EBBE A VILÁGBA MINEK NEVELJEK KEDVES GYEREKET? – HÁT EZÉRT!
Már a homokozóban azt szajkózzuk a gyereknek: ne vedd el kérés nélkül a másét, legyél tekintettel a társaidra, légy kedves, előzékeny, kérj bocsánatot. Van az ilyen viselkedésnek értelme még a 2021-es évben?
Individuális társadalomban élünk. Azaz a cél az, hogy mindenki megvalósítsa önmagát, s ez inkább érdekében áll, mint a közösség megbecsült tagjává válni. Azokat a szülőket, akik ennek ellenére kedvességre, előzékenységre, udvariasságra vagy épp önzetlenségre nevelik porontyaikat, gyakran lenézik vagy kinevetik, mondván, a modern világ már az erőszakosságról, a törtetésről szól. Ez persze erős sarkítás, sőt több szempontból sem állja meg a helyét. Varga Kriszta pszichológus segítségével jártunk utána, miért érdemes kedves gyereket nevelni – igen, ERRE a világra.
Ez valóban így van, individualista társadalomban élünk. Az önmegvalósítás azonban nem okozhat boldogságot, elégedettséget akkor, ha nincs mellette megfelelő szociális kapcsolódás. Magányosan nagyon nehéz boldogan élni – mutat rá a pszichológus. Nem alapulhat az önértékelésünk kizárólag az anyagiakon. Az általános jó érzet is hozzátartozik ahhoz, hogy kellemesen, békésen éljünk, ehhez pedig az kell, hogy szeretni tudjuk magunkat, és ennek hatására szeretni fogunk másokat is. Az rendben van, hogy az agresszió velünk született, ősi megküzdési forma, ám ugyanígy a proszociális viselkedés is kódolt, azaz egyszerűen ösztönösen kapcsolódni akarunk másokhoz.
Teljes képtelenség azonban kedves gyereket nevelni úgy, hogy mi, szülők közben ezzel ellentétesen viselkedünk, nemcsak a gyerekkel, de másokkal is. A verbális kommunikáció is fontos, de a gyerekek a nonverbális jeleinket is figyelik. Hogy hogyan kezelem az agressziómat, az tanítja a gyereket arra, ő hogyan tegye ugyanezt. Ha én kiborulok, a gyerek is valószínűleg ki fog. Ha nagyjelenet helyett inkább elfogadom a gyerekem hibáit, mellette pedig a sajátjaimat is, akkor ezzel azt tanítom, hogy tegyen ő is így. Ha a proszociális viselkedést szeretném erősíteni a gyerekemben, akkor nekem, szülőnek kell segítőkésznek lennem. Ilyen példával kell elöl járnom, a gyerek pedig megtanulja, hogy ez jó dolog.
Ugyanakkor nem elég csupán segítőkésznek lenni. Mernünk kell segítséget kérni és elfogadni is, így tudjuk kölcsönösségre nevelni a gyereket – különben magát feláldozó, saját érdekeit háttérbe szorító viselkedést alakíthatok ki az önérvényesítő képesség helyett. Kedvesnek, előzékenynek lenni cseppet sem egyenlő az önfeláldozással, sokkal inkább egy fejleszthető kommunikációs intelligenciát jelent. Ha elfogadjuk, hogy a nevelés kondicionálás, akkor ha következetesen erősítek egy bizonyos viselkedést a gyerekben, akkor az válik mérvadóvá, az épül be.
Így kezdjük kicsi korban
A kedves gyerek annyira elvont fogalom lehet, hogy nehezen látjuk magunk előtt, mégis milyen nevelési elvek mentén kellene haladnunk. Varga Kriszta ezért két egyszerű példa segítségével mutatja meg az irányt. Az első tanács az, hogy a gyerek vegyen részt a család életében és segítsen a házimunkában. Már az egészen kicsi kortól segíthet teríteni, port törölni, rendet rakni. Ez azért fontos, mert így megérzi, hogy az adott közösséghez, amihez tartozik, önmaga is hozzájárul. Megtapasztalja, hogy nemcsak kap, hanem ad is, ez pedig örömmel jár. Természetessé válik számára a közösségben való aktív részvétel. Kriszta másik javaslata is kicsi kortól alkalmazható: azon alapul, hogy a gyerekeknek hároméves korukig nincs empátiaérzésük, legalábbis nem jelenik meg tudatosan. Ez attól változik meg, ha folyamatosan megnevezzük a gyerek érzelmeit. Így fogja tudni másokban is azonosítani a viselkedés alapján az érzelmeket, és így alakul ki benne az empátia. Ez azért is fontos, mert saját magát is így tudja védelmezni.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
