DOBÁL, BOROGAT ÉS MINDENHOVA FELMÁSZIK A GYEREK? HA MEGÉRTED, MIÉRT, NEM FOG IDEGESÍTENI
A kisgyerekek mindennapi, szinte kontrollálhatatlan rohangálása, dobálózása vagy játékpakolása idegölő tud lenni. Ezek a tevékenységek mégis fontosak ahhoz, hogy a gyerekeink feltérképezhessék a világot, és mihamarabb megtanulhassák annak működését. Úgynevezett sémák lelhetők fel a viselkedésükben. S ha ezeket megértjük és felismerjük, úgy támogathatjuk őket, hogy közben mi is megőrizzük a józan eszünket.
A kisgyermekkornak megvannak azok a sajátosságai, amelyeket szülőként gyakran nem könnyű elviselni. Ilyen például, amikor a gyereknek már nem jelent akadályt bárhova is felmászni, feladva nekünk ezzel a leckét, hogy szemmel tartsuk őt, és végkimerülésig ki- vagy leemeljük valahonnan veszélyelhárítás gyanánt. Vagy amikor kizárólag csak rombolni tud, de azt előszeretettel, így tönkretéve a tesó játékát, és nemegyszer a mi játszókedvünket is. A mindennemű dobálózás, hajigálás idegölő és fárasztó mivoltát pedig már részletezni sem kell.
Ezek a tevékenységek azonban rendkívül fontosak ahhoz, hogy a gyerekeink feltérképezzék azt a világot, amelyben élnek, s minél hamarabb megtanulják a működését. Sokszor azt hisszük, hogy a viselkedésükkel, megmozdulásaikkal csak a figyelmünket akarják felhívni, vagy jelezni számunkra, hogy valamivel elégedetlenek. Hihetjük, hogy rosszul neveljük őket, hiszen trehányak, agresszívek és rendkívül engedetlenek, ezért talán még szigorúbb fegyelmezőeszközökhöz nyúlnánk.
Elmondható mégis, hogy a legtöbb esetben egyszerű korosztályi sajátosságról van szó, képességekről, melyeket a gyerekeknek be kell gyakorolniuk, nekünk pedig lehetőséget kell rá teremtenünk. Úgynevezett sémák mutatkoznak meg a kisgyermekkori játékos viselkedésben, amelyek segítenek értelmezni és irányítani a világ működésének egyes részleteit. Ha pedig tudjuk, hogy melyik viselkedésminta miért fontos, mi is magabiztosabban és kevésbé ingerlékenyen támogathatjuk a gyerekünk egészséges fejlődését.
A Divany.hu Szerzőjéről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
# Trajektóriaséma – dobálás, rugdosás, ugrálás
Már csecsemőkorban elindul az érdeklődés a mozgás iránt. A kicsik a szemükkel igyekeznek lekövetni a külvilág mozgását, majd pedig a saját testüket próbálják egyre magabiztosabban és szabályozva mozgatni. Minél nagyobb hatalmuk van a testük felett, annál kíváncsibbá válnak a különböző tárgyak sajátos tulajdonságai iránt is. A trajektóriasémába tartozik minden olyan viselkedésminta, amelyek a mozgásokat, mozgásvonalakat szemléltetik és engedik tanulmányozni. Ilyen tehát a tárgyak (és néha személyek) dobálása, rugdosása, lökdösése, tologatása, de ilyen az ugrálás is.
Engedetlenségnek, agressziónak, rosszalkodásnak tűnhet, pedig rendszerint csupán gyakorlásról van szó. A gyerekek szeretnék megérteni, hogy miként tudnak mozogni a tárgyak, s nekik milyen erőre, mozgásszabályozásra van szükségük ahhoz, hogy ráhatásuk lehessen. Ezeknek a tapasztalatoknak a megszerzése nem kiküszöbölhető, de lehet határokat szabni annak érdekében, hogy társadalmilag elfogadható módot találjunk késztetéseik kielégítésére. Elővehetjük a vonatsíneket a tologatáshoz, babzsákokat a célba dobáshoz, labdákat a gurításhoz, és feltehetünk zenét az ugráláshoz. Ha a gyerekeknek van lehetőségük a játékukban kiélni ezeket a szükségleteiket, nem lesz igényük arra, hogy mindezt helytelen módon tegyék meg.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
