"Ebben a történetben mindenki áldozat így vagy úgy..." - Egy kiskorú és egy felnőtt anya megrázó tragédiája

Barthalas Zsuzsa Facebook-on megjelent írását az esetről, a tragédiához vezető lehetséges okokról, bűnbak keresésről, vádaskodásról és a társadalom felelősségéről - a szerző engedélyével - változatlan formában közöljük.

"Csak három éves volt. Ennyi jutott neki ebből a földi létezésből.
Tőle és egyéves kishúgától aznap a "balszerencse" elvette az esélyt, hogy "örökölt sorsuk"-on fordíthassanak.
A lelőtt, fiatal farkas és a halott csöppség, a megfulladt kisfiú megrázó története olyan, mint egy görög sorstragédia, az áldozattá válás tragédiája.
Sokan írták első felindulásukban, hogy míg egy farkas halála felkavarja az egyébként sokszor közönybe, apátiába süllyedt társadalom érzéseit, addig egy kisgyermek halála mellett részvétlenül mennek el...

Bennem is napokon át "dolgozott" ennek a csomagtartóban tárolt, halott kisfiúnak, Sanyikának a szívszorító története.
De nem tudtam, pontosabban nem akartam írni róla.
Vártam, hogy a történet szálai kibogozódjanak, hogy még véletlenül se ítélkezzek azok felett, akik ennek a tragédiának a résztvevői, "elkövetők" és "áldozatok", attól függően, hogy honnan nézzük.
Most már tudom, hogy jól tettem, hogy hallgattam.
Mert ennek a történetnek több rétege van.

Adott egy 17 éves ilki, szerencsétlen sorsú, hátrányos helyzetű, feltehetően kisebbségi szegregációban felnövő lányanya, aki már 14 évesen, kiskorúként, gyerekként életet adott első gyermekének, tehát már 13 évesen valószínűleg szexuális bűncselekmény áldozata lett, játékszerévé vált valakinek, aki rajta, a gyermeken, élte/élhette ki perverz vágyait ...
Olvasom, hogy ez a személy nem más, mint a lányanya "nevelőapja", s a teherbe ejtés a lány 13 éves kora óta folyamatos.
A lányanya eddig 4 gyermeknek adott életet, ami arra enged következtetni, hogy talán már 12 évesen is volt egy várandóssága. Mára a 4 gyermekből már csak 2 él...
Elborzadok, mikor ezeket a sorokat írom.

- Miféle ország az, ahol a családon belüli erőszaktól, a szexuális abúzustól nem védi meg senki a gyermekeket?
- Miféle ország az, ahol senkinek sem tűnik fel (se szülész, se gyerekorvos, se védőnő, se családsegítő, se gyámügy), hogy egy kislány, akinek még iskolapadban lenne a helye, gyerekként gyermekeket szül? Miért nem cselekedtek az első gyermeke születésekor, miért hagyták, hogy ez a kislány "folyamatos szülőcsatornaként" veszítse el gyermekkorát? Mi ez? Középkor?
- Miféle ország az, ahol a fogalmatlanságban, prüdériában, álszemérmességben, álszenteskedésben és homofóbiában szenvedő hatalmasok megtiltják az iskolai szexuális felvilágosítást, hogy még véletlenül se lehessen megelőzni a nem kívánt terhességeket, vagy az erőszakot?

- Miféle ország az, ahol maga az állam csökkenti az iskolakötelezettséget a nagykorúság elérése előttire, 16 éves korra, s ezzel prédaként löki ki a végzettség nélküli gyerekeket, tinédzsereket az őket kizsákmányoló legújabbkori, alacsonyértékű "rabszolgamunkát"-végeztető "főldbirtokosok", "újtőkések", vagy a feudális helytartók, polgármesterek karmaiba? A lányok pedig "jobb híján" (?) testük önkéntes, vagy futtatók által kikényszerített áruba bocsátásából próbálnak harmadik világbeli nélkülözésben, nyomorban tengődő családjaikon segíteni?
- Miféle ország az, ahol az állam a gyermekvédelmet egy egyházmegyére bízza, olyanokra, akik szakmailag inkompetensek ezen a területen, tehát se tudásuk, se tapasztalatuk nincsen, csupán az egyházi vagyonszerzés, az ingatlanpanama miatt "vállalják be", értsd: "haszonelvűségből, nyereségvágyból" ezt a feladatot?

- Kinek a felelőssége ez? Ki találta ki, hogy olyanok dönthessenek emberi életekről, sorsokról, akik a saját házuk táján ("Amire nincs bocsánat - Szexuális ragadozók az egyházban" - szerző: Rita Perintfalvi) sem képesek tisztességesen működni, szembenézni a bűneikkel, nem az áldozatokat védik, hanem az elkövetőknek (pedofil papok) falaznak?
- Miféle pszichológiai alkalmassági vizsgálat alapján választották ki, majd hogyan készítették fel a lányanyától elvett csöppségek számára a fogadó családot, a nevelőszülőket?
- Ha ez a sokszorosan abuzált, teherbe ejtett lányanya a legkisebb gyermekével, egy csecsemővel mindeközben egy anyaotthonba került, akkor miért nem lehettek ott vele a korábban született gyermekei is, miért szakították el tőle őket?
Megannyi kérdés.

Mindeközben a 3. gyermekével várandós nevelőanya, aki két napig "autózott" a megfulladt kisfiú csomagtartóban elhelyezett holttestével és egyéves, alultáplált kishúgával, sokkos állapotban várja, hogy büntetőeljárás induljon ellene.
A hároméves kicsi evés közben nyelt félre, így fulladt meg (állítólag nem volt gyakorlata a szilárd táplálék fogyasztásában !), s a nevelőanya ijedtében nem segítséget kért, hanem a halott gyermekkel és élő kishúgával elhajtott, mint egy tébolyodott, a bűntudattól eszét veszejtő nő, aki Ágnes asszonyként mossa a patakban a véres lepedőt (Arany János ballada).
A két vér szerinti gyermeke pedig otthon maradt a férjjel, aki csak várt és várt leforrázva, bénultan, mit sem cselekedve...
Két nap után került elő a bolyongó feleség, s hajtottak el immár együtt a férjjel, azzal a családi autóval (a "véres lepedővel" - értsd: halott gyerekkel) rendőrségre...

Igen, a kisfiú már két napja feküdt élettelenül a csomagtérben, a kislány pedig leromlott állapotban, még élve, az autósülésben, miközben a bűntudattól sokkos, traumatizált nevelőanya szíve alatt hordozva egy újabb életet, próbált menekülni a végzete elől.
- Ki ez elkövető és ki az áldozat?
Ebben a történetben, a szerencsétlenségben mindenki áldozat így, vagy úgy, de az.
Ezért is írtam, hogy olyan ez a történet, mint egy ókori, görög sorstragédia.

Két anya - egy kiskorú és egy felnőtt anya megrázó tragédiája, két sors összefonódása, két gyász, bűn és bűnhődés, miközben egy szó sem esik arról, hogy mi vezetett ehhez a kimenethez, hogy kinek is volt az az eredendő bűne, hogy egy hányatott sorsú kiskorú lányanya továbbörökítette saját nyomorúságos sorsát, egy előre kódolt tragédiát!
- Hol van ebben a történetben az erőszaktevő? Hol van az a felnőtt férfi, nevelőapa, aki egykoron a 13 éves kislányt "megrontotta"? És az anya, aki hagyta, hogy ezt tegye az a férfi a lánygyermekével?
- És hol van Varga Judit, aki a tőle megszokott cinizmussal és pökhendiséggel semmit sem tett az ISZTAMBULI EGYEZMÉNY ratifikálásáért, aki nőként és anyaként szolgál ki egy nőellenes, férfidomináns, a családon belüli erőszakot eltussoló, szőnyeg alá sepregető, paternalista, újfeudális, elnyomó rezsimet?
- És hol van az újabban vörös szőnyegek kifutóján magát illegető-billegető, agyonsminkelt, agyon-stylist-ozott, angol királynőnek öltöztetett Novák Katalin, az egykori Orbán- és fideszfülbevalós családügyi államtitkár, ma főméltánytalanságos, főnöke rámutatásával kinevezett köztársaság nélküli k. elnök?
- Vagy ők csak nőnemű díszpárnák, kalapra tűzött bokréták, női kvóták csupán a fideszes macsópisták teljhatalmának világában?

Ez egy diszfunkcionáló állam. Azzá tették a hozzá nem értők, a felkapaszkodottak, a hatalom hidegvérű technikusai a képmutató és bűnösségben cinkos egyházakkal karöltve.
Ők a "romlás virágai". Az erkölcstelenség felülről gyűrűzik lefelé...
Emberi életek mennek tönkre, futnak zátonyra, csúszik ki a talaj a társadalom alól, lassan maga alá temeti őket - a következő nemzedéket is - az összeomló oktatás, egészségügy, szociális ellátórendszer, gyermekvédelem romjai.
Egy köztársasági forma nélküli magánállam olyanná vált, mint egy újhűbéri birtok, egy "feudum, ahol a kiváltságosoké minden, a maradék "sokak" pedig földönfutóként keresik helyüket a még szabadon hagyott szegletekben...

- S hogy mi van a 17 éves lányanyával most?
Nem tudjuk. Kiskorúsága miatt nem nyilatkozhat, némaságra van ítélve, mintha nem is létezne, mintha csak úgy lenne, lebegne a nagy semmiben, egy örökké hányódásra ítélt hajón a közöny, az előítélet, a részvétlenség és kirekesztés baljós tengerén...
A többségi társadalmat pedig aligha érdekli egy megerőszakolt roma kislány története, hiszen azonnal jönnek a "jóakarók" stigmái:
"ugyan már, ezek mind ilyenek, csak szaporodni tudnak, ilyen a fajtájuk..."
Én pedig szégyellem magamat helyettük is, mert nem értik, hogy ők azok, akik táplálják a gyűlölet, a kirekesztés tüzét, akik nem képesek embernek maradni egy egyre inkább elembertelendő világban.
Én siratom a lelőtt, fiatal farkast és siratom a megfulladt kisfiút, a kishúgát, a 17 éves lányanyát és a sokkot kapó nevelőanyukát is.
És siratom ezt a részvétre és szolidaritásra, emberi összefogásra képtelen sokaságot, a társadalomnak azt a részét, amelyik passzivitásával asszisztál a romláshoz...

2023. 04.19."

A kezdőfotó csak illusztráció, forrás: GettyImages