Egy kilenc éves kisfiú farsangi jelmezével a magyar internetezők kedvence lett!

A farsangi készülődés minden évben nagy kihívás egy család életében. Vajon saját készítésű vagy kész jelmezzel induljon a gyermekünk a jelmezversenyen. A februári időszak minden kisgyermekes család életében egy izgalmakkal teli készülődés szokott lenni. Ehhez próbált a szülőtársaknak segítséget nyújtani az az anyuka, aki egy nagy Facebook csoportban osztotta meg kisfia farsangi jelmezötletét.

Mi is itt, ebben a csoportban bukkantunk rá a megosztott fotóra. Látva az óriási nagy érdeklődést, és aktivitást, kíváncsian fordultunk az anyukához, és kértünk tőle egy rövid interjút:

Kölöknet: Hogyan született a jelmez ötlete?

Sz.V.: Szeretném gyorsan leszögezni, hogy egyáltalán nem vágytunk ezzel az ötlettel ekkora hírnévre. Gondoltam, ahogyan annyian, én is feltöltöm a csoportba a gyerek jelmezét, hátha valaki ötletet kap tőle. Mint utóbb kiderült naivság volt ez részemről, nem számítottam arra, ezt többen kifotózzák, és önálló életre fog kelni ez a posztom. Innen pedig egy lépés volt, hogy felkapja a média.

KN: Ki volt a jelmez értelmi szerzője?

Sz.V.: A jelmez ötlete nagyon egyszerűen született meg. Előző héten derült ki számomra, hogy lesz farsang a fiam iskolájában. Próbáltam az itthon lévő dolgokból ötletelni, hogy minél kevesebb energiával elkészíthető legyen. A fiam mindenre nemet mondott, és elég későre járt már hétfőn az idő, mikor viccből mondtam: Akkor legyél Müller Cecília, amire Ő boldogan közölte, hogy rendben Anyu, az tuti nagyot fog szólni a suliban.

Megkérdeztem tőle, hogy miért gondolja ezt. „Mivel nálunk is mindenki nagyon szereti a Müller Cecíliás mémeket, sokat is szoktak idézni belőle.

KN: Együtt készítették a jelmezt?

Sz.V.: A jelmez egyetlen készített része a pulpitus, amit a 18 éves lányom és Zente fiam együtt készített el. Így végül a farsang előtti nap összeállt az egész, addigra kaptunk kölcsön parókát is. KN: Milyen volt a közös készülődés?

Sz.V.: Mikor készen volt minden, és beöltözött, nagyon jól szórakoztunk már mi is itthon. Természetesen még egyszer rákérdeztem, hogy biztos ezt szeretné-e. Ő azt mondta, hogy igen.

KN: Mit szóltak az osztálytársak és a tanárok, amikor megláttak a Kisfiad jelmezét?

Sz.V.: Mindenki a suliban, az osztálytársak és a tanárok is nagyon jól fogadták. Ismerik Zentét, tudják, hogy ezt nem bántásból vette fel, eszméletlen humora van amúgy a hétköznapokban is.

KN: Volt esetleg negatív visszajelzésetek a gyermek jelmezével kapcsolatban?

Sz.V.: Sajnos igen, több helyen is olvastam, hogy megnyerették a gyerekemmel  a versenyt. Ez olyannyira nem igaz, hogy nem is a felnőttek zsűriztek, hanem a gyerekek saját maguk között. És a gyerekek szavazatainak több mint fele Zentére érkezett.

Szerencsére azonban az iskolában nem volt semmilyen negatív visszajelzés, a neten viszont jött pár negatív komment. De arányaiban úgy láttam, hogy sokkal többen vélekedtek pozitívan. Ha számokkal akarnám kifejezni, akkor 100 viccet és humort értő emberre, 2-3 negatív kritika jött csak. Ezek azt gondolom, hogy kezelhetőek, mert nem mindenki láthat benne fantáziát. Nem az volt a cél, hogy megszólalásig hasonlítsunk Müller Cecíliára, hiszen Zente ráadásul egy kilenc éves kisfiú!  De szerencsére nagyon sok embernek átment a valódi cél, és többségében gratuláló hozzászólások érkeztek hozzám.

Ami biztos, hogy annak nagyon örülök, hogy csak én mint felnőtt látom a többi negatív kritikát, ami ért minket, mint szülőket. Sajnos voltak, akik politikai töltöttséget sejtettek a jelmezötletünk alatt, pedig erről aztán végképpen nem volt szó! Ez csupán egy vicces, kedveskedő ötletként született meg bennünk. Sajnos a politikai gondolatok mellett a nemi identitás kérdése is felmerült. Amit aztán végképp nem értek. Hála Istennek, ezen inkább csak csodálkozom, mint kiborulok. A fiam nem olvassa a kommenteket, és remélem, mint minden csoda, ez is csak három napig tart, és elfelejtik végre, vagy helyén kezelik.

Mert ez csak egy jelmez, farsangkor! – zárta le az anyuka a beszélgetésünket.