Digitális oktatás – lassítsunk egy kicsit!
“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” (kínai közmondás)
Hétfő óta áttértünk a digitális oktatásra. Egy hétvége alatt kb. 10 évet fejlődött az oktatás színvonala. Ez feléleszti bennünk a reményt, hogy végre megkezdődik a nagyon várt belső változás és az iskola nem lesz többé az unalom völgye. Valóban áttérünk a gyerek- és családközpontú tanításra? Azt javaslom, szögezzünk le néhány alapszabályt!
A lendület, az igyekezet érthető: bennünk van a félelem, hogy hogyan igazodunk el az információk özönében. Rengeteg dolgot kell megtanulnunk magunknak is. Szinte kezdhetjük elölről felépíteni a módszertant.
Hogyan oldok meg mindent egyedül, otthonról? A gyerekek nem szenvedik meg? Szépen érettségiznek? Nem lazáskodják el?
Még csak két nap telt el,
de máris megmutatkozik a kapkodás, az egyszerre mindent akarás.
Lassítsatok, lazítsatok, kérlek!
“Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam, és megértem. (Kung Fu-Ce)
Mi lenne, ha mi, pedagógusok, felállítanánk néhány szabályt?
- A vészhelyzet mindenkit megvisel. Adjunk időt a családoknak az átállásra, megnyugvásra. Sokan aggódnak, sokan nehezen szervezik meg az életüket, sokan már most anyagi nehézségek elé néznek.
- Adjunk időt magunknak a felkészülésre. Lehet ezt fokozatosan is, nem kell mindjárt 100 fokon égni.
- A digitális oktatás nem azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy meg kell tanulni a gyerekeknek, mint a tantermi órákon. Nehogy azt várjuk tőlük, hogy a Skype előtt üljenek több órán át. Észszerűsítsünk!
- A feladatok összeállításakor ügyeljünk arra, hogy a gyerekek ne töltsenek szükségtelenül sok időt az online térben.
A cikket teljes terjedelmében a irastollelekig.cafeblog.hu oldalán olvashatjátok
