekre, akár a belső (saját lelki) folyamataikra. S ha ilyenkor mi is kiborulunk, azzal csak tetézzük a bajt.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
